https://verskucko.com

Szerző: Mária Németh

  • Komáromi János: Boldogság

    Sok éve kísért már a Földön
    a boldogság szelleme.
    Sok évet elvett tőle
    a rettegés hercege.
    Katonák tapossák
    gyenge testét,
    minden titkos
    gondolatát kilesték.
    Vágyait kacagva nevették,
    tiszta lelkét semmibe vették.
    Várjatok!
    Hisz hosszú még az út
    a boldogságig.
    De a vágy talán elég lesz,
    ha el nem vásik, odáig.
    Gyengült testünk még
    kaphat erőre.
    Lehajtott fejek még
    nézhetnek előre.
    Ökölbe rándult kezek
    még simogathatnak.
    Könnyes szemek még
    mosolyoghatnak.
    Ez a bolygó itt
    a lábunk alatt.
    Ma még csak egy
    boldog pillanat.
    S ha majd a pillanatok
    percekké lesznek,
    akkor jut boldogság
    a szíveknek.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Garai Gábor: Artisták

    Élő csipesz, lóg a trapézen
    a férfi fejjel lefele,
    foga közt kettős tárcsa, mintha
    mágneses nyelvet öltene.

    A vonzás túlsó pólusán függ
    s forog a nő – feszül a száj!
    Micsoda csók! – Köztük csupasz tér,
    tömör csönd s véletlen halál.

    Micsoda egymásrautaltság
    leng itt ég alatt, föld felett,
    micsoda gyakorlott makacs vágy
    ment s kockáztat két életet!

    Milyen figyelemben forognak
    s mily fegyelemben, tudva: csak
    együtt szállnak, ha egyikük vét,
    mindketten aláhullanak!…

    Ó, ha így tudnánk összefogni
    egymásra bízott szeretők,
    mintha folyton fönn-szállva, mintha
    folytonos zuhanás előtt!

    Ó, ha közös dolgok tevői,
    így tartanánk egymást, ilyen
    végzetes bizalommal egymás
    fogában s idegeiben!

    Ezrekbe fogódzók, ha hittel
    mondanánk, mint ők odafönn
    élik, hogy: a másik ügyéhez
    egész létemmel van közöm!…

    Forog, forog a nő a férfi
    foga közt – tompul a zene,
    csak dob kopog. – Valami gyors vég,
    bármi föloldás kellene!

    No most!… Földet ér a mutatvány.
    Fönt már a taps függönye leng.
    S ők ketten egyetlen groteszk bók
    szobrában állnak idelent.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor: Nature morte

    Van ami van van ami nincs
    nyűglődnek fák és kispapok
    fejünk búbjára esnek és
    összetörnek a csillagok
    mi aztán földig hajolunk
    ragyog az isteni hideg
    és szedjük mint a koldusok
    csillogó cserepeiket

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: A multért

    Amikor én rajongó vággyal
    Követlek, várlak tégedet,
    A multnak álma száll meg akkor,
    A mult és az emlékezet.
    Nem a tied az a rajongás,
    Óh, nem a tied az a vágy, –
    Csak pillanatnyi édes álom:
    A visszatévedt ifjuság.

    Zavart, beteg, megtört a lelkem,
    Ezer fájó sebet kapott,
    Lázas hittel úgy érzem néha,
    Hogy tőled várhat balzsamot.
    Várlak, követlek, szomjuhozlak,
    Te vagy a célom életem…
    …Pedig tudom, hogy már a multat
    Nem adod vissza énnekem.

    Szerelmi vágy, szerelmi álom
    Emléke, fénye űz feléd,
    Keresem az elvesztett édent,
    Remények, álmok édenét…
    Amikor én rajongó vággyal
    Követlek, várlak tégedet,
    A multnak álma száll meg akkor:
    A mult és az emlékezet…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Somlyó György: A fordító szonettje

    Barbár hordáid és nagy armadáid
    rám törnek, Költészet, minden irányból.
    S én éjjel-nappal kint állok a vártán,
    a nyelv mezítlen kardjával kezemben.

    Legyőznek – és ők esnek foglyomul.
    Szólnak – és már nem értik önmaguk.
    És olyan létre kelnek általam,
    amiről nem is álmodtak soha.

    A hódító a hódoltakba olvad.
    Győztes a győzöttek nyelvét beszéli.
    A varázsló elvarázsoltatik.

    S kik testemen tipornak át naponta,
    én hurcolom meg hódítóimat
    e megfordított diadalmenetben.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Somlyó Zoltán: Játék

    Egy nap szerelembe
    hullunk hirtelen.
    Az is puszta játék,
    hidd el ezt nekem!
    Porcellán-babácska,
    meg játék-huszár…
    Oly rövid az élet,
    játszani muszáj!…

    Régen gőzvasúttal,
    pénzzel azután…
    Később meg szívekkel –
    játszani muszáj!
    Játék ez az élet,
    hogy is lenne más!
    Mosollyal és könnyel
    való sorshuzás…

    Szerelembe estem,
    rámnyitott egy száj…
    Játékot találtam –
    játszani muszáj!…
    Bárhogyan is játszol,
    bölcsességhez érsz:
    Ha játszol: veszítesz…
    ha nem: nem is élsz!..

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Heltai Jenő: Menjünk a paphoz…

    Elég soká szerettük egymást,
    Elég soká gyötört a láng,
    Az irigyek s a jó barátok
    Ujjal mutatnak már reánk,
    Elég soká epedtem érted,
    Szálljon szivedbe irgalom,
    Hallgasd meg esdő unszolásom:
    Menjünk a paphoz, angyalom!

    Ki ezt a verset írja hozzád,
    Míg két szemében könny fakad,
    Igaz, csak egy szegény poéta,
    De hát te sem vagy gazdagabb,
    Padlás-szobám nagyon szegényes,
    De nálad sincs külön szalon…
    Tűzd ezt a rózsát szöghajadba,
    Menjünk a paphoz, angyalom!

    Valószinű, hogy éhezünk majd,
    S ha jő a tél, nem lesz tüzünk,
    De akkor csókjainkból élünk
    S ha fagyni fog, ölelkezünk.
    Amig telik cérnára, tűre
    És tinta lesz az asztalon –
    Nem csüggedünk a küzdelemben.
    Menjünk a paphoz, angyalom!

    Ha háztetőnkre száll a gólya
    És kis fiucskát hoz nekünk,
    Nem, nem cserélünk tíz királlyal
    És minden Krőzust megvetünk.
    Szivemből ekkor fog fakadni
    Legszebb, legédesebb dalom, –
    Vedd föl fehér muszlin-ruhádat,
    Menjünk a paphoz, angyalom!

    Ha életünk már télbe hajlik
    S homályba vont az alkonyat,
    Ifjan marad mindig szerelmünk,
    Bár ifjuságunk elfonnyadt.
    Együtt fogunk pihenni ott is,
    Hol ránk borul a sírhalom,
    Fond gömbölyű karod karomba,
    Menjünk a paphoz, angyalom!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Sík Sándor: Ments meg Uram!

    A virágtalan, gyümölcstelen ágtól,
    A meddőségtől, lanyhaságtól,
    A naptalan és esőtelen égtől:
    Ments meg Uram a szürkeségtől!

    Édes az ifjak méntás koszorúja,
    Fehér öregek aranyos borúja,
    Virága van tavasznak, télnek:
    Ne engedj Uram koravénnek!

    Csak attól ments meg, keresők Barátja,
    Hogy ne nézzek se előre, se hátra.
    Tartsd rajtam szent, nyugtalan ujjad,
    Ne tűrd, Uram, hogy bezáruljak!

    Ne hagyj Uram megülepednem,
    Sem eszmében, sem kényelemben.
    Ne tűrj megállni az ostoba van-nál,
    S nem vágyni többre kis mái magamnál.

    Ha jönni talál olyan óra,
    Hogy megzökkenne vágyam mutatója,
    Kezem kezedben ha kezdene hűlni,
    Más örömén ha nem tudnék örülni,

    Ha elapadna könnyem a más bűnén,
    A minden mozgást érezni ha szűnném,
    Az a nap Uram hadd legyen a végső:
    Szabadíts meg a szürkeségtől!

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Károlyi Amy: Oda kell adni, ami van

    Mindennek ára van,
    vagy ára lesz.
    Oda kell adni,
    ami van,
    hogy megkaphassuk,
    ami lesz.

    Oda kell adni asztalunk,
    oda kell adni ceruzánk,
    és tudni, hogy asztaltalan
    s ceruzátlan lét vár reánk.

    Odaadni a takarónk,
    és langyosra fűtött szobánk,
    és tudni, hogy takaratlan
    és párnátlan lét vár reánk.

    Az is lehet, hogy az a mínusz,
    a földöntúli, pluszt megér,
    és minden láznál égetőbb
    a csillagok termelte dér.

    Papírkosárba vethetők
    a szerzett tapasztalatok,
    és átképzőssé változom,
    ha itt hagyom, mi itt vagyok.

    Mi vagyok itt egyáltalán?
    és megérem-e a papírt,
    amire egykor jobb kezem
    még zsinórírás nélkül írt,

    csak jobbra dőlve egyszerűn,
    mint a szélfútta fák,
    ahogy diktált a tél, az ősz
    vagy amit a május fújdogált,

    lehet, hogy máris ott vagyok,
    a határtalanban kerengő,
    hol színtelenbe torkollik a szín,
    és milliárd év egy esztendő.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Weöres Sándor: A szabály, mint fogság és mint szabadság

    A teljesség felé

    Légy szigorú önmagadhoz, de ne gyötörd természetedet. Bontsd le szeszélyeid, sóvárgásaid, nem azért, hogy nélkülük nyomorogj, hanem, hogy folyhass, mint a víz, és biztos lehess, mint az ég.

    A szabály nem arra való, hogy beléje börtönözd magad; legyen lakószobád, szabadon ki-be járhass, dolgod szerint.

    A szabály semmit sem ér, ha elhatározásszerűen viseled, ha komoran és konokul csörömpöl rajtad; a szabály akkor jó, ha érzéseidbe ivódik, és finoman, hajlékonyan támogat.

    Forrás: Lélektől lélekig