https://verskucko.com

Szerző: Mária Németh

  • Idézetek

    „Senki sem ismeri önmagát, mielőtt próbára nem tétetett.”

    Franz Werfel

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Idézetek

    „Amit tagadunk, az nem gyógyítható.”

    Klaus Douglass

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Idézetek

    „Minden szeretet ősképe a golgotai áldozat: önmagamat maradéktalanul odadni.”

    Hamvas Béla

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Tornay András: Háromsoros

    Nem tudom, hogy téged szeretlek-e,
    Vagy azt szeretem, ahogy bánsz velem
    Vagy ez ugyanaz?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gergely Ágnes: Aki folyton csak vár

    Aki folyton csak vár
    holdtöltére tengerdagályra
    tüskés sokszöggel dobja szembe
    a dolgok megváltozott optikája

    a bőre megkettőzve él
    minden felület sokszoroz
    torzító gépből szól a hang
    mindenki mellőle oroz

    kolduskirályné szól a hang
    derekán kattog az idő
    a látomások kilyukadnak
    mint a beteg tüdő

    ujjhegyén ülnek a szavak
    rendjükkel bástyázná magát
    az ágas körfal omlatag

    s a réseken nagynéha lát
    madárcsapásnyi jósjelet
    lassan lengő pilléreket
    szentjános szemű éjszakát

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gergely Ágnes: A keresztút

    Ne gondolj a halálra.
    Bármikor életben maradhatsz.
    Késő latin mondás

    A megtörtént és a megálmodott.
    Az ütközés. Néhányszor. Nem elégszer.
    Ahogy a kettő között átlobog
    a metafizikai kényszer.

    Ahogy kettejük között átlobog,
    hogy volt választás, de nem volt elektor.
    A megtörtént és a megálmodott
    metszéspontjában térdel a gyerekkor.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bella István: Az „éden elvesztése”

    A világ végén
    végül is ketten maradtak:
    az árva, árva ember,
    meg az árva, árva, árva
    emberiség.

    És elindult
    fönnhangon kiáltozván
    az ember az emberiségben:
    „Hol vagy barátom, hova lettél?”

    És elindult
    fönnhangon kiáltozván
    az emberiség is az emberben:
    „Hol vagy barátom, hova lettél?”

    S így
    tekergőztek egymás
    üregeiben, járataiban,
    barlangjaiban a világ
    végezetéig.
    Mert az ember
    nem tudott emberiségül,
    s az emberiség
    nem tudott emberül.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bella István: És úgy éltem

    Soványodnak a csillagok testemben,
    a fényesség lehamvadt rólam,
    csontig-meztelen, fagyokra estem,
    s elmerültem, didergő kő, a tóban.

    És úgy éltem, mint az ágrólszakadt,
    mint a halálról lemetszett.
    Négyágú-kés járt bordáim alatt,
    emberpróbáló kín növesztett,

    de kibírtam. Nem volt könyörület.
    Gyémánt karcolta agyam, a világ,
    s az emberek szemébe üvegezett.

    Most ablak vagyok, végtelenbe tárt
    pilláik között ömlik rajtam át
    fényességük, a lelkiismeret.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bella István: Félelem

    Egyesegyedül a félhomályban.
    Rádió-hangverseny. Egyenes
    adás. Bach. Szólószonáta.
    Hirtelen megrezzenek, hátra
    kapom a fejem: miféle nesz ez?
    Valaki aprót köhint a hátam
    mögött.
    Vajon ki lehetett?
    Testemen kívül hallom szívemet.
    Betörő? Rabló? Gyilkos? – De – hála! –
    senki. Semmi.

    Csak a zene jár, a némaság virágórája.
    De a szoba nem akar kiszínesedni.
    Majd mint villám: a hangverseny árnya:
    ott, akkor köhögött az, aki bárha
    van, nekem nincs, nem is volt, nem is lesz
    és mégis, örökké így fog megjelenni,
    jelezve lenni.

    Úristen! De nehéz is, ami nincs,
    örökre észrevenni.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Komáromi János: Sohasem

    sohasem voltam
    csillag a nyári égen
    sohasem leszek
    árnyék vaksötét éjben
    sohasem sírtam
    ha mások is látták
    sohasem nyestem
    szabad lelkek szárnyát

    nem vártam csodára
    nem éltem vadul
    féltem, vigyáztam,
    vétkeztem konokul

    sohasem csillogott
    fényesen a szemem
    nem várt rám
    többnyire senki sem
    nem kísérte léptem
    más lépés zaja
    nem tudtam mikor
    és miért megyek haza

    sírtam, kiabáltam
    szaladtam csak egyre
    sikítottam, üvöltöttem
    de mindig csak a csendbe

    sohasem hittem,
    hogy lehetek önmagam
    sohasem mertem
    kimondani szavam
    sohasem álmodtam
    csak azt, amit lehetett
    sohasem kaptam
    nem várt szeretetet

    Forrás: Lélektől lélekig