Kedvesem voltál: minek tagadnád?
Ki tele korsóját nyújtotta
a szomjazónak s frissen szakajtott
hamvas gyümölccsel vidította
az éhest, nincs mért szégyenkezzen.
Nézz csak szemembe, milyen alázat:
eléd állok, te ezüsthangú,
köszönöm, hogy lehettem társad.
Hálát mormog a koldus szája,
s remeg kezében nyűtt sipkája.
S elmegy. Magával viszi orcád,
koldus, ki ilyen alamizsnát
kapott – a szíve miért fájna?
S már úgy gondol rád vissza, Kedves,
miként egy gyermekkori tájra.
Forrás: DIA – PIM
Jövevény, egy pillanatra állj meg! Anyád
sírjánál imádkozni voltál, vagy virágos
ággal zarándokoltál kedvesed emlékinél?
Ifjú vagy talán, világ zajától menekvő,
dúlt szívvel bolyongsz sírhalmom s csöndes
társaim halmai között? Állj meg, jövevény,
egy pillanatra, állj meg s olvasd e sorokat:
Egy férfi van eltemetve itt, szív táplálja e földet,
rothadó szájban sistereg a szó, s ölelő
karok keresnek társat, hasztalan. Ha fuvalat
éri arcodat: ő kiált felétek, ő csapkod rémült
kezekkel, ő hánytorog
soha nem nyugvó szerelme, kísértő emlékei
s zöld borostyán-bilincsei között.
Forrás: DIA – PIM
Nagyon meggondolandó
kivel fekszel egy ágyba,
milyen az ottelója,
milyen a muskotálya,
milyen legyen a padló,
milyen legyen a szék,
mire az ember lánya
leteszi mindenét,
a jersey blúzt, a szoknyát,
a bugyit, kombinét —
nagyon meggondolandó,
milyen legyen a szája,
a mosolya, a bokája,
a pihéje, a bája,
milyen legyen az utca,
ami hozzá vezet,
milyen legyen a város,
a kert, a kerület,
lesz-e szemében őrült
lángolás, amitől
fölgyullad a világ is,
ha a lány nekidől.
Nagyon meggondolandó,
mert aztán ott a lány
magában a szobában
meztelenül csak áll,
szedegeti a cuccát,
gyönyörű rongyait,
meztelen köldökével
világokat vakít,
kapkodja visszavenni
a szoknyát, a tüdőt,
szapora lélegzését —
milyen volt azelőtt?
Nagyon meggondolandó,
kit hogy lehet szeretni,
milyen legyen az arca,
milyen legyen a szék,
mire az ember lánya
leteszi mindenét,
milyen az íze szája,
emléke, muskotálya,
a poharában a bólé,
az üvegében a sörlé,
az asztalán a sercli —
mert van, ahonnan többé
már nem lehet magunkat
sohasem visszavenni.
Forrás: —
Ölelj meg engem, Istenem,
már föl akarom adni
az örök ellenállást,
már meg akarok halni.
Köszvényben és közönyben
nagyon sokáig éltem,
bódító tisztességben
és tarkó-szenvedésben.
Vadász vadásznak vadra
figyelő úr-cselédje
voltam, miközben kaptak
engem is puskavégre.
A füvön így rohantam,
az erdőn így szaladtam,
kapkodtam lábam, ámde
a hitet megtartottam.
Valahol meg kell állni,
valahol meg kell halni,
valami könnyű réten
akarok elfakadni.
Az izmaim a télben
mint jéghúrok feszülnek,
úgy néznek a szemembe,
ahogy a menekültnek.
Nem félek a haláltól.
Megállok vele szemben.
De mikor lesújt rám,
Isten, ölelj meg engem.
Forrás: szepi.hu – Gyurkovics Tibor versei
Lekapcsolódsz, mint egy vagon
a tehetetlen kocsisorból,
továbbütődsz a vasakon,
a vasutas már rád se gondol,
pedig tele vagy még teherrel,
melletted jár a gyorsvonat.
Kissé raknak. Aztán egy reggel
megmérik tiszta súlyodat.
Forrás: —
A szürke égen szürke fellegek,
szürke ágakon szürke verebek,
egyetlen fényes tollú kis madár
meredeken a szürke égre száll.
Elképzelhető az, hogy te lehetsz,
kit fölrepít a szárnyas szeretet.
Forrás: —
Sokat vártam az emberektől,
s nem fogadtam el keveset.
Gőgös vagyok. Bünteti Isten
azokat, kiket szeret.
Forrás: —
Valaki sír az ablakon,
lefolyik a könnye,
ahogy kívülről hallgatom,
nem is tudom, hogy könny-e?
Vagy ez maga a lét vize,
magából az időből
folyik elő s azt jelzi, hogy
nem kezdhetem elölről.
Tavasz, tavasz, te bőven áradó,
szél-patakokkal megduzzadt folyó,
öntsd ki a földre zúgó vizeid,
amíg a világ veled megtelik.
Én is így jöttem, illat, rohanó,
csatona, napfény, égből zuhanó,
hogy betöltsem Mózes, Illés felett
a törvényeket és a földeket.
Forrás: —
Piros varázs, meg ződ varázs,
meg hús, meg rongy, meg szalmaszál,
erdő közepén, tarka vár,
figurás, belga tánca áll.
Ez voltam én, ez lettem én,
magányos torzó, lázadás.
A szívem rossz és kőkemény,
torkomban ég az elmúlás.
Ne féltsetek, ropom tovább,
erdő közepén, egymagam,
ujjongva és vigaszatlan
rúgom magam idébb-odább,
groteszk, vigyorgó, vad galoppban,
s fölragyogok a csillagokban.
Forrás: —
