https://verskucko.com

Szerző: Mária Németh

  • Salamon László: Te voltál…

    Te voltál szép minden szépben,
    Tél havában, napsütésben,
    Ha a fagy tavaszra váltott,
    Benne csendült kacagásod.

    Te voltál szép minden szépben,
    Tengeri táj holdfényében,
    Új paloták ablakában
    A te gyermekarcod láttam.

    Te voltál jó minden jóban,
    Ételemben, italomban,
    Puha paplan melegében,
    Álmaimban, téli éjben.

    Te voltál jó minden jóban,
    Tartósban és elmúlóban,
    Vigasz voltál, ha a bánat
    Vetett nekem tüskeágyat.

    Ha szemem jövőbe látott,
    Hited tette, lobogásod.
    Ha a múlt réme kísértett,
    Feledni tanultam érted.

    Öreg volnék, ha nem volnál,
    De tavaszi mosolyodnál
    Friss rügyet hajt sorsom fája
    S több a zöldje, mint az árnya.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Paul Verlaine: Érzelmes párbeszéd

    A vén parkban didereg a magány,
    s két árnyék suhant át az éjszakán.

    Ajkuk puha, szemükben semmi élet,
    alig érteni, halkan mit beszélnek.

    A vén parkban didereg a magány,
    s múltat idéz két boldogtalan árny.

    – Gondolsz régi mámorunkra, szerelmem?
    – Mi köze hozzá? minek érdekeljen?

    – Arcom álmodban ma is megjelen?
    Feldobog szíved a nevemre? – Nem.

    – Óh szép napok! milyen forró s igaz volt
    csókunk és gyönyörünk! – Lehet, hogy az volt.

    – És kék az ég s a remény végtelen.
    – A remény eltűnt, egünk fénytelen.

    Riadt bokrok közt jártak, két kísértet,
    és csak az éj hallotta, mit beszéltek.

    Szabó Lőrinc fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Harcos Katalin: Kincseim

    Nincs semmim, mégis gazdag vagyok,
    mert enyém a végtelen, kékszínű ég,
    amelyből két szemed rám mosolyog,
    felidézve a tiszta tenger színét.

    Enyém a napfény is, mely rám ragyog,
    sugárkezével forrón átölel,
    bearanyozva minden új napot,
    hisz minden nap új reménnyel jön el.

    Enyém a Hold, mely lopva rám nevet
    álmokat hozó sápadt éjeken,
    amikor halkan suttogom neved,
    s karodban ringatsz álomréteken.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • József Attila: Hajad az ujjamé…

    Hajad az ujjamé, a szoknyád alatt
    Ámulva búvik a szívem
    S zizegve hull a naptár levele.

    Vén küszöböm sír, mint a gyerek,
    Amikor jössz, hogy többször gyere.

    Erős csapatban régi napjaim
    Elfúlva rágják a fülem –
    Bennünket mért nem csókoltál belé?

    És nem értik, hogy sápadtak, buták,
    Hogy fényük nem lehet a szemedé!

    1926 nyara

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Paul Verlaine: A reggel langyos és arany fényében úszva

    A reggel langyos és arany fényében úszva,
    harmattól nedvesen ragyog a rozs s a búza,
    s még őrzi az azúr az éj hűs illatát.
    Kószálni indulok most céltalan: tovább
    a part mentén, ahol rőt gyom virít, szegényes,
    a pázsitos úton, melyet éger szegélyez.
    Szél leng. Nagynéha jő csak erre egy madár,
    csőrében csöpp bogyó vagy szőke szalmaszál,
    s a víztükör fölött árnyéka fut tovább még.
    Mély csönd.
    Az álmodót úgy vonzza itt e tájék
    szelíd derűje, mely el-eldajkálta rég
    ábrándos álmait s ringatta kedvesét,
    a fiatal leányt, kinek emléke – gyengéd,
    hótiszta látomás – megzendül s földereng még,
    s kit költő álmodik s a férfiképzelet
    idéz rajongva, bár tán a világ nevet,
    s kit végre megtalált, a Társat, Őt, a lelket,
    kit lelke visszasír s azóta sem felejthet.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Versben mondva – Sövegjártó Áron: Ismerős arcok: Nélküled

    Ismerős Arcok – Nélküled (eredeti dalszöveg)

    Annyi mindent kéne még elmondanom
    S ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom
    Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk
    S mint a régi jó barátok egyet mondunk s egyet gondolunk

    Mint a villám tépte magányos fenyő
    Mint a vízét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő
    Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér
    Otthont, házat, Hazát, nyugalmat már többé nem remél

    S bár a lényeget még nem értheted
    Amíg nem éltél nehéz éveket
    Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
    Mi egy vérből valók vagyunk

    Mint a leszakított haldokló virág
    Mint az öt millió magyar, akit nem hall a nagyvilág
    Mint porba hullott mag, mi többé nem ered
    Ha nem vigyázol ránk olyanok leszünk mi is, nélküled.

    S bár a lényeget még nem érthetted
    Amíg nem éltél nehéz éveket
    Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
    Mi egy vérből valók vagyunk!

    Forrás: Ismerős arcok: Nélküled

  • Versben mondva: Sövegjártó Áron Tankcsapda: Mennyország tourist

    Ülj le mellém
    Valamit mondok
    Szomjas vagy látom
    Egy üveg bort kibontok
    Figyelj…
    Lehet, hogy nem vagy gyenge
    De ha a szívedbe szalad a penge
    Attól nem érzed magad jobban
    Ha a kocsidban bomba robban
    Tudom én, erős vagy persze
    De ha a fejedben ott van a fejsze
    Majd a fegyver csövébe nézel
    Ott már semmire nem mégy pénzzel és
    Hiába vagy gazdag
    Ha az égiek leszavaznak
    A kocka, ha el van vetve
    Te meg a föld alá temetve
    Ott már hiába van ügyvéd
    Aki a törvényektől megvéd
    Itt senki se golyóálló és
    És Ha szakad a védőháló
    A halálugrás végén a túlvilági TV-n majd
    Majd rólad szólnak a hírek
    Veled van tele a sajtó
    Aki a pokolra kíván jutni annak
    Balra a második ajtó
    De ha a Szent-Péter szigetekre már
    Be van fizetve az útja
    Önnek a Mennyország Tourist
    A legjobb szolgáltatást nyújtja
    És…
    Lehet hogy nem vagy gyáva és
    A végén Te maradsz állva
    De mire jó úgy ez az élet
    Hogyha futnod kell, amíg éled
    És hiába vagy bátor
    Mint egy római gladiátor
    Aki keményebb mint a szikla
    Mégis lehet hogy elég egy szikra
    A gyújtózsinór végén és
    A túlvilági TV-n majd
    Majd rólad szólnak a hírek
    Veled van tele a sajtó
    Aki a pokolra kíván jutni annak
    Balra a második ajtó
    De ha a Szent-Péter szigetekre már
    Be van fizetve az útja
    Önnek a Mennyország Tourist
    A legjobb szolgáltatást nyújtja
    Mi Atyánk ki vagy a mennyekbe’ mondd csak melyik ajtón menjek be?
    Mi Atyánk ki vagy a mennyekbe’ mondd csak melyik ajtón menjek be?
    Mi Atyánk ki vagy a mennyekbe’ mondd csak Én melyik ajtón menjek be?
    Mi atyánk ki vagy a mennyekbe mond csak!
    Az emberek meg néznek
    Hogy az Isten a pénz lett
    Sorban nyílnak a bankok és
    Az jelenti a rangot
    Hogy mennyire állat az autód
    Mekkora mellű a nőd és hogy
    Meddig bírod feltekerni
    A kocsiban a hangerőt
    A kocsiban a hangerőt!
    É-é-é
    Majd rólad szólnak a hírek
    Veled van tele a sajtó
    Aki a pokolra kíván jutni annak
    Balra a második ajtó
    De ha a Szent-Péter szigetekre már
    Be van fizetve az útja
    Önnek a Mennyország Tourist
    A legjobb szolgáltatást nyújtja
    Mi Atyánk ki vagy a mennyekbe’ mondd csak melyik ajtón menjek be?
    Mi Atyánk ki vagy a mennyekbe’ mondd csak melyik ajtón menjek be?
    Mi Atyánk ki vagy a mennyekbe’ mondd csak melyik ajtón menjek be?
    Mi Atyánk ki vagy a mennyekbe’ mondd csak melyik ajtón menjek be?
    Melyik ajtón menjek be?
    Én melyik ajtón menjek be?
    Melyik ajtón menjek be?
    Yeah
    Ülj le mellém
    Valamit mondok…

    Forrás: Tankcsapda – Mennyország Tourist (dalszöveg)
    Előadás: Sövegjártó Áron – YouTube (VERSmindenÁRON)

  • Körmendi László – Köszönöm!

    Köszönöm a létezést. Az életet, a testet!
    Az érzékeim. Elmém. Zajokat és csendet.
    Köszönöm, köszönöm az egyedüllét korát!
    Köszönöm a jót, meg minden mostohát!
    Köszönöm a magányt, s hogy bennem, vagy, s én benned…
    Köszönöm győzelmem, a régen elveszettet.
    A családot köszönöm! Barátoknak sorát.
    Köszönöm, mi volt, mi nincs, de lehet tovább!
    Betegséget, békét! Az azokból tanultat!
    Köszönöm a dicsőt és minden nyomorultat.
    Köszönök gyógyulást, fényt és egészséget.
    Köszönöm a csúnyát, s vele minden szépet.
    Minden pillanatod! A tisztát, a levegőt!
    Köszönöm, hogy hittem, jobban, mint azelőtt!
    Köszönöm, hogy élek e mennyei pokolban.
    S köszönöm, hogy vagyok, hogy leszek!
    És hogy voltam.

    Forrás: Hatvan, 2020. július 01.

  • Bohumil Hrabal – Idézetek

    A világ mindig gyönyörű,
    nem azért, mintha valóban az volna,
    hanem azért, mert én úgy látom.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Dsida Jenő – Csak egy…

    Csak egy van, aki lelkemet megérti,
    Aki felfogja sóhajtásimat,
    Csak egy van, aki örökre a régi,
    Csak egy van, aki titkon megsirat;

    Ki csókot adott, mikor nem is kértem,
    És hozzám szól csak egyre, hangtalan,
    Csak egy van, aki imádkozik értem –
    És az is olyan nagyon messze van!

    1924. július 12.

    Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár