Szerző: Mária Németh

  • Jawaharlal Nehru – idézet

    „Az élet olyan, mint egy kártyajáték.
    A kiosztott lapok adottak,
    de ahogy játszod őket, az szabad akarat.”

    Forrás: Jawaharlal Nehru

  • Goethe – idézet

    „A boldogságot nem lehet ajándékba kapni.
    Egyetlen titka: adni, mindig csak adni,
    jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,
    és sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet.”

    Forrás: Goethe

  • Dhammapada – idézet

    „Megbántottak, megsértettek, legyőztek, kifosztottak.
    Aki így gondolkodik, nem szabadul meg a gyűlölettől.”

    Forrás: Dhammapada

  • Kosztolányi Dezső – Tenger és vihar

    És néha vágtatunk, mint őrült tengerészek,
    recseg-ropog hajónk,
    kegyetlen vashajónk,
    hullámokon, ködön megyünk, örök merészek.
    A szél, a köd jajong,
    hogy sír, jajong
    és vasbordáival feszül meg a fedélzet,
    oda se könnynek és oda se semmi vérnek,
    hajrá, tovább, tovább,
    mindég tovább, tovább,
    csak nyargalunk vadul, mint bomlott tengerészek.

    Sötét sziklákon át,
    millió poklon át
    szállunk tovább, tovább, szegény agyunk oly részeg
    és rí a felleg is és sziszeg a kötélzet,
    ordítoznak: csodát,
    csodát, barbár csodát,
    s csikorduló foggal csapunk neki a vésznek,
    káromkodunk, vérzünk, orkánok fütyörésznek,
    zápor zuhog, kén és pokol zuhog,
    s hajrá, hogy minden a habokba halt,
    habzsoljuk az otromba diadalt,
    mint részeg matróz a nehéz rumot.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos – Egy megbeszélésem, velem

    Jó vagyok?
    Nem.

    Rossz vagyok?
    Nem.

    Szép vagyok?
    Nem.

    Csúf vagyok?
    Nem.

    Gazdag vagyok?
    Nem.

    Szegény vagyok?
    Nem.

    Nyertes vagyok?
    Nem.

    Vesztes vagyok?
    Nem.

    Vidám vagyok?
    Nem.

    Komor vagyok?
    Nem.

    Igaz vagyok?
    Nem.

    Hamis vagyok?
    Nem.

    Élni vágyom?
    Nem.

    Halni vágyom?
    Nem.

    Valamit végre mondj nekem!
    Nem.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Reményik Sándor – Csak így…

    Hogy miért csak így:
    Ne kérdezzétek;
    Én így álmodom,
    Én így érzek.

    Ilyen messziről,
    Ilyen halkan,
    Ily komoran,
    Ily ködbehaltan,
    Ily ragyogón,
    Ily fényes vérttel;

    Űzött az élet,
    S mégsem ért el.

    Menedékem:
    A nagy hegyek,
    Az élet fölött
    Elmegyek;

    S köszöntöm őt, ki zajlik, és pihen:
    Én, örök vándor, s örök idegen.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Fodor Ákos – Love story

    Addig kerestelek,
    míg meg nem találtál

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Reményik Sándor – Jóakarat

    „Én jót akartam, – s minden rosszra vált…”
    Van-e szörnyűbb szó, szörnyűbb tőrdöfés,
    Mellyel a szív magának ád halált,
    S önnön hajába markol szaggatón
    A Kétségbeesés?!

    „Én jót akartam.
    Zephirt vetettem, – és vihart arattam. –
    Szóltam a földnek: gyorsabban forogj! –
    S az megindult alattam,
    Mint a horkanó paripa, vadul.
    Egy tégla nem tetszett a templomfalban,
    Megmozgattam, – s a templom összedőlt.
    Én jót akartam”

    Mikor eljő az ítéletnek napja,
    A végső nap,
    S a maga jussát minden szív kikapja,
    Mikor a Bíró rátekint merőn:
    Egyensúlyozni bűnök tonnasúlyát,
    Egy hópehely a másik serpenyőn;
    Lángtengerek közt keskeny tejfolyó,
    Kárhozat-földjén üdvösség-barázda:
    Jóakarat – elég lesz ez a szó?…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fa Ede – Haiku

    kiábrándulni
    ki tudna nálunk jobban. –
    s mindig van miből…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szabó Lőrinc – Mint még sohasem

    Szeretnélek kibontani
    a hús ruhájából egészen
    s meglesni, új gyönyörűségben,
    milyenek tested csontjai.

    Mert egész tested szeretem
    és mind, ami építi kint s bent,
    szeretnék megismerni mindent,
    ami benned oly jó nekem.

    Szeretem a fogaidat
    s az ujjaidat, ízről-ízre,
    csókodban bujdosik az íze
    gerinced csigolyáinak.

    Két lábad futárként hozott,
    csuklóid forogtak, emeltek,
    bordáid kínálták a melled,
    mint az ölelést a karod,

    s ezek a csontok rám hajoltak,
    megszerettek és gyönyörű
    óráknak mindig drága, hű
    szolgái és dajkái voltak:

    hogyne szeretném hát, ami
    csak vagy, s mind, ami láthatatlan,
    ami a külső lét mögött van
    és már isteni rejtelem?

    Szeretnélek kibontani
    s vigyázva összerakni újra,
    aztán, ha van, lelkedbe bújva
    álmodni, mint még sohasem.

    Forrás: Lélektől lélekig