https://verskucko.com

Szerző: Mária Németh

  • Berda József: Meditáció

    Mintha itt állnék magam előtt
    s nem tudom miért? mégis
    magam elé állok: nézd itt
    senki sem tudja ki vagyok én. – –
    Ó elsiketitő egyedülség!
    jó volna tán megöregedni már…

    Enni, inni s aludni, furcsa, hogy
    e csúnya játékot mindennap
    előlről kezdjed s beleöregedjél. –
    Mit várod, ki segit rajtad?
    Ugy van jól, ne szeressen senki…
    Csak emberek között rohansz, lélek
    a lelkek között és senki sem veszi
    észre – elromlott jóság –,
    hogy te is élsz, sirsz, nevetsz és
    meghalsz oly egyszerűen, mint sok
    egyszerű állat, kit Isten veled együtt
    visszaszólit magához az égi mezőkre…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gellért Oszkár: Ígérd meg, kedves

    Ígérd meg, kedves, ha meghalok,
    Nem halsz utánam.
    Megvárod majd a szép öregség
    Alkonyi hervadt báját idelenn,
    S nekem időt hagysz fönn a virradatra,
    Hogy fölkészüljek rügyező magányban
    Az új találkozó elé.

    Engedd nekem e kék magányt! csak addig,
    Míg visszafiatalodom.
    Engedd nekem, engedd a vágyat,
    A vágyat, kedves, mely onnan is feléd száll
    És egyre angyalibbá finomul.

    S aznap, ha majd tipegve jössz felém
    Csillagról csillagra lépve:
    Hadd fussak elébed
    Tárt karral, és hadd kapjalak ölbe
    Fiaddá ifjulva, kedvesem, anyám.

    S ujjam hegyével illetve
    Hadd vegyem át magamra
    Homlokod redőit s hajad havát:
    Hogy most már te ifjulj vissza helyettem!
    S apád legyek, kedves, s te az én kicsi kislányom.

    S így játszadozzunk ott fönn ketten
    Salakos földi életünknek
    Tiszta emlékeivel örökké.

    Forrás: MEK

  • Baranyi Ferenc: Takarna sírig is

    Én várom azt az éjszakát,
    mikor álmából felriadva
    a lelkiismeret magát
    sietős hévvel összekapja
    és elszalad a házakig,
    ajtón és ablakon bezörget –
    meghallja, aki bent lakik,
    s lerúgja magáról a csöndet.

    Födetlenül, a csönd pehely-
    paplanával már nem takarva
    didergőn és kapkodva lel
    az este széthagyott szavakra
    s ajkára gyűjti végre mind,
    hogy eltökélt beismeréssel
    tisztán kimondja szó szerint,
    amit a tisztesség igényel.

    Nem lehet várni reggelig
    azzal, mit éj érvényesíthet,
    az alkalom gyorsan szökik,
    akár a pillanatnyi ihlet,
    gyalázatban hagyhat hamar,
    hogy mindent elnapolna benned
    a csönd, amely puhán takar
    s takarna sírig is.
    　　　　　　　　　Ne engedd.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • József Attila: Magyarok

    Ó jaj, mi igazán tiszták vagyunk,
    Nyisson ajtót nekünk a reménység!

    Ülünk, ülünk a mindenség szélén,
    Tán arra várunk, hogy fölfaljon a bánat?
    És várunk, csak várunk szomjasztó várásban,
    Átalfolyik rajtunk a világosság,
    De elhagytuk valahol kőedényeinket,
    Elhagytunk valahol minden akarást
    S most minden volt és jövendő szomjúság
    Itt van, itt van, ó nagyon itt van bennünk,
    Hogy friss kenyereink halomra száradnak!
    A négylábúak, melyeket megettünk,
    Most előjönnek és kinevetnek minket,
    Ezer és harmincegynehány esztendő
    Zuhog végtelen szomorú szemünkből
    S nem bírja elmosni buta bűneinket.

    Most nagyon messze van tőlem a föld,
    Mégis azt érzem, hogy magyar vagyok,
    Keserű számnak ki mutatna cukrot?
    Ki hinné még el, hogy élni akartok?

    Jöttem, kölcsönkérjek még ezer kezet,
    Mert hogy adhatnék eleget kettővel?
    Két bárány volt én adó két kezem
    S a farkasok elbántak mindkettővel.
    Most minden kedvem holtan terül el,
    Mert levegőtlen vihar a jajom:

    Leszámitva az ostobaságot,
    Multunkat, életünket és a gyomraink,
    Ó jaj, mi igazán tiszták vagyunk,
    Nyisson ajtót nekünk a reménység!

    Forrás:MEK

  • József Attila: Két hexameter

    Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
    Mért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Federico García Lorca: Találkozás

    Se neked, se nekem
    egymás felé nem szabad
    lépni sem, nézni sem.
    Tudod, tudod már, miért?
    Oly nagy a szerelem.
    Megy az ösvény, menj tovább!
    Kezemen
    szögek sebe
    élesen.
    Nem látod, hogy
    vérzem?
    Ne nézz hátra, lépegess
    csöndesen.
    S imádkozz, akár csak én,
    hogy legyen kegyelem,
    mert se neked, se nekem
    egymás felé nem szabad
    lépni sem, nézni sem.

    Fordította: Illyés Gyula

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Fodor Ákos: Vallomások

    Muzikális vagyok mint Einstein
    szép csak annyira mint Mozart
    de tudok modortalan
    lenni mint Michelangelo

    Legfőbb érdeklődési köröm
    hogy vajjon mi köze dolgaimhoz
    azok körének akik érdeklődés
    nélkül dolgoznak dolgaim ellen

    Szeretni szeretek és semmi mást
    Működésem szerint inkább városhoz
    hasonlítok mint főbérlethez
    Zavarbahoznak

    „hűtlen” „hideg” sütve rám akik
    melegnek találják a börtönt is mivel
    szeretnék megszeretni

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Baranyi Ferenc: Ne hidd a fényt öröknek

    Várj meg, én kedvesem, sötétedik már –
    és nélküled csak rettegés az alkony.
    Jaj, nem tudok egyedül lenni immár,
    mert félek s fázom itt a puszta parton!
    Pedig szép volt az erdő és a nádas –
    hittük, hogy másnak is, nemcsak minékünk,
    nem fájt a bántás, enyhült itt a bánat,
    még az sem fájt, hogy sokszor kőre léptünk,
    megtévesztett a sugárzás az égen,
    aranya hullt a kőre, vízre, fára,
    izzott a lomb, nem volt sötét a bérc sem –
    s lám, árny maradt, csak árny maradt utána!
    Sohase hidd a zengő fényt öröknek,
    mivel a néma éjsötét örök csak.

    A hold úgy ékesíti ezt a csöndet,
    mint tigris karmait egy csepp körömlakk.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Baranyi Ferenc: Könyörgés apátiáért

    Add, Uram,
    hogy a szemem pillája se rezdüljön attól,
    hogy kiverik a szemem,
    és ne forduljon fel a gyomrom akkor,
    amikor gyomorszájon vágva földre esem,
    add, Uram,
    hogy a véremtől részegülőknek
    egészségükre kívánjam az italt,
    s ne vegyem a szívemre, ha a szívembe lőnek –
    közönyömet a néphit hőstetté növeli majd.

    De azt sose hagyd, Uram,
    hogy ölbetett kezekkel nézzem bárhol,
    ha mindezt olyanok sérelmére teszik,
    akiknek kínjából és pusztulásából
    erkölcsi erőt senki se merít,
    énnekem már, Uram,
    van elég erőm a beletörődésre, de az ő
    csorbult igazságérzetüket nézni gyenge vagyok,
    legyen hát miattuk mindig kötelező
    visszaütni, amikor én már
    nem is akarok.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Idézetek

    „A szerelem: az angyaloknak a csillagokhoz röppenő üdvözlete.”

    Victor Hugo

    Forrás: Lélektől lélekig