Tegnapi terveidet töröld.
A legszebbeket is. Azokat először.
– Mire megépítenéd: ezért, azért már úgyse laknád,
s onnan-ide törmelékek halmát mért cipelnéd?
Temess derűsen. Ami élt: mindig föltámad; ami nem: sosem.
Ragyogó szemmel, ne tört szívvel bámulj
a Leáldozott, Gyönyörű Nap után.
Állhass tisztán
a Kelő elébe.
Forrás: Lélektől lélekig
„A szeretetben az a legfájdalmasabb, hogy egyedül nem megy.”
Müller Péter
Forrás: Lélektől lélekig
Elmennék én innen messze, messze,
sohse jönnék vissza e vidékre,
elhagynám a kedvesem örökre…
Jaj, csak a szívem meg ne repedne!
Elmennék az Óperenciára,
ráülnék ott a világ sarkára;
rá se gondolnék a galambomra,
jaj, csak a szívem meg ne hasadna!
Itt maradnék én ezen a helyen,
el is felejteném a kedvesem,
nem is bánnám, hogyha mást szeretne…
Jaj, csak a szívem meg ne repedne!
1847
Forrás: Vers mindenkinek
Távol szeretteimtől,
s tőled, te drága hon!
Vándorlom a világot
végetlen útakon.
És lábam a nagy úton
fáradva lépdegel,
mert vállaim tetézvék
butyornak terhivel.
Eldobtam én a terhet,
nincs többé vállamon;
és mégis vajh mi csüggeszt?
És mégis vajh mi nyom?
Boldogtalan fiú te!
Mely tégedet lever,
nem válladon… szivedben
az óriás teher.
Hová, hová az égi úton,
darusereg;
azért hagyjátok-e a tájat,
mert nem meleg?
Vándorlok én is, ámde pályám
ellenkező:
a szerelem forró honából
jégsír felé.
Pápa, 1841
Forrás: Vers mindenkinek
Jöttem a Gangesz partjairól,
hol álmodoztam déli verőn,
a szívem egy nagy harangvirág,
s finom remegések: az erőm.
Gémes kút, malom alja, fokos,
sivatag, lárma, durva kezek,
vad csókok, bambák, álom-bakók.
A Tisza-parton mit keresek?
Forrás: Vers mindenkinek
Menton, november, Azur-ország
nem volt soha kékebb.
Menjünk el innen, integetnek
a rózsaszínű párázatban
csodálatosabb, azurabb vidékek.
Mentünk tovább, méla Cap-Martin,
mindjárt itt az este.
Menjünk el innen, amott várnak
alkonyos, áldott, enyhe csöndben
szűz, nagy tájak, amott messze, messze.
És mentünk a csillagos éjben,
s megyünk, amíg élünk.
Óh, csodálatos Azur-ország:
óh, Élet, milyen nagy és szép
minden tájad, melyet el nem érünk.
Forrás: Vers mindenkinek
Testvérem, tegnap este,
halló! de furcsa volt!
Elindultam a Marsba,
hopp! hogy zuhant a Hold!
Jó gépem adamantin
szárnyán zengett a drót,
amikor lecsavartam
a gravitációt.
De, kérdem, ez az út is,
ó, jaj, mire való?
Megjöttem, rőt hegyek közt
lassan szitált a hó.
Fáztam. Nagy volt a csend, és
körül a rozsdakék
távolban újra láttam
Örökegy tengerét
az Űrnek, a nagy Pusztát,
s rajta a sok, szelíd
csillag-reménytelenség
kis pásztortüzeit.
A Földet is, ahonnan
kószán és reszketeg
üzent valami tört fény:
tán Párizs lehetett?
Vagy az én bús hazámnak
könnyei? Nem tudom;
már vissza se találtam
gépemmel az úton.
Szigetelő kesztyűim
lehúztam csöndesen,
és reggelre meghaltam
egy villamos hegyen.
1928
Forrás: Vers mindenkinek
Sikongnak a meleg szelek
messze Délen, messze Délen,
várnak reánk, várnak reánk
valahol egy tengerszélen.
Ott hallgattuk valamikor
lármáját nagy, kék vizeknek.
Nem hallunk mi, nem hallunk mi
soha szebbet, soha szebbet.
Bárka áll a kék vízen most,
útra indul talán már ma,
ha lekésünk, ha lekésünk,
sohse tér meg az a bárka.
Sikongnak a meleg szelek.
Kék tengernek kék vizében
üresen úszik a hajónk
messze Délen, messze Délen.
Forrás: Vers mindenkinek
Bércek, tavak, folyók, sínek,
bámész, új népek, új napok,
be sietek, be rohanok,
be szaladok, be sietek.
Napot lesek ma hegytetőn,
holnap Holdat egy új úton,
holnapután már nem tudom,
mire figyelek lihegőn.
Panorámás, lázas világ,
lakasd jól a szemeimet,
fogd be jól a füleimet:
valaki utánam kiált.
Forrás: Vers mindenkinek
Arany kalásztól duzzadt rónaságon
– úgy véltem – visz keresztül az utam,
madár trilláz gyümölcstől terhes ágon,
s majd megpihenek egy kis faluban.
Hogy útra keltem, pirkadott a hajnal,
homály karolta félig át a tájt.
Az Ég szeméből hullt a könnyü halkkal,
s fölöttem őszi varju-horda szállt.
Nincsen kalász a síró pusztaságon,
s madár helyett a szárazlombú fákon
sötét gond rakja barna fészkeit.
A földje is oly bús, szivós, makacs,
virágszál rajta sehol nem virít,
csak itt-ott egy-egy vérszinű pipacs.
1922. június
Forrás: Vers mindenkinek
