egyszer már majdnem sikerült
egyik verssorod csuhakötelén
mint az artistáknak a trapézig
följutnom de láttam hogy te a
megváltás lassacskán kétezer
év óta egyre húzódó zűrös
utómunkálataival vagy el-
foglalva szemérmesen és
megértő tisztelettel vissza-
ereszkedtem a porondra
1984
Forrás: Lélektől lélekig
Ismerem a néma alkonyokat,
mikor minden zaj eltűnik a földről,
a szív megáll egy pillanatra,
és a lélek örökre elsötétül.
Ismerem a csillagos éjszakákat,
mikor a fény kiömlik és túlárad,
kicsordul minden keserű pohár,
s meztelen marad kínjával a mélység.
Ismerem a szerelmet, ha befészkel
a szívnek pompás palotáiba,
s akkor a bús dalok megríkatnak,
és megvéreznek a vidám rímek.
Ismerem a szorongás napjait,
a keserű és csüggedt őszöket –
óh, mindent titkos szálak fűznek össze,
csak a lelkek maradnak így, külön…
Fordította: Babits Mihály
Forrás: Lélektől lélekig
Mikor a lámpámat eloltom,
A zuhogó nehéz sötétben
Elalvás előtt nap-nap, folyton
Halált játszom magamba szépen.
Kinyújtom testemet az ágyon
Ünnepélyesen, katonásan,
Szemem szigorúan lezárom…
Szép játék ez kéremalásan.
Fejem keményen hátravágom,
Kezem mellem fölött keresztbe –
Itt volt, leszúrt az én halálom,
Ó szörnyűszép, egyetlen este.
Ki benn szívem dobját ütötte,
A dobverőt letette mostan
S fáradt sóhajjal omlik össze,
Hisz annyit ugrattam, kínoztam.
A holtak mily szépen feküsznek,
Meghódolt hercegnőknél szebben,
Mint a hó, mint az alvó szűzek:
Százszor tisztábban, hidegebben.
Állam magaslik gőggel, fönnen,
Nyugodt mellem szép drága márvány,
Nincs forró vérem s langyos könnyem
Csodálatos forrása zárván.
És minden elveszett most innen,
Mint az elfújt gyertyák világa,
Az ég és a szerelem… minden,
Reggel bánata, esték vágya.
Apám szakállas, halvány arca,
Szép utam Páris városába,
Kusza életem láza, harca,
Emlék, szándék, most mind hiába.
Sétálni még egy nő utcáján,
Mosni küszöbét könnyeimmel…
Gyermekkorom, kis fejér bárány
Messzi hajnalból idecsilingel.
Két gyertya hogyha most kigyúlna,
Két gyertya fejtől, jobbra-balra,
Fényük az arcomhoz simulna
És én így maradhatnék, halva.
Forrás: Lélektől lélekig
Ha rámnéz a halál,
Félek: szemem belévakul.
Neked az öt seb párolgó vére
Holnapra elfakul.
Téged melenget, mi engem éget.
Bámulom nyitott, tátott szemekkel
A földi mindenséget.
Ha rádnéz a halál:
Lehunyod halkan a szemed.
Engem az öt seb párolgó vére
Követ és eltemet.
Piros hulláma utánam nyargal…
Téged csak hűsit, mitől én fázom
Csukott, vonagló ajkkal.
Táncolva lépegetsz.
Taposva, lomhán haladok.
Szörnyű kereszt-súly nyomja a vállam,
Jaj, összeroskadok…
Neked mosolyod, mi nekem ráncom.
Te elbirod az isten keresztjét
Egy kis arany nyakláncon…
Forrás: Lélektől lélekig
Egy csendes percben, már nem alva s még nem ébren
találjon rám szavad,
ha suttogó szél borzolja az éjben
a bükkfa-lombokat,
e téged nyugtalan űző lélekhez érjen
majd lopva, hallgatag,
s zendítsen feltörő madárdal árjaképpen
a szívemben húrokat.
Egy néma percben, még nem ébren s már nem alva
a halál közelebb,
s e szem, mely látta, hogy kúsznak elő a barna
árnyak a lomb felett,
mint álomképedet, könnyfátyoltól takarva
megpillant még, lehet,
zöld csillag fényiben, de nincsen már hatalmad,
hogy könnyítsd szívemet.
Fordította: Tótfalusi István
Forrás: Lélektől lélekig
Fehér hópelyhek, pici melódiák,
Gazdátlan álmok, fagyott angyal-szárnyak,
Jöjjetek, szálljatok, segítsetek
A sárnak.
Fent, a Semmiben, fehér, szűz a világ.
Óh, szép a Semmi, de jobb a valóság.
Jobb a sár, mint a köd s mint köd-kertben
A rózsák.
Sáros, édes Föld (milyen régi e dal),
Te vagy álmok s hópelyhek menedéke:
Élsz és sarad kacag a Semmire,
Az Égre.
Forrás: Lélektől lélekig
Emlékszel-e egy csúf madárra?
Hollók és varjak kósza népe
Így vallat éjről-éjre.
Emlékszel-e egy csúf madárra,
Egy véres, bűnös, vén seregélyre?
Nem láttam soha seregélyt én,
Gyönge, finom fióka-szárnyam
Ugy-e, hogy makulátlan?
Nem láttam soha seregélyt én,
Nem láttam én, jaj, sohse láttam.
Éjben, csókban, borban, szemétben
Tört szárnnyal én sohse loholtam,
Sebekkel, félig-holtan,
Éjben, csókban, borban, szemétben
Az nem én voltam, az nem én voltam.
Nem emlékszem a csúf madárra,
Valaki itt galambnak vélten
Járt helyettem a vérben.
Nem emlékszem a csúf madárra,
Újszülött vagyok, nem is éltem.
Előttem egy vén seregély járt
Bizonnyal gonosz, bűnös kedvben,
Dacolva, istenetlen.
Előttem egy vén seregély járt,
De én, ime, újraszülettem.
Pihés, fehér, szűzi galambként,
Aki nem küzd, sorsot nem vállal
Egy csúf seregély-árnnyal,
Pihés, fehér, szűzi galambként
Halok meg szép galamb-halállal.
Forrás: Lélektől lélekig
Míg vizsgálgatják, méregethetem:
milyen középkor-képű, satnya test.
Ha most egy botot adnának nekem,
indulhatnék az égbe egyenest.
Forrás: Lélektől lélekig
