A rókabundás alkonyat
most lendül át az égi partra,
s csillag-sövényen fennakad
bozontos, rozsdaszínű farka.
Kitépi és tovább szalad,
nyomára forró vért csöpögtet,
és mint pityergő vadnyulat,
kiejti szájából a földet.
Forrás: Lélektől lélekig
A rókabundás alkonyat
most lendül át az égi partra,
s csillag-sövényen fennakad
bozontos, rozsdaszínű farka.
Kitépi és tovább szalad,
nyomára forró vért csöpögtet,
és mint pityergő vadnyulat,
kiejti szájából a földet.
Forrás: Lélektől lélekig
Ködöt szitál az alkonyat,
tüsszent a girhes, ritka lomb.
Mellemet túrja, döfködi
szívem, e szorgalmas vakond.
Zokon ma semmit sem veszek;
vesém pamutgombolyag, hagyom,
macskaként játsszon még vele
a bársonyos talpú fájdalom.
Gőzölgő, langy mocsár a park,
az idetévedőt elnyeli.
A vén idő zokog; peregnek
a berkenye piros könnyei.
A ködön áttűnő lámpafény,
mint borzas, ormótlan ecset,
sárgára festi a padon
szomorú, kihűlt helyemet.
Forrás: Lélektől lélekig
Felleg úszik: sajgó hattyú,
napnyugat: vörös koporsó,
eljön a hold: síró asszony,
haja világra leomló.
Csavarodok holdsugárba,
állok tornyas kék sisakban,
nap születik forró ágyon,
meghalok a virradatban.
Forrás: Lélektől lélekig
Feltámadott, mondják a népek és megsüvegelik
nevét a názáretinek, ki az ács fia volt,
s megenyhült már a szél is, s a rügyek kisarjadtak.
Kétezer éve látják őt a vének és a gyerekek,
amint hosszú, fehér ingecskéjében lépeget,
s alszik a tengerre szállt halászok bárkájában.
Én is emlékszem rá, mint az egykori játszótársra,
s ti is, útszéli csavargók és mesteremberek,
akik hű követői vagytok valamennyien
a nincstelenségben, az útban és az igazságban.
Igen, igen, az Ő árnya és visszhangja vagyunk mi,
s bár nem ízlelhetjük a húsvéti bárány húsát,
mindennapi kenyerünkben s vizünkben dicsérjük,
hogy vérünkből való, s meghalt értünk a kereszten.
Forrás: Lélektől lélekig
Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot
…………………………….
…………………………….
Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.
Úgy segített, hogy nem segíthetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Úgy van velem, hogy itt hagyott magamra.
Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon.
Forrás: Lélektől lélekig
„A jól eltöltött élet tudata és a sok szép tettre való visszaemlékezés a legnagyobb öröm forrása.”
Cicero
Forrás: Lélektől lélekig
„Az vagyok, aki bárki más is lehet, ha hallgat a szívére. Olyan ember vagyok, aki leborul az élet titokzatossága előtt, aki nyitott a csodákra, aki derűsen és lelkesen viszonyul mindenhez, amit csinál.”
Paulo Coelho
Forrás: Lélektől lélekig
Megtörténik velem az élet,
és az élettel megtörtének.
Eldönthetetlen: melyikünkben
lesz nyomtalanabb ez a történet.
Forrás: Lélektől lélekig
Cserélnél-e sorsot valakivel?
Szeretnél gazdag lenni? A milliárdossal elcserélnéd vagyonodat, de nem a sorsodat. Szeretnél népboldogító lenni? A királlyal vagy népvezérrel elcserélnéd hatalmadat, de nem a sorsodat. Szeretnél szent lenni? A szenttel elcserélnéd fejlettségi állapotodat, de nem a sorsodat.
Mindenki csak a saját sorsát bírja elviselni; a másé alatt összeesne. A sors mindenkinek az egyedül megfelelő táplálékot nyújtja; de aki nem tud minden zamatot egyformán kedvelni, az egyik ételt elégedetten csámcsogja, másiktól émelyeg; s egyik ételt azért emészti nehezen, mert mohón habzsolja, másikat azért, mert kiköpni kívánná.
Forrás: Lélektől lélekig
Az innenen már túl, de még a földön
van egy kiégett lankás, hol a vének
lábuk áztatva napfény-pocsolyában
nevetnek csak, nevetnek nappal-éjjel.
Nem alszanak, nem esznek, csak nevetnek,
azon mulatnak, hogy ami mögöttük,
az nincs, mert elmúlt. És ami előttük,
az sincs: mert nem lesz.
Lám, mi vígan vannak!
Ülnék közébük vigadozni én is,
ha otthon tudnám feledni magam,
de fekszem csak, s mintha rokoni hívást
hallgatom, ahogy ablakomba hordja
nevetésük avarát a szél.
Forrás: Lélektől lélekig