https://verskucko.com

Szerző: Mária Németh

  • Szabó Lőrinc: Sötétség, holdfény

    Először fecskék, később denevérek
    hasogatták az estét; a hegy is
    függönyözte kék arcát és a nádas
    eldajkálta a síró szeleket.
    Jött a sötétség… Reszkető keze
    megtapogatta kunyhóm falait,
    nagy árnyakat bontott ki és bemászott
    udvaromra a keritésen át.
    Ott megpihent; aztán anyagtalan
    testével óvatosan eltakarta
    az ablakokat, a kereszteket,
    s hogy megmérgezze csillogó vizét,
    vén kutunkba is leereszkedett…
    Már félni kezdtem; de a hegytetőkön
    előgurult a Hold… S ím: a halott-
    fehér fényben fekete bivalyok
    ballagtak át a szétfolyó mezőkön.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Heinrich Heine: Szent szövetségre lépett

    Szent szövetségre lépett
    szíveddel az én szívem;
    erősen összesimultak,
    mindenben egy hiten.

    Jaj, csak a gyenge rózsát,
    kebled virágdíszét,
    csak ezt a szegény barátnőt
    lapítottuk mi szét.

    Fordította Kálnoky László

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szép Ernő: Hét szín

    Felém távol szivárvány látszik,
    Szivárványom hét színe játszik:
    Rózsa remény, viola gyásza,
    Hervadt levélszínű lemondás,
    Kék honvágy, fájdalom bíborja
    És jégszínű reménytelenség
    És lelkem álmának fehérje.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • John Skelton: Margaret Hussey-hez

    Margit, te édes,
    szép, büszke sólyom,
    bő nyár virága,
    vagy ölyv, ott a tornyon:
    ki fény és vigasság
    és nincs benne gazság,
    csak szív és igazság;
    oly ügyes ő,
    oly szüzes ő,
    oly üde, üde nő,
    szava, szeme,
    szíve, kegye –
    tollam hegye
    bármily hevet szít,
    véle nem vetekszik,
    mert Margit édes,
    szép, büszke sólyom,
    bő nyár virága,
    vagy ölyv, ott a tornyon;
    erényes ritkaképp,
    s oly szende, zsönge épp,
    mint Isaphil, a szép,
    édes fűszerecske,
    illatos üvegcse,
    nem jobb Cassandra, szebb se;
    hű gondolatja szikla,
    remek formája ritka,
    s hiába jársz be száz helyet,
    nem lelsz ily kedveset
    és illedelmeset,
    mint Margit, az édes,
    szép, büszke sólyom,
    bő nyár virága,
    vagy ölyv, ott a tornyon.

    Fordította Nemes Nagy Ágnes

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gámentzy Eduárd: Egy kismadárnak

    Olyan szép, olyan egyszerű,
    Olyan áttetszően tiszta,
    Szemében ott a létezés
    Megfejthetetlen titka.

    Most nem tudom, hogy mit tegyek,
    Csak állok, mint egy bálvány,
    Mert félek, hogyha mozdulnék,
    Eltűnne, s nem találnám.

    És siratnám, mert elveszett,
    Míg élek… ezt a percet,
    De adtál nekem szavakat,
    Hogy én is szárnyra keljek!

    Hogy elrepülhessek veled,
    (Mert létezik varázslat!)
    S te visszajössz, mert elhiszed,
    – Hogy én is visszavárlak!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gámentzy Eduárd: Így simogatlak

    A Karácsony nem hozott havat,
    De nekem még tavalyról maradt
    A hűtőben, a levesek mögött,
    Majd összeszedem szépen délelőtt.
    – És gyúrok olyan hógolyót Neked! –
    – És megdobom a csillagos eget,
    Hogy visszahulljon hozzád, s arcodon
    Olvadjon el, ahogy a fájdalom.
    S ha letörlöd, kezemhez ér kezed.
    – Így simogatlak utoljára meg…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Edvard Kocbek: Szivárvány

    Azt hittem: holdfény,
    de mikor megmozdultam,
    tudtam – a csönd.

    Azt hittem: csönd,
    de mikor kinyílt a szemem,
    tudtam – a sötétség.

    Azt hittem: sötétség,
    de mikor megsimogattam,
    tudtam – a gyöngédség.

    Azt hittem: gyöngédség,
    de mikor meglelte a szám,
    tudtam – a fájdalom.

    Fordította Csordás Gábor

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Anna Frajlich: Eurüdiké megtalált levele

    Hát mégis megvagy
    a láb belesüpped
    a magra kész nedves talajba
    gyengéd vagy és jó
    nem vártalak
    ebben a városban, mely oly dermedt, mint kezed
    amit szeretetlen emelsz imára
    de itt vagy mégis
    arcom belefürösztöm
    a virágzó meggyfa zsenge ágabogába
    fénnyel öntöd el homályos testemet
    az izzadságcsöppek sósak, mint az óceán
    lélegzeteddel számolod a forró időt
    a vér csendünket, mint kendőt tépi szét
    de megvagy mégis
    hisz megtaláltalak ebben a hidak
    karjaitól leláncolt városban
    ne tarts fájdalomtól
    amit belém vetettél
    maradjon csak néma a völgy
    s a lombtalan, a mozdulatlan fák
    a titkos fészkek, melyekben nincs madár
    se fájdalom
    ne félj
    valamit hozok
    amitől felzengenek majd
    mind a tél dérlepte húrjai

    Fordította Gömöri György

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Nagy László: Én és a fájdalom

    Jön a fájdalom fölfelé,
    hogy a sípcsont reped meg tőle,
    földemé, anyaföldemé,
    tolul sisaknak fejtetőmre,
    megingat, barbár vállamon
    rezegtet selyem-szárnyakat,
    zúzik a fog, sírnék nagyon –
    s értelme nincs, nem is szabad.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Reményik Sándor: Emberentúli kék

    Oly kurta volt az élet.
    Oly csonka volt a szépség.
    Oly ritka volt a béke – –
    S minden fél-boldog percbe
    Annyi fájdalom s félelem vegyült:
    E szín-skálának kellene legyen
    Emberentúli kékje:
    Valahol egy ősz, hosszú és derült.
    Ahonnan vissza-látva
    Szükségszerű minden gondunk-hibánk.
    Fénylik felénk értelme-felfedetten – –
    De már többé nem tartozik reánk.

    Forrás: Lélektől lélekig