https://verskucko.com

Szerző: Mária Németh

  • Fodor Ákos: Axióma

    ahol,akárhol,
    akárki imádkozik,
    az a hely:templom

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Michelangelo Buonarroti: Az én szemeim

    Az én szemeim vének és vakok,
    a te szemeddel látom csak a fényt meg;
    te viszed súlyát terhem nehezének,
    te támogatsz, ha összeroskadok.

    Tollam kihullt: szárnyaddal szárnyalok,
    a te szellemed ragad engem égnek;
    tél fagya dermeszt, nyarak heve éget,
    s úgy váltok színt, ahogy te akarod.

    Szívembe vágyat is csak vágyad olt már,
    benned születnek gondolataim,
    szavaim lángját lelked tüze szítja;

    nem érek többet nélküled a holdnál,
    amely az égbolt éji útjain
    csak a leszállt nap fényét veri vissza.

    Forrás: internetes gyűjtés

  • Gyurkovics Tibor: Anyám–apám szerelme

    Anyámnak szép írása volt,
    akár a menüett,
    úgy kanyarította alá
    a kecses betűket,
    keringtek és lebegtek és
    perdültek, mint a tánc,
    apámra kacskaringatón
    fonódott így a lánc.

    Anyám azt mondta: nem jöhet,
    mert fél, nem szereti,
    apám azt írta: mindenét
    fölajánlja neki.
    Anyám azt írta: nem lehet,
    apám azt, hogy muszáj,
    és röpködtek a levelek
    és suttogott a száj.

    Anyám mindíg ellenkezett,
    azt írta, hogy: ne, ne!
    apám a levelek között
    csak fuldokolt: te, te!
    Forogtak, lengtek a betűk,
    kulcsoltak, mint a lánc,
    és így lett egyre szabadabb
    és szédítőbb a tánc…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Romhányi József: Románc

    Zománclavórt sodort partra az áradat.
    Bús románcot látott, ki később ráakadt.
    Lágy domborulatán kamasznyi teknős ült,
    és ragyogott szegény. Azt hitte, megnősült.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • József Attila: A bőr alatt halovány árnyék

    Egy átlátszó oroszlán él fekete falak között,
    szívemben kivasalt ruhát hordok amikor megszólítlak
    nem szabad hogy rád gondoljak munkám kell elvégeznem,
    te táncolsz,
    nincsen betevő kenyerem és még sokáig fogok élni,
    5 hete, hogy nem tudom mi van veled
    az idő elrohant vérvörös falábakon
    az utak összebújnak a hó alatt,
    nem tudom, hogy szerethet-e téged az ember?
    néma négerek sakkoznak régen elcsendült szavaidért.

    1. január

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gárdonyi Géza: Idézet

    Légy az, kiből árad a nyugalom.
    Légy az, kire nem hat a hatalom.
    Nyújtsd oda, hol kérik a kezedet.
    S menj oda, hol fázik a szeretet.

    Forrás: internetes gyűjtés

  • Johann Wolfgang Goethe: A kedves közelléte

    Eszembe’ vagy, ha tenger tükrén látszik
    a déli fény.
    Eszembe’ vagy, ha hold remegve játszik
    az ér vizén.

    Veled vagyok, ha porfelhő borít el
    s köd fojt sürűn,
    s ott reszketek veled és lépteiddel
    keskeny bürűn.

    Hallak, midőn a zúgó hab megrekken
    a szírt fokán,
    és hallgatózom, mint súg a berekben
    a halk magány.

    Bármerre szállj, mindég nyomodba’ járok
    közel, közel…
    A nap lenyugszik… csillagomra várok.
    Jövel! jövel!

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Szabó Lőrinc: Séta közben

    Jó volna csöndben, egymagam,
    úgy élni, békén, boldogan,
    mint a pipacs vagy ott alább
    a margaréta, a szarkaláb, –
    jó volna egy kis tanyai ház
    előtt őrt állani, nyurga akác,
    és megborzongani, szótlanúl,
    ha az égre éji vihar vonul,
    és reggel a fénybe kéjesen
    belemosni millió levelem.

    Jó volna szállni, ameddig a szem,
    kék fátyol lenni a hegyeken,
    felelőtlen, kóbor szelek
    módján futkosni, egyre szebb
    és távolibb országokon át,
    jó volna, mint a kis kacsák,
    fürödni patakban, szitakötők
    fia lenni, vagy malacok között,
    akiket nem kínoz öntudat,
    heverni a sárban a nap alatt.

    Jó volna, – óh, de nehéz a szívem! –
    átszűrni magam az elemeken,
    hisz csoda-balzsam a puha sár,
    mit esőből s porból kever a nyár:
    óh, elaludni a föld vegyész
    kezében, úgy, hogy az ébredés
    kihagyja a bűnt, embert, – s virág
    lenni csak, pipacs, szarkaláb,
    vagy legfeljebb a tanyai ház
    előtt az a szép ártatlan akác!

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Romhányi József: Tyúk vagy tojás?

    Rég gyötrődve kutatjuk,
    hogy a tojás volt-e előbb vagy a tyúk.
    A tyúkot ez a gond sohasem bántotta,
    csak az, mi lesz előbb: pörkölt vagy rántotta?

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Gyurkovics Tibor: Feleselő

    Tudod, hogy mi a szerelem?
    – hogy vele igen – vele nem.
    Hogy mi a tűzbocsátkozás?
    – csak ő legyen és senki más.

    Az utcán meg sem ismerem,
    – még szemhéját is szeretem!
    Minden mozdulata hamis!
    Mosolya, csókja – akkor is!

    Torkomig ér gyűlöletem:
    senkivel se – vele igen!
    És kerülöm és megvetem
    és átkozom – és szeretem!

    Őrült vagyok és lángolok
    karjában – mint a csillagok.

    Forrás: Szeretem a verseket