Késünk kenyerünkből
egyenlő két karajt nyes.
Hol a poháron ajkad nyoma,
ott iszom a második kortyot.
Járj az én cipőmben!
S télen a te köpenyed
melegít engem is.
Sírunk egyetlen szemünkkel,
s este bezárjuk az ajtót,
hogy egyedül legyünk. Ha alszunk,
álmaink összetevődnek.
(Jánosy István fordítása)
Forrás: Lélektől lélekig
Kétszer kelt föl a telehold
egyetlenegy éjszakánkon;
kétszer kelt föl a telehold,
csak azért, hogy minket lásson.
Háromszor jött el a hajnal,
gyémántkulcsa hármat fordult;
háromszor jött el a hajnal,
s harmadszor is visszafordult.
Két telehold, három fényes,
harmatszemű hajnalcsillag,
állnak az ég delelőjén,
és csak nekünk világítnak.
Forrás: Lélektől lélekig
Reggeltársam és estetársam,
délelőtt- és délutántársam,
este- és újra-reggeltársam,
ki nélkül reggel is este lennék,
fényes délben is est lehetnék,
este is csak estvéledhetnék,
reggeltársam és estetársam,
délelőtt- és délutántársam,
este- és újra-reggeltársam,
ki nélkül reggel is este lennék,
fényes délben is este lehetnék,
este is csak estvéledhetnék,
reggeltársam és estetársam,
délelőtt- és délutántársam,
este- és újra-reggeltársam.
Forrás: Lélektől lélekig
Virágok közt hevertünk… Nemcsak arcod,
egész tested oly idegen varázzsal
kezdett ragyogni, mintha tűnt korok
titkai keltek volna újra benned,
s az esti rét minden füve-virága
lassan feléd fordult: új fény felé.
Először szótlanul csodáltuk az
isten homlokán szálló fellegek
szenvedélyes vörösét, majd, mikor
elhallgattak a lombok énekes
lakosai, melled fölé hajoltam
s átcsapott rajtam a rémült, a boldog
felismerés, hogy míg az alkonyat
lobogása koszorúzta fejed:
a szűzi Hold szállt le benned az égről
s a buja Flóra csókol csókjaidban.
Forrás: Lélektől lélekig
De szép is lenne, ha egy este, elalvás előtt
Betoppanna Micimackó, hogy látogatóba jött
És megkérdezné: Véletlenül akadna egy kis méz
És bölcsen megbeszélnénk, hogy a méz mindig kevés
És eljönnének Micimackónak az ismerősei
És Nyuszival együtt barátai és üzletfelei
S egy égi kar intene, hogy énekelhető egy dal
amit a Babits Mihály bácsi írt nekünk
Mindenik embernek a lelkében dal van
És a saját lelkét hallja minden dalban
És akinek szép a lelkében az ének
Az hallja a mások énekét is szépnek
És beszélgetnénk arról is, hogy a lélek mire való
Mire Micimackó megjegyezné, hogy énekelni jó
És Bagoly persze mondaná, hogy a pszichózis bonyolult
És Malacka meg szégyellné, hogy erről nem tanult
És Nyuszinak eszébe jutna, hogy épp valamit nagyon keres
De Füles csak legyintene, hogy szóra sem érdemes
És Zsebibabának elmagyarázni a problémát nehéz
De Micimackó azt mondaná, tudod, ez olyan, mint a méz
Mindenik embernek a lelkében dal van
És a saját lelkét hallja minden dalban
És akinek szép a lelkében az ének
Az hallja a mások énekét is szépnek
És Micimackóval együtt most már te is jól tudod
Hogy énekelni mindenképpen kellemes dolog
És szorult helyzetünkben jó, ha kéznél van egy dal
Mit együtt énekelhetünk, és senkit nem zavar
Mindenik embernek a lelkében dal van
És a saját lelkét hallja minden dalban
És akinek szép a lelkében az ének
Az hallja a mások énekét is szépnek
Forrás: Lélektől lélekig
(Babits Mihály: „Mindenik embernek a lelkében dal van” – szabad átirat, ismeretlen szerző)
És úgy, s csak annak ki velem van, gyönyörű szerelmem,
Nők, kik kísérnek, kikben az igazat kerestem,
s neked is még, csak neked, gyönyörű szerelmem,
lehet, hogy mindent elrontottam, mikor neked üzentem.
Másképp kellett volna, gyönyörű szerelmem,
de felhők szakadtak az égen és kinyílt a holnap, a jövő,
melyet hibás napjainkból megkapunk előre,
mit rég elvesztettem, a pillanatok,
mint korhadt fa kidőlnek, gyönyörű szerelmem,
villám sújtotta életünk még így is szép, mert mindent érted tettem,
te gyönyörű, te kedves, te vagy az kiben az igazit kerestem.
És most, utoljára, s csak annak ki nem láthat, de bármit annak,
ki sohasem sírt, csak egyszer, az engem sírva nem láthat,
csak egy igaz pillanat legyen, mit régóta kerestem,
légy te az, ki lehetnél, gyönyörű szerelmem.
Forrás: Lélektől lélekig
Emlékszel-e még erre? Lángoló fejjel,
lángoló karral, lángoló lábbal
rohantál az éjszakába, kigyújtva az eget,
gyalog és kocsikon, a találka helyére,
sokkal előbb, mint ő jöhetett volna.
Mégis jobb volt ott. Égni, egyedül is,
mint eleven fáklya. Ott valami érzett
belőle, ígéret, az a jó jövendő,
mely majd eljön oda, s a semmiség, üresség,
minden, mi körülvett, az idegen világ is,
ő volt már. Ott volt már az ő távolléte.
Forrás: Lélektől lélekig
A holdbéli csónakos:
Úszom az égen arany csónakon,
az éj homályán én uralkodom,
az eget-földet végig-láthatom,
a csillagot tengerbe buktatom.
Szállok a sötét légtenger hátán,
kuszált felhőbe feszül a csáklyám,
ezüst evezőm dalolva csobban,
úszom fekete égi habokban.
Pávaszem:
Holdbéli csónakos, örök szerelmem,
arany sajkádra vegyél föl engem!
Sokat szenvedtem, sokat bágyadtam,
a sötét erdőt könnyel áztattam,
eleget sírtam a földi porban,
ölelj magadhoz a tiszta Holdban.
Nem él a földön, akire vágyom,
holdbéli csónakos, te légy a párom.
A holdbéli csónakos:
Fénylő csónakom szeli az éjet,
legszebb csillagom, szeretlek téged,
egyedül vagyok, vágyódom érted,
enyém leszel majd, ha tavasz éled.
Mellém ültetlek szép csónakomba,
hajad az eget aranyba vonja,
a lenti bút-bajt mind elfelejted,
fejed örökre vállamra ejted.
Forrás: A holdbéli csónakos – mesejáték
Kit igazán vársz:
életedben él – rég itt
van, mire megjön.
Forrás: Lélektől lélekig
Erdő füvén fekszem hanyatt.
Jő lábhegyen az alkonyat.
Zsong, zsong a csend mély mámora.
Lebben az Isten fátyola.
A csend az ő szívén terem.
A csend az örök Szerelem,
A Lélek a vizek felett:
Egyetlen, áldott Felelet.
Ó mindent, mindent értek én,
Mióta ez a csend enyém.
Szívet nyit rám minden titok,
És mindenek nyelvén tudok.
Azóta hozzám szólnak
A füvek, fák és madarak.
Barátaim az állatok,
Zengnek a színek, illatok.
És mind oly boldogok vagyunk,
Hogy testvér-szóval szólhatunk.
Ó érteni, megérteni:
Mily édes, milyen isteni!
Megrezzen most egy vén csalán
Távol harangszó mély dalán,
Mely messze zsongja lombon át
Az esteli Úrangyalát.
Elhallgat minden itt körül,
Megáll a gyík, a szél elül,
És – mindnyájunkért egymagán –
Ávéba kezd a csalogány.
Forrás: Lélektől lélekig
