Agytréning
„Nem az a baj, ha téveszméid vannak, hanem az, ha meg is akarod valósítani…”
Forrás: FB
Szerző: Mária Németh
-
Ladányi Mihály: Téli vers
Fagyott tócsák között bukdácsol január
rossz autóbusza. Harmincegy ablakán túl
az év hadifoglyai, a csüggeteg fák
borotválatlanul, soványan ácsorognak.Köztük énekem is madártalan. Ziháló
lélegzetem páráiból a rosszkedv varja száll föl.
Kétszerkettőnégy király fázó hadában
gondok deres vasát cipeli a hátam.Tavasz, találj rám!
Legyen földszag a szélben,
vakondtúrás a fűben,rügyezzenek ki ujjaimból
az elfagyott cirógatások!Forrás: Lélektől lélekig
-
Fodor Ákos: Szemem és szemed
Szememmel táncolt a szemed,
beszélt szememmel, és ölelkezett:
Sírás, csend, szigor, és révület
– mi minden?
Csak szemem és szemed.Ki végtelen feledésednek ajánlom
múló esetemet,
tőled, magamtól már csak azt kívánom:
ha találkozunk még, bárhol e világon,
ne kelljen elkapnod rólam tekinteted.Szememmel táncolt a szemed,
beszélt szememmel, és ölelkezett:
Sírás, csend, szigor, és révület
– mi minden? mi minden?
Csak szemem és szemed.Forrás: Lélektől lélekig
-
Fecske Csaba: Elégia
Égi vizekben elázik a hold,
kifakulnak az árnyak,
őszi kolompszó sírva barangol az
árva határban.Rózsa lobog még, izzik az őszben
a hárs, a kakukkfű
illata száll, kicsi nyírek a fénybe
fogódzva zokognak.Rőt tarlón citerázik a szél, hova
bújsz, ki elől futsz?
Csillagok éles körme hasítja az ég
sima bőrét.Mondd, tudnál-e nevetni ma úgy,
mint fürge patak szól
zöld köveken, hideg éj kupolája
alatt tovafutván?Sok tovaringó évszak után dideregve
az emlék
hűlt parazsánál föl tudnád-e
idézni, ki voltam?Forrás: Lélektől lélekig
-
Zelk Zoltán: Búcsú
Ne szánakozz rajtam, ha keserű is
távozásod – mily szép az emlék,
mit bennem felejtesz
s a fájdalom, mivel visszagondolok reád
mosolyként bólogat szikkadt ajkamon.S látlak majd, ahogy mellém ülsz
s úgy csüngnek lábaid alá,
mintha patakban fürösztenéd őket
s úgy nyúlsz az oktalan cigaretta után,
mintha gyümölcsöt tépnél lehajló ágról.Lám, el se mégy te, csak énekké válsz:
lombosodó ének árnyában fekszem én –
s ajkaim közt, mint csiklandó virágszál
örökös nyílásra kifakad neved.Forrás: Lélektől lélekig
-
Somlyó Zoltán: Esket az ősz
Vörhenyes levele az ezüsthársnak
gesztenyehajadba hull.
Kiszikkadt, porló burgonyaföldek,
meddően alvók, elavult zöldek,
sírnak a hársakon túl.Szüreti illatok sejtelme táncol,
útjára indul az est.
Fanyarul rálép a szőlőhegyekre
s hozzánk dalolva, bús ütemekre
búg a sok szőlőgerezd.Részegen fúj a szél. A hajad bomlik.
Trillázva ring a csipőd.
Szomorún járunk s zokogva siratjuk
ezt a szép szüretidőt.Álmokat élesztünk, csókokat gyilkolunk;
november gyásza tetőz.
Szüretek fekete átkai ülnek
fejedre s fejemre. Sípolnak, fütyülnek:
most esket minket az ősz!Forrás: Lélektől lélekig
-
Federico García Lorca: Zorongo
Óvó kezeim tenéked
ékes köpönyeget varrnak.
Violával végig hímzem,
violában gyöngy a harmat.Mátkád kikeletkor lettem,
szállt ránk szirom-özön, illat.
Paripáid gyors patái
ezüst hangon értem sírtak.Ici-pici kút a Hold is,
szirom-özön vékony vígasz,
csak a karod kell már nékem,
vele éjjel átszorítasz,
vele éjjel átszorítasz.Fordította: Nagy László
Forrás: Lélektől lélekig
-
Sárhelyi Erika: Éj a tenyeremben
Elteszem emlékbe ezt a május estét.
Vásznam a gondolat, s a szó rajta a festék.
Elteszem magamnak téli éjszakákra,
mikor majd havazik, és bánat ül a fákra.Most még csodás az alkony, lilába hajlik,
az ég pereméről a mélybíbor lefoszlik,
elfolyik a zöld, a narancs és a sárga,
árnyakat terelget az ósdi utcalámpa.Hunyt szemmel hallgatom: zakatol egy vonat.
Szétfutnak a sínek a szempilláim alatt.
S míg a kertkapuban szédeleg az este,
hűvösét gyöngéden a vállaimra tette.Csöndben szétgurul a fák között az éjjel,
fekete gyöngy szalad a fűben szerteszéjjel.
Fölkapok egyet és tenyerembe zárom.
Szorítom reggelig – s lám, eltűnt, mint egy álom.Forrás: Lélektől lélekig
-
József Attila: Keresek valakit
Tele vágyakkal zokog a lelkem
Szerető szívre sohase leltem,
Zokog a lelkem.Keresek Valakit s nem tudom, ki az?
A percek robognak, tűnik a Tavasz
S nem tudom, ki az.Csüggedő szívvel loholok egyre,
Keresek valakit a Végtelenbe,
Loholok egyre.Könnyim csorognak – majd kiapadnak:
Vágyak magukkal messzebb ragadnak –
Majd kiapadnak!Búsan magamnak akkor megállok,
Szemem csukódik, semmitse látok –
Akkor megállok.Lelkem elröppen a Végtelenbe,
Tovább nem vágyom arra az egyre,
A Végtelenbe.Forrás: Lélektől lélekig
-
Nemes Nagy Ágnes: De hallom néha
De hallom néha. Valaki jár.
Most körben függöny-fal zizeg,
foszforos-fekete,
mint egy ég-magasságú ajtón
a hold gyöngyfüggönye;
most valaki. Most kint az éjben.
Most felnőttes lebernyegében,
a szárnya apró még, idétlen
csak térde nagy, mint teve térde,
s kilóg –
ujja alatt
halkan pendülnek a falak,
a gyöngy, a hold.
Most széles éj.
Csenevész fügefák alatt
egy csengős kecskenyáj halad,
most a fügék is konganak
öblükben csengenek a magvak,
csak még az óriási ég
fekete-bronz döngése hallgat –
Ércből rezeg a csönd –
Aztán füge se kondul,
a nyáj a láthatár alá
a némább némaságba fordul,
nem peng. Nincs semmi. Hold.Forrás: Lélektől lélekig
