https://verskucko.com

Szerző: Mária Németh

  • Szepes Mária: Hiányoztál

    ugye tudod? Barátunk sok van.
    Részesülünk rengeteg csodában.
    De ez az egy időtlen madárdal.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szepes Mária: Viszontlátás

    Annyi idő, talán évezredek múltán,
    mindig így volt, s így lesz ezután.
    Emlékszem rád. És emlékezel rám.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szécsi Margit: Ifjúság égő álmai

    Én nem mondok le semmiről –
    ezért szorultam mint gyerek. –
    Álmok rablója vagyok én,
    szikár, szilaj, – kezemben tőr.

    Egy csók lesz az én éltetőm,
    egy cselt nem rejtő szűz mosoly.
    Ifjúság égő álmai!
    Én nem mondok le semmiről.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Faludy György: Szonett

    Nem váglak ketté lélekre meg testre
    oly éles késsel, ahogy Te teszed,
    ki lelkedet rábíznád tenyeremre,
    de kolostorba zárnád testedet.

    Vadabb vagyok. Fülem örvény: felissza
    lélegzeted fúgáit, s ha hamis
    szégyenkezésem nem tartana vissza,
    végigfogdosnám árnyékodat is.

    De ha az öt érzékemet menesztem:
    mindjárt cikázni kezdesz a fejemben
    és nem vagy többé se lélek, se test:

    Én szüllek meg magamnak, mert kívánlak
    és mert kívánlak, élvezem a vágyat,
    mely engem betölt, Téged elereszt.

    Vágy nélkül még nem volt szerelmes senki.
    Vágy nélkül csak az Isten tud szeretni.

    Forrás: Lélektől lélekig

  •  Bródy János

    Semmisemtökéletes

    A végtelenhez mérve semmi sem tökéletes
    Az ember nyughatatlanul mégis mindig keres
    Az örökös vándorút véget soha nem ér
    S ha nincsen gyökerünk – elvisz a szél

    Mindenkinek vannak különös vágyai
    De felelősséggel tartozunk, ha számít ránk valaki
    Lehet belőle száz is, az az egy többet ér
    S ha elfelejtenéd – elvisz a szél

    Jól csak a szívével lát az ember
    Ami lényeges, az a szemnek láthatatlan
    Az igazságot átérzi a lelkünk
    De te is tudod, hogy kimondhatatlan

    A végtelenhez mérve szinte nem is létezünk
    A csillagévek óráin egy perc az életünk
    Az ember önmagában semmit sem ér
    Ha nincsen barátunk – elvisz a szél

    Jól csak a szívével lát az ember
    Ami lényeges, az a szemnek láthatatlan
    Az igazságot átérzi a lelkünk
    De te is tudod, hogy kimondhatatlan

    Minden sivatag egy kutat rejt valahol
    S ha lelked mélyén rátalálsz már nem csodálkozol
    Az ember ezen a Földön csak egyszer él
    S ha nincsen barátod – elvisz a szél

    Forrás: Bródy János – dalszöveg

  • Karinthy Frigyes: Nem fáj

    (Altenberg)

    Kedvelek valakit –
    Most nincsen itt.
    Nem baj

    Síromra ez jön, más semmi:
    Szerettelek.
    Hogy kit, nem tudja senki –
    Nem fáj

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Lesznai Anna: Egyszerű dal

    Hogy engem lássál nézd meg, kedves, a kertet,
    A lombosat, árnyasat, rejtőst a domb ölén.
    Bizony, mert én is lombos, rejtős vagyok.

    Ha engem szólítsz, kedves, szólítsd a szellőt
    A sietőt, suhogót, susogott titkok tudóját,
    Mert bennem is vagyon sok suttogott kérdésre válasz.

    Ha testem kívánod, úgy simítsd az illatos földet,
    Ő alszik és hűvös, de viselős izzó kehellyel.
    Aluszom én is, bennem is nyílnak virágok.

    Ha ölelni óhajtsz, úgy öleljed hársaim törzsét.
    Erősek, szívósak, égnek, tülekedők.
    Köztük megállok, hajamban játszik a nap.

    Ha bírni akarsz, úgy hintsd be maggal mezőnket,
    Mert azé a föld, ki terméssel áldja meg őt.
    Ki holnapom hordja, én is azé leszek.

    Ha ismerni vágyol, úgy némán messzire nézzél,
    Mert tágas a völgy, a szélén hegyek hevernek.
    Tágas a lelkem, de valahol otthon vagyok.

    Ha szeretni szeretnél, úgy tárd ki szomjas karod,
    Borulj a fűbe a nyilazó napfény alatt,
    Ott játszik csókom minden sugár nyomán.

    Ha jó akarsz lenni hozzám, simogasd meg ebünket
    Mert hű ő szegény, és nem tudja megmondani, mi fáj.
    Jaj, tudni szólni szemérmes szívnek nehéz.

    Ha el akarsz hagyni, házunk kapuját tedd be,
    Léptednek nyomán arannyal porzik az út.
    Örökké nyílik a kert, de viszont sohase látod.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Radnóti Miklós: Tavaszi szeretők verse

    Látod!
    boldog csókjaink öröme
    harsog a fák közt és
    árnyékkal áldja
    testünket a táj! Hallod,

    hogy terül a füvön a
    fény és pattan a fákon
    dallal a hajtás! csak

    csörgető fekete tücskök
    zaja dicséri most
    fűnek és fának
    jó örömét! nézd,

    a vizen, messze partok
    homályos tövén
    tükrösen fénylik
    tavaszi kedvünk! mert

    mi vagyunk most a fű,
    a fa, a part, az öröm is
    és szépszavú áldása
    a tájnak!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Weöres Sándor: Ciróka – játék

    Szél játszik a patakkal,
    én meg a te hajaddal.
    Piros alkony lobban szőke
      hajadba,
      hajadba,
    mintha felhőn ragyogna.

    Korhely néz az üvegbe,
    én meg a te szemedbe.
    Hogyha kérek és igérek,
      nehogy szánj,
      nehogy szánj,
    maradj te csak piciny lány.

    Egér bújik alomba,
    te meg az én karomba.
    Vad manó hull, szarva szétáll,
      kukucskál,
      kukucskál,
    rá se nézzél, aludjál.

    Zápor hull a peremre,
    könnyed meg a kezemre.
    Jól tudod hogy elborít majd
      a vad láng,
      a vad láng,
    még ha nem is akarnánk.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Hatos Márta: Idézetek

    „Szeretni annyi, mint örülni más örömének, akkor is, ha nem bennünk találja meg.”

    Forrás: Lélektől lélekig