„S egyáltalán, ezek az úgynevezett nagy találkozások, döntő pillanatok tudatosak-e?… Van-e az, hogy valaki belép egy napon a szobába és tudjuk: aha, ő az?… Az igazi… mint a regényekben?… Nem tudok erre a kérdésre felelni. Csak behúnyom szemem és emlékezem. Hát igen, valami történt akkor. Áram?… Sugárzás?… Titkos érintés?… Szavak ezek. De bizonyos, hogy az emberek nemcsak szavakkal közlik érzéseiket és gondolataikat. Van másféle érintkezés is emberek között, másféle híradás is. Ma így mondanák, rövidhullám. Állítólag az ösztön sem egyéb, mint egyfajta rövidhullámos érintkezés. Nem tudom…”
Forrás: Az igazi
Fáradt lettem. A gondok elgyötörtek.
Álmos is vagyok. Itt a perc pihenni.
Szellemed suhogón beföd, körülleng,
Istenem. Bevonod szelíden édes
ízzel ajkaimat s a sárga mécset
elrebbenti tüdőd finom fuvalma.
Álmot adsz, puha és gömbölyded álmot.
Tér, idő: kusza gombolyagba romlik.
Akkor ölbeveszed becézve, lágyan,
eltévedt szeretőm kis szűzi testét
s mellém fekteted a habtiszta ágyba.
Halkan símogatom meleg pihéit:
pálmalombok alatt ölelgetőzünk,
cukros hóhegyeken futunk sikongva,
zizzenő búzaföldön összeforrunk
s érett csillagaid kibuggyant fénye
gyöngyösen, vizesen pereg le rajtunk.
Forrás: Szeretem a verseket
legalább egy ízben el kell menni,
messzire kell menni minden
szerető szem elől; le kell hűteni
szívek kölcsönös lobogását, épp a leg-
melegebb szivekét – másként
hogyan is volna kívánható, hogy aki
térdén lovagoltatott, stb.: egykor
bájos-hibás személyedet apránként elfogadja,
másként?
Mesterlegény, – ha lány vagy is –
mennél messzebbre! (Úgyszólván közömbös:
kikkel, hol, mit tanulsz. „Tanulsz”-e.
Vissza kell jönnöd, hogy itt lehess.
És ha szíved töröd össze – ímmár: megint –
akkor is. Akkor ezt tanultad. Elég szívtörős
az egész.
Csak az a fontos: mennél messzebbre
s legalább! egy ízben.) El kell menni
Forrás: Szeretem a verseket
Mióta visszaköltöztem a házba,
mindenütt látlak, ülve, állva,
együtt terítjük meg az asztalt,
mely annyi estét felmagasztalt,
kedvenc tányérod ott van a helyén,
és ott a többi, jól megszokott edény,
a tál, amiből a leveskét adod,
mert így becézted, mint családtagot,
látlak, ahogy a barna karosszékben
cigarettára gyújtasz éppen,
kéjjel fújod a kedves mérget,
oldva kissé a feszültséget,
mely cikázó idegeid csapdában tartja,
de jólesik, nem hagyod abba,
a nevetésed még ott a falban,
s már visszamosolygok rád magamban,
cinkosod voltam és vagyok,
kicselezzük az anyagot,
ja, elfoglaltam a padot,
ahol verselned adatott,
a fűzfa alatt, kint a kertben,
ott írok, most, hogy írni mertem,
s bár él a fa, kopaszodott,
megőrizte az apa-szagot,
és együtt hallgatunk zenét,
halott társaid üzenetét,
az örök Wohltemperiertest,
nem élőben, de tudtuk, így lesz,
tehát a CD-be gravírozott klaviert,
ahogy kerülve minden manírt,
a pravoszláv Szvjatoszláv Richter
játssza nagy, igaz protestáns hittel,
s hallgatjuk, mi a csüggedéstől óvhat,
amin már túl vagy, a Passiókat,
és nem emel fel semmi se
úgy, mint a h-moll mise,
csak mondom, ez szólt a temetéseden,
érted szólt, bár nem hallottad te sem,
de arra intettél, hogy legyek józan,
s most a megszokott, hanyag pózban
csücsörítesz, jól van ez, jól van.
Forrás: Szeretem a verseket
Eljön a napja, meglásd,
tán észre sem veszed,
csak sokkal szebben süt rád,
csak mindenki szeret.
Nem tudod, mitől van,
egyszer csak énekelsz,
s nevetsz, mert a dallam
arról szól, hogy szeretsz.
Sétafikálsz az utcán,
s mindig jön egy barát,
és ha a kedved fogytán,
ő énekel tovább.
Szomorú vagy, magad vagy,
úgy érzed, ég a ház,
egyszer csak kopogtatnak,
s ott áll, akire vársz.
A boldogság egy hajszál,
egy szó, egy mozdulat,
csak mozdulj meg, csak szólj már,
csak el ne hagyd magad.
Forrás: Szeretem a verseket
Ennyit tanultam
valamit mindenki tud;
mindent senki sem.
Forrás: Szeretem a verseket
Egy tenyérből másikba. Billeg
le-fel a fél világ velem.
Hát méregess – óvjál te jobban,
mint magam megőrizhetem.
Tenyeredből a tenyeredbe –
alig érinthet bármi más.
Ha senki, te tarthatnál vissza
egységbe zártan, így vigyázz,
így félj, ítélj, emberré rendezz:
széthulltam volna védtelen.
Maradj meg, óvj annál is jobban,
mint magam megőrizhetem.
Forrás: internetes versgyűjtemények
