Bartók zenéjét csak addig nehéz befogadni,
ameddig szól.
Forrás: Lélektől lélekig
Ha már kifordítod,
legalább ne csapj közben
ekkora szelet vele!
Forrás: Lélektől lélekig
Madár, ha rikoltana – ne felelj rá haraggal, kedvesem
virág, ha nyilna ablakod előtt – játékból se tépd le, kedvesem
madár és virág két gyönyörüsége életemnek.
Igy beszélek hozzád, kedvesem és magam értek a szóból
Te csak élj vidáman! Élj s ha aludni térsz meg
madár daloljon és virág nyiljon álmaidban.
Forrás: Lélektől lélekig
Vágyakozom az adakozásra, a jóságra és az örökkévalóságra –
a tiszta csendre, melyben a kiscsikókat kiviszik a mezőre,
az áhítatos csendre, melyben minden kivirágzik!
Vágyakozom a táncra, mely szívemből szakad ki,
a meleg ritmusra, mely a körben, a táncban érik!
Vágyakozom a virágágyak virító színére,
az esőre, melyet a szél loccsant rám,
a micisapkás zsokéra, ki elmondja hogyan él,
hogy mindig elkölti, amije van.
Vágyakozom a vágtató „Hold-Szekérre”,
a trappoló, a csattogó, izmos gyerek után,
az álmodó, a friss szemű éjszakákra,
melyek egyszerre több élettel kecsegtetnek!
A körbe keringő, sugaras nappalokra,
melyek a ruganyos földeken lépésre késztetnek,
a lélegző, a felemelkedő, a kurjantó reggelekre,
mikor az ember csendes és engedelmes.
Vágyakozom a szélcsendes órákra az Alföldön –
a mérges, hegyi fák társaságára,
a babrálgató, a meleg-hasú szél közelségére,
a vigasztaló és a haragos szélre!
Vágyakozom a fázós, a bukdácsoló messzeségre,
ahol pókok tanyáznak,
a táltos ló emberre tekintő szemére!
Vágyakozom anyám erős szívébe bújni!
Vágyakozom a titáni erejűek XXI. századára!
Forrás: Lélektől lélekig
Mosoly-álarc
Pihenj kicsit!
Fiókodat kulcsra zárom!
Kigöngyölöm,
Kiterítem,
Lepedőbe csavart álmom.
Gyere, ..nézd meg!
Milyen szép volt
Valamikor, ..most is, ..nagyon!
Megcsókolom,
– Hátha ébred!
Azután majd neked adom!
Forrás: Lélektől lélekig
Ha szólnál, hogyha mondanád!
Én rád hajolnék mint a nád
A tó vízére csendesen.
Hagynám, hogy ringatózz velem.
Ha nem beszélsz, mert nem lehet,
Csak küldjél bármilyen jelet!
Elég egy apró mozdulat,
S én találok hozzád utat!
– Mert megszerezlek bárhogyan!
A porba rajzolom magam,
Amerre jársz, amerre lépsz.
– Ha nem akarsz is hozzám érsz!
Forrás: Lélektől lélekig
Még mindig jobb,
ha latrok beszélnek önmegtartóztatásról,
mint ha impotensek.
Forrás: Lélektől lélekig
Most ölelj!
Most itt vagyok!
Most csókolj!
Nem lesznek holnapok.
Most szoríts!
Most itt vagyok!
Most kiálts!
Nem voltak tegnapok.
Ez az a pillanat,
amire vártál.
Azt adom neked,
amit titkon kívántál.
Rabod leszek és
urad is egyben.
Csak engem szolgálsz
és győzöl felettem.
Egyetlen perccé válik
az egész élet.
Nem hallasz több hangot,
nem látsz több képet.
Örök kéjt hoz
ez az egyetlen pillanat.
Csak a lángoló test
és semmi gondolat.
Most ölelj!
Mert ha nem leszek,
hiába fúrod majd fejed
könnyekkel áztatott párnáid közé.
Most csókolj!
Mert ha elmegyek,
hiába rejted majd remegő szád
kéjes sikolyok vagy csillogó szemeid mögé.
Most szoríts!
Mert ha elengedsz,
hiába vágyod majd újra
az örökre elillant pillanat varázsát.
Most kiálts!
Mert ha elveszek,
hiába keresel majd sírva,
többé sehol sem találsz rám.
Forrás: Lélektől lélekig