https://verskucko.com

Szerző: Mária Németh

  • Ady Endre – Nem élek én tovább…

    Nem élek én tovább…
    Nem élek én tovább,
    Csupán addig élek,
    Amíg a szívemből
    Felfakad az ének;
    Amíg a lelkemet
    Sírhatom a dalba,
    Amíg lángra gerjeszt
    Ihletés hatalma;
    Amíg titkos órán
    Reám száll a bánat,
    Feketén, komoran,
    Mintha a világnak
    Végzetszerű átkát
    Csakis én érezném,
    Tépődve annyi bús,
    Megfejtetlen eszmén.

    Nem élek én tovább,
    Csupán addig élek,
    Míg vérező szívvel
    Ezernyi kétség közt
    Még mindig remélek.
    Míg az örök eszmét,
    Míg az örök szépet
    Keresem, imádom,
    Míg egy ábrándvilág
    Lesz az én világom,
    Melyet én kormányzok,
    Melyet én teremtek,
    Amelyről dalaim
    Annyi szépet zengnek.

    Nem élek én tovább,
    Csupán addig élek,
    Amíg szerelmemért
    Szerelmet remélek;
    Amíg mint eszménykép
    Ragyog le szívemnek
    Szentelt oltárára
    A nő, a teremtés
    Legszebb koronája.

    Nem élek én tovább,
    Nem élek csak addig,
    Amíg a szívemen
    Ezer kínos kérdés
    Keresztül nyilallik;
    Amíg nyugodalmat
    Egy percre se leltem,
    Amíg egy világért
    Gyötrődik a lelkem.

    …De ha az életnek
    Piszkos, jeges árja
    Magával ragadna
    S kialudnék tőle
    Szívem régi lángja;
    Hogyha örök hitem,
    Hogyha minden vágyam
    Örökre elszállna
    S annyi tépő kétség,
    Siratott reménység
    Fás közönnyé válna;
    Ha titkos órákon
    Nem szállna szívemből,
    Nem zengne ajkamon
    Biztatón az ének –
    Ne éljek én tovább,
    Mit adhat már akkor
    Énnekem az élet?!…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Madách Imre – Ne légy közömbös

    Kerülj, miként más sarkát a delej,
    Mint szirtet a hajós utában,
    Gyűlölj, mint angyal a kárhozatot,
    Mint csendes éj a vadzajú napot:
    Közömbös csak ne légy irántam!

    S ha látom, hogy szívedben szűm iránt
    Akárminő, de érzemény van,
    Remény táplál mindaddig engemet,
    Mert aki gyűlöl, még talán szeret.
    Közömbös csak ne légy irántam!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Glinka

    „Ki szabad igazán?
    Az, aki nem rabja saját szenvedélyeinek,
    és mások szeszélyeinek.”

  • Fa Ede – Haiku

    de ha azt hiszed
    hogy megsajnál az ördög,
    nehogy nekivágj.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fa Ede – Haiku

    énünk üvöltöz.
    agresszív. kíméletlen.
    (ha álcázzuk is!).

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Hajas György – Leszel-e?

    Leszel-e titkon szeretőm,
    Ágyamban, gyűrött lepedőn?
    Ágyékod vágyja-e vágyamat,
    Leszel-e az, aki befogad?

    Leszel-e gyönyörünk rejteke,
    Csókjaim, öledbe hívod-e?
    Kebleid vágyják-e ajkamat,
    Leszel-e hát, aki befogad?

    Leszel-e szelíd-vad örömöm,
    Magomnak szép kelyhe, gyönyöröm?
    Leszel-e ajándék, áldozat,
    Leszel-e mondd, aki befogad?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Reményik Sándor – Porszem a Szaharából

    A Szaharában jártam egyszer, régen,
    A napperzselte sivatagfövényen.

    A pusztának a Számum nekivágott,
    Megálltak remegve a karavánok.

    A homokot a szél seperte zúgva,
    Meglapult ember, állat összebúva

    Én kitártam a kebelem a szélnek,
    A szélkavarta, roppant, üres térnek.

    Akkor, nézve a nagy kietlenséget, –
    Egy vándorporszem a szívembe tévedt.

    Ő megpihent, a szívem védi, ója –
    De lettem én a földnek bujdosója.

    Örökkön-szomjas, elátkozott lélek,
    Akit a Számum hagyatéka éget:

    Egy porszem csak, de szívemhez tapadt
    És benne van az egész sivatag.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Rónay György – Hat vers a Korintusiakhoz, 2.

    Magad helyett
    az egész világot
    kell szeretned…

    Magad maradsz maholnap, oly magad,
    s úgy hullnak el mellőled a barátok,
    hogy az élőknél közelebb találod
    magadhoz néha már a holtakat,
    kik némán őrzik lent a holt nyarak
    közös reményét, míg te zord magányod
    rideg telében meddőn múlni látod
    a napokat, havakat, holdakat: –
    rabságod őre, lassankint belátod,
    hogy magad helyett az egész világot
    kell szeretned, s csak úgy leszel szabad,
    ha egy helyett milliók rabja vagy,
    s elveszve bennük, önkéntes halálod
    áldozata lesz a föltámadásod.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Harcos Katalin – Volnék a társad

    Volnék faág, hogyha levél lennél,
    ringatnálak, s te vígan libegnél.
    Lennék napfény, hogyha felhő volnál,
    meleg fényemben szellőn lovagolnál.

    Volnék kedvesed, ki hűséges lenne,
    ölelnélek úgy, hogy boldoggá tenne.
    Volnék a társad, ha magányos lennél,
    s szeretnélek, ha nem is szeretnél…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Harcos Katalin – Álmodtam, veled…

    Mint egy gyermek, úgy voltam karodban.
    Megcsókoltad finoman a számat,
    fölém hajoltál gyengéden, titokban
    és megpusziltad a szempillámat.

    Leheleted táncot járt hajamban…
    szellőként bújócskázott csintalan,
    s egy óvatlan, röpke pillanatban
    pajkosan megbújt a nyakamban.

    Míg egyik karod ölelve tartott itt,
    másik magányos vándorként útra kelt,
    bejárva testem rejtekútjait,
    útján titokzatos zugokra lelt.

    Úgy bújtam meg riadtan benned,
    mint reszkető holdsugár az éjben,
    mit látni alig, mégis elvakít,
    ha begyűjti sugarát szemed
    ezüstösen, sápadt-fehéren.

    Körülvettél biztonságoddal engem,
    s nem vágytam már tüzes szenvedélyre,
    csak elrejtőzni a világ elől öledben,
    csak átkarolni, és szeretni végre.

    Érezni, hogy itt vagy… velem lehetsz,
    tudni, hogy szeretsz, és a tiéd vagyok,
    látni, ahogy boldogan rám nevetsz
    s szemed szikrázó csillagként rám ragyog.

    Öleltél, mint, ki sosem szeretett mást,
    reszkető szívvel és szerelmesen…
    magadhoz olyan gyengéden karoltál,
    míg csókjaiddal lezártad a szemem.

    Megbújtam karodba, mint egy gyermek.
    Te fölém hajoltál nagy titokban,
    s míg csókoltad édesen a számat
    én végtelenül boldog voltam.

    Forrás: Lélektől lélekig