https://verskucko.com

Szerző: Mária Németh

  • Fa Ede – Haiku

    ósdi lélekkel szorongsz:
    bírát képzelsz – s szenveded
    (önmagad) ítéletét:

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fa Ede – Haiku

    nem vagy magányos.
    szeret valaki: egy eb. –
    ember lett érted…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Hatos Márta – Lennék

    Lennék reggeli kávéd illata,
    Mit hunyt szemmel magadba szívsz,
    Egyetlen csepp méz teádban,
    S szádban a hosszú édes íz.

    Lennék kezedben fényes ősi kard,
    Legyőzve dermedt bánatod,
    Üdvözült mosoly az ajkadon,
    Virrasztva csendben ágyadon.

    Lennék sivatagban a kaktuszod,
    Szomjúságodnak csepp remény,
    Simogató lágy fuvallat
    Verejtéked úgy hűteném.

    Lennék szemedben rejtett fénysugár,
    Gondjaid messze elvivő,
    A végtelen gyilkos éjben
    Vad gyötrő álmaid űző.

    Lennék Akármi…
    Lennék Semmi is,
    Lennék vonyító Farkas,
    Lennék a Játékod is.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Reményik Sándor – Jön

    Magányos út, november, éjszaka,
    koromsötét.
    Valaki jön mögöttem,
    súlyosan jön:
    hallom léptei döngő ütemét.
    Eremben lassan hűlni kezd a vér, –
    de nem sietek, már nem sietek,
    tudom, hogy úgyis mindjárt utolér.

    Lehajtom a fejem.
    Ez már nem félelem,
    ez már az Ámen halk mozdulata:
    az irgalmatlan léptű idegen
    hadd jöjjön hát. –
    oltson el minden kis-ablaknyi fényt,
    csalóka fényt, –
    tegye teljessé ezt az éjszakát.

    Jön.
    Nagy, mérföldnyelő léptekkel halad,
    most, itt, itt lesz a nagy találkozás,
    ahol megálltam,
    e haldokló lámpavilág alatt.

    Most! – Elment.
    Elment, és szóba sem állott velem,
    csak megnézett a kalapja alól,
    akár az élet és a szerelem.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szécsi Margit – Körülötted bolyongok

    Belső zsebedbe bújva
    lehetne élni szépen
    dobogós boldogságban
    halálig szívverésben.

    Forrás: Lélektől lélekig
    ság

  • Márai Sándor – Az égen fönn megáll a Hold

    Az est, a rest festő korommal
    átfesti mind,
    amit nappal megrajzolt renyhe gonddal.

    A rét ezüst tó, mély, a sodra fojt,
    csak ennyi volt:
    jártunk a nád közt és a szél dalolt.

    Sok ablakon benéztem érted én,
    nyisd a szemed,
    mert vak szemem nem érte még a fény.

    Sok éjszakába hívtam a neved,
    hallgatni jó,
    nézd, sétál a hold a világ felett.

    Az égen akkor fönn megállt a hold,
    csak ennyi volt:
    fejem fejedre lassan ráhajolt.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • „Nem választhatod meg, hogy hogyan szólítanak,de azt megválaszthatod, hogy kinek válaszolsz.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Sárhelyi Erika – A világ vége

    Egyszer elmennék a világ végére.
    Csak hogy tudjam végre, le tudok-e
    ülni a szélére. Megnézném, milyen
    onnan a kilátás, s elvész-e a kiáltás,
    vagy egy másik világból megjön
    rá a felelet. Elvégre meglehet,
    a világ vége csak egy másik kezdet.
    Talán egy híd is vezet oda át.
    Már látom, ahogy sok óriásplakát
    hirdeti: „Last minute ajánlat, vissza
    nem térő alkalom, megnézheti
    – most akciós áron – mi van odaát,
    a másik oldalon!” Ha a hídon túl
    nagy lenne a forgalom, fizetnék egy
    révészt, aki átvisz. S ha sokat nem is,
    de maradnék néhány röpke órára,
    s kipróbálnám, milyen egy másik
    világból fütyülni erre a világra.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Garai Gábor: Bizalom

    S ha százszor is becsapnak, és ezerszer
    csalódom abban, kinek szívemet,
    mint álmából a rózsát, kitakartam,
    s ha épp az árul el, kit életemmel
    fedeztem én,
    s ha tulajdon fiam
    tagad meg,
    és ha nem harminc ezüstért,
    de egy rongy garasért adnak el engem
    barátaim,
    s ha megcsal a reménység,
    s ha kudarcaim térdre kényszerítnek,
    és elátkozom már, hogy megszülettem,
    s ha csak a bosszút hizlalja a hála
    híveimben,
    s ha rágalom kerít be, —
    akkor se mondom, hogy nem érdemes!

    Akkor se mondom, hogy nem érdemes
    hinni az emberben, akkor se mondom,
    hogy megélek magam is, néptelen
    magányban, mert irgalmatlan az élet.
    De csöndes szóval, eltűnődve mondom:
    bizalmam sarkig kitárult kapu,
    nem verhet rá lakatot a gyanú;

    ki-be jár rajta bárki szabadon.
    Egy besurrant csaló tiszteletére
    nem állítok őrséget tíz igaznak!

    Kit tegnap itt a gyöngeség bemocskolt,
    megtisztálkodva ma betérhet újból;
    ki kétélű késsel jött ide ma,
    köszönthet holnap tiszta öleléssel!

    Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.
    Nem hirdetek bocsánatot a rossznak,
    kegyelmet a hazugnak,
    nem tudok
    mentséget a könnyes képmutatásra,
    s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,
    akár a nyers önzés orvtámadását.
    De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
    Mint a mamut és az ősgyík, a múltba
    porlad a gyűlölet és a gyanakvás;
    dühünk lehűl,
    csak szerelmünk örök.

    S halandó gyarlóságai között
    csupán maga az ember halhatatlan.
    Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
    irgalmas vára bizalomból épül;
    s az önmagával vívott küzdelemben
    csak jósága szolgálhat menedékül.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Komáromi János: Én várok rád

    Mikor már elfogyott
    az agyadból minden gondolat.
    Mikor a fejed
    csak üresen bólogat.

    Én várok rád!

    Mikor vad árnyak
    várnak az utca sarkokon.
    Mikor már mosoly
    sincs az arcodon.

    Én várok rád!

    Mikor fekete lesz
    minden, ami színes volt.
    Mikor már leírtad
    az utolsó sort.

    Én várok rád!

    És elmúlnak majd
    a lidérces évek.
    Könnyes percek helyébe
    boldog órák lépnek.

    Forrás: Lélektől lélekig