https://verskucko.com

Szerző: Mária Németh

  • Dr. House: Idézetek

    „Szerelem nélkül nem lehet élni, de az oxigén fontosabb!”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Egy Molnár-aforizma

    Tökéletesen mindegy, ki hozza a rossz hírt,
    csak az a fontos, hogy ne közölje.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Csorba Győző: MOZDULATLANSÁG

    A levegő most megmeredt,
    mint a kocsonya vagy a jég.
    Ha kézzel ráznám meg a fát,
    se moccantaná levelét.

    Hangok, miket a villamos
    ver vagy a döcögő kocsik
    vagy játszó gyermekek hada,
    mely százrétűn kiáltozik:

    úsznak a csönd-víz tetején,
    s bukkannak, buknak, mint a nagy
    tavak tetején zuhogó
    napban a jókedvű halak.

    A levegő most megmeredt;
    nem lélegzik a föld, az ég.
    Úgy megmeredt a levegő,
    mint a kocsonya vagy a jég.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Dsida Jenő: Csonka koldús

    Öreg vagy. Hiányzik a jobb kezed.
    Az ócska szandálból kilógnak
    lábujjaid.
    Ilyenkor, mikor beköszönt a szeles időszak,
    kegyetlenül fázól, köhögsz
    s reszketegen gyűjtöd a kopott garasokat.
    De a szemedben mégis derű van
    s az apostolok örömével
    kívánsz ezerannyit.
    Házról-házra jársz és hírdeted,
    hogy milyen nagy
    és dicsőséges a nyomorult ember.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bella István: Hallasz-e engem?

    Miért tündöklenek a téli ágak?
    – Az ónlemez levegő megfényesül,
    ágak tükrében te futsz ruhátlan,
    gyümölcsöt eszel meztelenül.

    Bezárt házak: rügyek csüggnek a fákon,
    te laksz mindben és te nyitsz ablakot,
    s te hajolsz ki mindből fehérruhásan,
    a levegő zúgását hallgatod.

    Hallasz-e engem? Mint a fű, olyan csöndben
    növök körötted, meg is halhatok –
    Azt is hihetnéd, ha nagyobbat zökken
    szívem: kavics sír, félős fény vacog.

    Látsz-e még engem? Gyökereidben alszom.
    Tél fed, de lélegzetem átüti
    a föld kérgét is, a hóba jeleket rajzol.

    Olvasd el betűit.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Baranyi Ferenc: Mi mit nyom?

    Mostanában
    ha balra fordulok az ágyban
    derekán az éjszakának,
    nem tudom, mi mit nyom jobban:
    a szívemet az ágy – vagy
    a szívem az ágyat?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kányádi Sándor: Ha a napnak

    Ha a napnak lába volna,
    bizonyára gyalogolna.
    Ha pedig keze is lenne,
    akkor ő is cipekedne,
    s leülne, ha elfáradna,
    ide mellénk, a kis padra.
    Kérges kezét térdre ejtvén,
    merengne a holdas estén.
    Úgy várná be, szépen ülve,
    hogy őt a föld megkerülje.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Pilinszky János: Passió

    Csak a vágóhíd melege,
    muskátliszaga, puha máza,
    csak a nap van. Üvegmögötti csöndben
    lemosdanak a mészároslegények,
    de ami történt, valahogy mégse tud végetérni.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: ZUHANÁS A SEMMIBE

    Most szeretnék egy förtelmest zuhanni
    A Semmibe
    S minden készet nemesen másnak hagyni.

    Úgyis halál volna egyetlen szépem
    S késlekedik,
    Mint vicinális sötét, kis vidéken.

    Felkínálom, két nyult karom föltartva,
    Életemet,
    De az a gúnyos Sors nem akarja.

    Hát én legyek magamnak durva őre
    És a Halált
    Én invitáljam előbb és előre?

    Gyönyörködöm ma is az őszi Napban
    És örülök,
    Hogy, úgyahogy, de élőn megmaradtam.

    Gyönyörködöm a földi gyönyörökben
    És utamon
    Szabad az út, csak jönnének még többen.

    Én egyre vágynék: förtelmest zuhanni
    S mégis élve
    Semmisülni élni, vágyni és kapni.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Áprily Lajos: Az utolsó találkozás

    Hideg eső. Benn gyászposztós falak,
    ravatal, tele szalaggal s virággal.
    A koszorúk felett megláttalak.
    Láttam: találkoztál a szabadsággal.

    Forrás: Lélektől lélekig