https://verskucko.com

Szerző: Mária Németh

  • Ady Endre: A kenyér

    Mit esdve kért a jámbor názáréti,
    Ma száz és száz átkozva, sírva kéri.
    Nem változtunk mi emberek: magunk,
    De, jaj, sokan, nagyon sokan vagyunk,
    Halk sóhajban ezreknek vádja reszket:
    Ma nem egy váll hurcolja a keresztet…

    Szent őrület, felséges, bamba, léha,
    Embernek lelke, életnek babérja,
    Amit lövell gyötrődő ember-elme,
    Embernek lángja, vágya, gerjedelme,
    Mit a tudat, az eszmélés felér:
    Mind testi tűz, mind gerjedés, kenyér!…

    Teremtő tűz, versenyre, síkra késztő
    Vagy megtörő, siránkozó, emésztő…
    Mit esdve kért a jámbor názáréti,
    Ma száz és száz átkozva, sírva kéri…

    Ki bámulója földi szépnek, nagynak,
    Hivője diadalmas akaratnak
    S kenyér-tűztől, teremtő tűztől lángol:
    Hallgassa meg, mit ezrek jaja vádol
    S a lelkét ossza, vágja ketté néha,
    Közös babér az életnek babérja.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szuhanics Albert: Boldogasszony Anyánk

    Boldogasszony Anyánk, tekints le az égből,
    Őrizőn figyelj ránk, a mennyei székből!
    Miként egy jó anya, úgy nézzél e népre,
    Add, hogy fogyásunknak, végre legyen vége!

    Szent István királyunk, egykor szent kezedbe,
    Ajánlá országunk, esküdvén nevedre.
    Óvó tekinteted járjon minket körül,
    Mi boldogok leszünk, az Isten könyörül!

    A Kárpátok ölén imád minden magyar,
    Új zsoltárok zengnek hegyen, völgyön hamar!
    Szent fiad örvendez, mi rossz, fordul jóra,
    Ím visszatér Urunk, közeleg az óra!

    Légy hát engedelmes, legyél töredelmes,
    Legyél szerelmetes, szeretettel teljes!
    Lelkedet mossad hát, patyolat tisztára,
    Úgy várjál Uradra, Istened szavára!

    Üdvözlégy Mária, Istennek szent anyja,
    Királynőnk, magyarok Nagy-Boldogasszonya!
    Apostol-királyink, országunk szentjei,
    Előtted szolgálnak, míg létük mennyei.

    Érdemük láthatják, angyalok az égben,
    Koronánk üzenet, úgy ahogyan régen.
    Szent és sérthetetlen ez az ország, s népe,
    Legyen itt boldogság, bőség, örök béke!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Áprily Lajos: Most csendre vágyom

    Most csendre vágyom – de magamban is,
    hol gondolatoknak már zaja nincs.

    Kérdéseimet is csendre intem,
    halk, szelíd hangot keresek éppen.

    A találkozás csendjére vágyom:
    a Mindenható, hogy rám találjon.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Idézet

    „A szépség és a csúnyaság mibenléte kivonja magát az emberi ítélkezés alól, holott ezeken alapszik a tetszés, mely a lehető legvégletesebb és változtathatatlan ítélet. Viszonyunk éppoly aránytalan ezekhez, miként a sorsunk se a mi arányossági igényeink szerint adja vagy nem adja; illetve adja az egyiket, de nem adja a másikat, vagy valamicskét ad az egyikből, ám hozzátesz a másikból is.”

    Nádas Péter

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Idézet

    „Minden, ami igazán számít – a szépség, a szeretet, a kreativitás, az öröm, a lelki béke –, az elmén túli birodalomból származik.”

    Eckhart Tolle

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Idézet

    „Az ember mindig többet ér, mint az arca, mert a szív és a lélek nincs egyetlen fotón sem rajta!”

    Ismeretlen szerző

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Csorba Győző: Előttem vannak még

    Előttem vannak – eljönnek bizonnyal –
    előttem vannak még a legnagyobbak
    Kívánságokkal halasztgatom őket
    kívánságaim nem érnek sokat
    én hiszek bennük mégis ostobán
    s egy-egy napért hálát adok nekik –
    Majd a személyes harcok majd azok
    melyekben hasztalan lesz a kiáltás
    a segítség-hívás (nem lesz segítség!)
    majd azok lesznek irgalmatlanok
    Fekszem hanyatt akkor fejemben
    mint olvadt jég kavarganak
    forognak állnak összevissza
    tarka-fekete emlék-gomolyok
    majd gyorsan egybedermednek megint
    megszületik egy kristálytiszta kép
    valahány érzékszervem mozgósítva
    Aztán széthull és másik áll helyére
    s ez ismétlődik mígnem egynemű
    feketeség borul rám mindörökre
    s ez az idő időtlen lesz ha végső
    hosszú lesz hogyha gyötrelmek telítik
    hosszú ha még csak néhány percnyi is

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Arszenyij Tarkovszkij: Fel-felriad az alvó

    Fel-felriad az alvó,
    A sötétbe fülel.
    A harmadik kakas szólt,
    A virradat közel.

    Felül a vén az ágyban,
    A vaságy nyikorog.
    Mint Pilátus korában,
    A föld is úgy forog.

    A szívébe miféle
    Bosszúság vájt fogat?
    Bánkódni, mondd, mivégre –
    Talán Péter miatt?

    És nékem e világon
    Ki volt a drága, szent?
    Kit tagadott meg álmom,
    Amíg az éj letelt?

    Rést a hajnali ködbe
    A kakas szava vág,
    Elröppen messzeföldre
    Völgyön, hegyormon át.

    Baka István fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Zelk Zoltán: Menekülök

    Hálóját a pók odahagyja,
    a falon fut tébolyodottan,
    egyszál legyecském menekülne,
    szárnya az ablakon megkoppan.

    Árnyam is úgy forog szobámban,
    miként ketrecében az állat,
    míg künn sürögnek és futkosnak,
    fecsegnek boldog, szabad árnyak.

    Ha hold busong az ablakon be,
    ha elfödik a varjufelhők,
    kapnék utána: lelkem az tán,
    magárahagyta a veszendőt…

    Mert a veszőnek nincsen társa,
    az elhullótól minden elvágy,
    utolsó kuckóm, menedékem:
    a drága értelem is elhágy.

    El vágyaim, szárnyas reményem
    s a testvérként vélük nőtt tervek:
    útra készülő fecskerajként
    immár fejem fölött kerengnek.

    Fut minden fut sorsom teréből.
    Betelt hát? Mindenek elmúlnak?
    Ülök, csak ülök mozdulatlan
    s fogaim egyenként kihullnak

    s karom lehull és porrá mállik
    végzetem vad forgószelében.
    Voltam, de már porként kerengek
    a pornak forgó tengerében.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Devecsery László: Dal Rodinnel, néked

    Két kéz, ha titkot rejteget,
    két kéz elringat engemet;
    két kéz között a szerelem,
    két kezed: kezem énnekem.

    Két kéz, ha titkot rejteget,
    két kéz elringat tégedet;
    két kéz között a szerelem,
    két kezem: kezed teneked.

    Forrás: Lélektől lélekig