Agytréning
„Nem az a baj, ha téveszméid vannak, hanem az, ha meg is akarod valósítani…”
Forrás: FB
Kategória: Szerzők
-
Fodor Ákos: Szemem és szemed
Szememmel táncolt a szemed,
beszélt szememmel, és ölelkezett:
Sírás, csend, szigor, és révület
– mi minden?
Csak szemem és szemed.Ki végtelen feledésednek ajánlom
múló esetemet,
tőled, magamtól már csak azt kívánom:
ha találkozunk még, bárhol e világon,
ne kelljen elkapnod rólam tekinteted.Szememmel táncolt a szemed,
beszélt szememmel, és ölelkezett:
Sírás, csend, szigor, és révület
– mi minden? mi minden?
Csak szemem és szemed.Forrás: Lélektől lélekig
-
Zelk Zoltán: Búcsú
Ne szánakozz rajtam, ha keserű is
távozásod – mily szép az emlék,
mit bennem felejtesz
s a fájdalom, mivel visszagondolok reád
mosolyként bólogat szikkadt ajkamon.S látlak majd, ahogy mellém ülsz
s úgy csüngnek lábaid alá,
mintha patakban fürösztenéd őket
s úgy nyúlsz az oktalan cigaretta után,
mintha gyümölcsöt tépnél lehajló ágról.Lám, el se mégy te, csak énekké válsz:
lombosodó ének árnyában fekszem én –
s ajkaim közt, mint csiklandó virágszál
örökös nyílásra kifakad neved.Forrás: Lélektől lélekig
-
Somlyó Zoltán: Esket az ősz
Vörhenyes levele az ezüsthársnak
gesztenyehajadba hull.
Kiszikkadt, porló burgonyaföldek,
meddően alvók, elavult zöldek,
sírnak a hársakon túl.Szüreti illatok sejtelme táncol,
útjára indul az est.
Fanyarul rálép a szőlőhegyekre
s hozzánk dalolva, bús ütemekre
búg a sok szőlőgerezd.Részegen fúj a szél. A hajad bomlik.
Trillázva ring a csipőd.
Szomorún járunk s zokogva siratjuk
ezt a szép szüretidőt.Álmokat élesztünk, csókokat gyilkolunk;
november gyásza tetőz.
Szüretek fekete átkai ülnek
fejedre s fejemre. Sípolnak, fütyülnek:
most esket minket az ősz!Forrás: Lélektől lélekig
-
Sárhelyi Erika: Éj a tenyeremben
Elteszem emlékbe ezt a május estét.
Vásznam a gondolat, s a szó rajta a festék.
Elteszem magamnak téli éjszakákra,
mikor majd havazik, és bánat ül a fákra.Most még csodás az alkony, lilába hajlik,
az ég pereméről a mélybíbor lefoszlik,
elfolyik a zöld, a narancs és a sárga,
árnyakat terelget az ósdi utcalámpa.Hunyt szemmel hallgatom: zakatol egy vonat.
Szétfutnak a sínek a szempilláim alatt.
S míg a kertkapuban szédeleg az este,
hűvösét gyöngéden a vállaimra tette.Csöndben szétgurul a fák között az éjjel,
fekete gyöngy szalad a fűben szerteszéjjel.
Fölkapok egyet és tenyerembe zárom.
Szorítom reggelig – s lám, eltűnt, mint egy álom.Forrás: Lélektől lélekig
-
József Attila: Keresek valakit
Tele vágyakkal zokog a lelkem
Szerető szívre sohase leltem,
Zokog a lelkem.Keresek Valakit s nem tudom, ki az?
A percek robognak, tűnik a Tavasz
S nem tudom, ki az.Csüggedő szívvel loholok egyre,
Keresek valakit a Végtelenbe,
Loholok egyre.Könnyim csorognak – majd kiapadnak:
Vágyak magukkal messzebb ragadnak –
Majd kiapadnak!Búsan magamnak akkor megállok,
Szemem csukódik, semmitse látok –
Akkor megállok.Lelkem elröppen a Végtelenbe,
Tovább nem vágyom arra az egyre,
A Végtelenbe.Forrás: Lélektől lélekig
-
Nemes Nagy Ágnes: De hallom néha
De hallom néha. Valaki jár.
Most körben függöny-fal zizeg,
foszforos-fekete,
mint egy ég-magasságú ajtón
a hold gyöngyfüggönye;
most valaki. Most kint az éjben.
Most felnőttes lebernyegében,
a szárnya apró még, idétlen
csak térde nagy, mint teve térde,
s kilóg –
ujja alatt
halkan pendülnek a falak,
a gyöngy, a hold.
Most széles éj.
Csenevész fügefák alatt
egy csengős kecskenyáj halad,
most a fügék is konganak
öblükben csengenek a magvak,
csak még az óriási ég
fekete-bronz döngése hallgat –
Ércből rezeg a csönd –
Aztán füge se kondul,
a nyáj a láthatár alá
a némább némaságba fordul,
nem peng. Nincs semmi. Hold.Forrás: Lélektől lélekig
-
Váci Mihály: Messze-hívás
A fű zölden kiált,
kéken suttog az ég;
mint hívó trombiták
harsog a messzeség.S az erdők felszakadt
sötétzöld sóhaja;
a hegyek bágyatag,
kékellő kórusa!A szél, a lágy vonó,
hegedül csábítón
a halkan dúdoló
nyírfa-ág húrokon.És ellágyul a föld,
amerre elmegyek,
elém omlik a rög,
csendben peregni kezd.Előttem fű fakad,
a nyomomban virág;
a föld is meghasad,
ha várok még soká!Forrás: Lélektől lélekig
-
József Attila: A szemed
Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S lelkemben halkal fuvoláz a vágy.
Mint ifjú pásztor künn a messzi réten
Subáján fekve méláz fényes égen
S kezében búsan sírdogál a nád.Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S már fenyves szívem zöldje nem örök.
Galambok álma, minek jössz elébem?
Forró csöppekben gurulnak az égen
S arcomba hullnak a csillagkörök.Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S a vér agyamban zúgva dübörög.1922. dec. 28.
Forrás: Lélektől lélekig
-
Kamarás Klára: Üzenet az erdőből
Távoli fények
Lobogó lánggal égnek.
Távoli égen
Lefut egy csillag
– hulló csillag –
Úgy mint régen…Te sose félts, tudd meg:
Minekünk ezer életünk van,
Itt ezer szív egyszerre dobban,
S az öklök kérges erdeje
Markolja fegyverét:
Lesújt vele,
Hát sose félts!… és sose sírj…
Hidd el, hogy ezer életünk van,
S ha vérünk egyszer tán kibuggyan,
Dús fű terem belőle és virág.
És nő bozót és a bozótban fegyver,
S megvédünk minden talpalatnyi földet
Puskával, késsel, ha kell puszta testtel.
Hát sose sírj… és sose félj…Forrás: Lélektől lélekig
