https://verskucko.com

Kategória: Szerzők

  • Kiss Judit Ágnes: Megbán ária

    Hazám, hazám, te mindenem,
    Nem mondtad, hogy jó lesz nekem
    Maradni benned és veled,
    Én sem tettem ígéretet,
    Hogy érted élek és halok,
    S ha megversz is, csak hallgatok,
    Míg kettőnk közt halkan rohad
    Egy bántalmazó kapcsolat.

    Hazám, hazám, szerelmesem,
    Kibasztál velem rendesen:
    Előbb sok édes vallomás,
    Majd néhány sértés, s nem soká
    – itt lakva egy fedél alatt –
    Bennünk csak bűzös csönd maradt.
    S én várom, hátha újra szólsz
    Megunt nődhöz egy kurva szót.

    Hazám, hazám, beismerem,
    Már nem maradt önérzetem
    Kimondani, hogy ennyi volt,
    Bár nem eshetne semmi folt
    Neveden, csak mert elmegyek,
    De rég beláttam: nem merek.
    Pusztító méreg napra nap:
    Maradunk egy fedél alatt.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Kiss Judit Ágnes: Ronda capriccioso

    „a belülről szép nőket ki kéne fordítani”

    1

    csúnyának lenni áldás,
    igazi életmódváltás.
    nem törődsz elegáns sminkkel
    tűsarkú lábbelikkel,
    nem akar miattad senki
    zokogva Dunának menni,
    mert nem a melled a kellem,
    hódíthat benned a szellem.
    s amikor hazamégy este,
    vágyódhatsz egy férfitestre,
    ne legyen szőrös, csak éppen,
    izmos mindenféleképpen,
    akinek – bárki mond bármit –
    a lélek szépsége számít.

    2

    a harmadik miatta megkísérelt
    öngyilkosság után
    az asztalra borulva zokogott
    (az első kettőt még
    viselte emelt fejjel)

    “nem tettem semmit!”
    a szeme duzzadt volt,
    orra vörös,
    lilás ösvénnyé táguló hajszálerekkel.
    “miért vagyok szép?”
    (a Korányi Kórház krízisosztályán
    már előre köszöntek neki az ápolók.)
    “szétvagdosom az arcom,
    hogy ne szeressen belém többet senki!”

    a hetedik miatta megkísérelt
    öngyilkosság után
    bánni kezdtem, hogy kicsavartam
    kezéből a borotvapengét.

    3

    a ronda nő klasszul kefél,
    mert attól mind rettegve fél:
    ez az utolsó alkalom,
    hogy hozzá ér az alkarom.

    a ronda nő hálás darab,
    szájába vesz, és nem harap,
    s ha bántja szépérzékemet,
    iszom egy sört vagy másfelet.

    a ronda nő alázatos,
    kivált szaros gatyát ha mos,
    lehetek tottyos, vén fater,
    a ronda nő sosem hagy el.

    4

    szép vagy mondták hazudsz bitang
    gondoltam s azt anyáddal szórakozz

    szép vagy mondják s azt gondolom
    ne higgy sose egy férfinak
    ha épp erekciója van

    szép vagy mondják majd és mosolygok
    pár megmaradt fogammal boldogan

    5

    ha Ön termékünket naponta kétszer,
    akkor az Ön hája nem fog
    hurkákba gyűrődve rábuggyanni
    az Ön farmernadrágjára.

    ha Ön termékünket naponta kétszer,
    akkor a könnyek nem fognak
    árkot vájni a két arcába,
    mint a folyó a martjába, csuhajja!

    ha Ön termékünket naponta kétszer,
    csak itt csak most csak ennyiért
    akkor Önbe bele fog törni
    az idő vasfoga.

    6

    tarka cukormáz, csontig mállik az arc,
    sem a szép sem a rút nem elégíti ki
    a halál fene étvágyát
    csak a csont, csak a csontváz, az marad ép,
    üreges szemmel néz régi fotókat.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Kiss Judit Ágnes: Irgalmasvérnő csodálkozik

    huszonnyolc éves vagyok,
    és még nem voltam nővel,
    nem volt fegyver a kezemben,
    s nem vettem el erővel,
    amit vagy akit megkívántam,
    és még nem éltem droggal,
    nem ütöttem meg senki fiát
    sem ok nélkül, sem okkal.

    nem nézek reklámfilmeket
    és nem rágcsálok pop cornt,
    az őseim sírjáról még
    megmondom, melyik hol volt.
    a ropogós hasú bankjegyet
    papírfecninek látom,
    és esténként a zongorán
    egy-egy Bach-szvitet játszom.

    a tévé-kvízműsor helyett
    önmagamat nézem,
    belőlem jön a felelet,
    hogyha magamat kérdem.
    csak egy dologra nincs válasz,
    pedig hányszor kérdeztem,
    hogy mi a francot keresek
    ebben az évezredben.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Kiss Judit Ágnes: Gyerekférfiak balladája

    Ha nő vagy, férfiként szerethetsz
    macsót, lovagot, szépfiút,
    végül úgyis a gyermeked lesz,
    öledbe vágyik, s nincs kiút
    ebből a kényszer-anyaságból,
    szívedből szívja a tejet,
    és mint vak kismacska, nyivákol –
    a férfi mind csak kisgyerek.

    Mint óvodás a homokvárat,
    épít izmot vagy karriert,
    de kérj egy apróságot, fáradt,
    unott lesz rögtön és ijedt.
    Nem lesz társad és nem lesz hősöd,
    magad vagy csatába menet
    utóvéded és előőrsöd,
    a férfi mind csak kisgyerek.

    Most rád hasal, harapja nyelved,
    magáról úrként álmodik,
    ha nedve kiömlött, elernyed,
    s már alszik, nyála is folyik.
    Mert nő vagyok, oltalmat vágynék,
    de megtanultam, nem lehet,
    hiába szerelem, jó szándék,
    a férfi mind csak kisgyerek.

    Herceg, ha sértő, amit mondtam,
    hajtsd az ölembe a fejed,
    csak altató volt, mit daloltam,
    hogy minden férfi kisgyerek.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Kiss Judit Ágnes: Egyirányú

    Nem a halál, nem a végállomás,
    mi oda vezet, az lehet nehéz.
    Vékony csövön, bőrbe szúrt tűkön át
    cseppenként tölt el a felismerés:
    az élők közé nincsen visszaút,
    mint testemben a sejtek, szétrohadt,
    vagy felrobbant, vagy benőtte a fű,
    egyhelyben állni sem tudok sokat.

    Először a színek fakulnak el,
    mint mikor túl korán sötétedik,
    aztán a kontúrok, végül a hang,
    az érintés tart csak ki reggelig.
    Ha van reggel, ha van feltámadás,
    testnek, léleknek hogyha van,
    talán megéri méltón menni el.
    Még nem ordítok. Még tartom magam.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Kiss Judit Ágnes: búcsúlevél-rap

    hogy utoljára írok, azt ne csodáld, szívem,
    én nem leszek soha az a másik nő,
    az a férjtolvaj, az az aparabló,
    a titokba kúrt fiatal szerető,

    akit az elhagyott feleségek átkoznak este, mikor
    magányosan fürdetik a gyerekeket,
    aki bebújik a hitvesi ágy vánkosai közé,
    és miatta tegnap, ma és holnap se lehet…

    inkább kamion leszek, aki elüti az időt,
    ami nélküled vánszorog az úton át,
    és meg sem állok, csak fizetem a vámot,
    ha jön a határ, és hajtok tovább.

    biztonságban elviszem a rakományomat,
    és titokban olvasom a leveleket,
    hogy hiányozni fogsz, azt nem tagadom le szívem,
    de van, amit az ember már mégsem tehet.

    és most legyek akár áldott, akár megátkozott,
    az ímélcímem mától megváltozott.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Kiss Judit Ágnes: Az utolsó rap

    Hányszor álmodom még a halálod,
    hányszor álmodom még?

    Ugyanaz a szcéna, de más a díszlet,
    hányszor álmodom, nem azt, hogy véged,
    hányszor álmodlak úgy, ahogy készülsz,
    fekszel vagy járkálsz, vagy az ágy szélén ülsz,
    tanácsokat osztogatsz és rendelkezel,
    hogy mit hogyan tegyünk, amikor már nem leszel.

    Pedig igazából nem úgy volt, de éjszaka az álom
    valamit mindig korrigál a valóságon.
    Tudom, szégyelled, hogy féltél, de az ember ilyen fajta,
    jól csináltad, hidd el, nincs mit javítani rajta.
    Hogy mindjárt meghalsz, mért kell minden éjjel újra látnom?
    Hogy kevésbé fájjon, vagy hogy még jobban fájjon?

    Szeretlek, anya, tudod jól, csak kicsit sokat ittam,
    kérlek, ne gyere többet vissza az álmaimban!

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Kamarás Klára: Paradicsomi történet

    A kígyó épp az almafára mászott,
    hogy magasabbról lássa a világot.
    Meglátva Évát új ötlete támadt:
    Jobb tréfa lesz ez! Tovább minek másszak?

    „Figyelj leányom, itt e bűvös alma,
    ha megeszed, megdől az Úr hatalma
    Te uralkodsz Ádám s a Föld fölött,
    főangyal lehetsz angyalok között.
    Egyedül én leszek, aki irányít!”
    Éva gondolkodott még egy parányit,
    majd lesütötte szendén szép szemét.
    „Én éhgyomorra almát sosem ettem,
    de ebéd után… ez lesz majd desszertem!”
    …és leharapta a kígyó fejét.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Kamarás Klára: Könyörgés reményért

    Most már tudom, hogy a való világ
    nem rím, nem fény, nem forró pillanat.
    Most már tudom, hogy mindaz, ami áll,
    összeomolhat mind egy perc alatt.

    Tudom, hogy a könny, munka és kacaj,
    a kincs, tudás, a vágy, a szív, az ész,
    ha nincs előttünk cél, hit és remény,
    a semmibe, a múló ködbe vész.

    Uram, ha vagy, ne adj mást, csak reményt!
    A hitet megteremtem majd magamnak,
    a ködön át az utat megtalálom,
    és meglelem a célokat … ha vannak.

    Forrás: Magyarul Bábelben

    l

  • Kamarás Klára: Három özvegy balladája

    Három özvegy áll a sarkon,
    isten tudja, mit fecsegnek,
    órák óta tart a pletyka,
    megszólása embereknek.

    Három özvegy. Víg beszédnek
    nincs közöttük vége-hossza,
    aki elment, siránkozás
    többé vissza úgyse hozza!

    Ha nagy-néha szóba kerül?
    Szebb az emlék, mint az élet.
    Maga festi mind a három,
    magának a vágyott képet.

    – Milyen is volt? Minden éjjel
    ölelése hozott álmot –
    így dicsekszik, kit az ura
    nap-nap után ütött-vágott.

    – Hű voltam, mint szent az égben –
    szól a másik, az a beste,
    kit a szomszéd ölelt, ha az
    ura nem volt otthon este.

    – Más asszonyra rá se nézett,
    engem végig úgy imádott…
    (Hej, pedig sok bokor alja
    mesélhetne, hogy mit látott!)

    Már csak ez maradt, csak ennyi,
    ábrándok és festett képek.
    A könnyek rég felszáradtak.
    Három özvegy, három élet…

    Forrás: Magyarul Bábelben