https://verskucko.com

Kategória: Szerzők

  • Gyurkovics Tibor: Isten választottja

    Akit az Isten rendel
    azt soha ne engedd el
    fogd a kezét, a lábát
    a fenekét, a bokáját –
    abba mindig kapaszkodj
    ha lerúg is, ragaszkodj
    nézd a fogán a fények futását
    szemöldökének varázsát
    este hatkor
    hogy milyen nagy ilyenkor
    lesd a körmei ívét
    hogy kikaparják ismét a szemed
    hogy ne lássad az elárultatásod.
    Föltündöklő nyakát nézd, ahogy sohase másét
    becsapva és szelíden, ahogy rendeli Isten.

    Mindent megér a szobája, a melege, a mohája
    a dunyhája, az ágya, az összerándulása
    a bőre reszketése, a beleegyezése
    a bögye, a bibéje, a pihéje becézve.
    Mindent megér, ha Isten elrendeli
    egyetlen és szűzi szerelemnek
    akit csak Neked enged… azt soha el ne engedd
    legyen kicsike, mulya, vagy leány elárulva
    akit az Isten enged, az legyen a szerelmed…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Romhányi József: Káka tövén…

    Körös-körül rút ingovány.
    Itt sohasem úszik sovány
    csolnak,
    mit habok locsolnak.

    Evezhetnél bármily daccal,
    nem bírnál e sűrű zaccal.
    Ha lép a láb,
    cuppan a láp.

    Elsüllyedsz bokáig,
    aztán meg tokáig,
    s ott sínylődsz sokáig,
    míg a gáz
    és a láz
    a tested rázza,
    s leigázza.

    A víz szinte kásás.
    Benne zöldell nád, sás,
    a sok kígyó, béka,
    és madár hajléka…

    Káka tövén, – tolla töltő –
    Ül magában s költ a költő.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • József Attila: Mámor

    Szeretném felverni lelkem dalával
    A szomorúk szivét, a világot.
    Most megbocsátok annak is,
    Aki bántott.

    Szeretném a keblemre ölelni az
    Életért küzdő, fájó rabot.
    Szeretném feltámasztani,
    Aki halott.

    Szeretném, hogyha lassabban forogna
    És végre megállna a nagy kerék.
    De a legjobban szeretném,
    Ha szeretnék.

    És szeretnék alkotni csodásat és
    Ezer gyönyörűt, szépet meg nagyot
    S aztán meghalni: Mert én a
    Mámor vagyok.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ágai Ágnes: Amikor nem vagy itt

    Amikor nem vagy itt: fázom,
    és belebújok a köpenyedbe,
    magambaszívom a dohány
    és borotvahab szagát,
    kinyitom az aktatáskádat,
    kezembe veszem a tollat,
    és a jegyzetfüzetet,
    aztán lefekszem az ágyba,
    és testednek helyet szorítok,
    leoltom a villanyt,
    végiggondolom milyen is volt
    a veled előtti korszak:
    várakozás valami
    biztos bizonytalanra,
    arra, hogy jössz,
    és hogyha elmégy,
    én fázni fogok,
    és belebújok a köpenyedbe,
    magambaszívom a dohány
    és borotvahab szagát,
    kinyitom az aktatáskádat,…

    Tehát a tárgyak?
    Vagy a tárgyakban rekedt mozdulatok?
    Kesztyűdben ujjad hív,
    sáladon a kockák felnevetnek.

    Amikor nem vagy itt,
    olyan töményen vagy velem,
    hogy átforrósodom.

    Forrás: kötet

  • József Attila: Szerelmes vers

    Hegyes fogakkal mard az ajkam,
    Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
    Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.
    Harapj, harapj, vagy én haraplak.

    Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
    Csak szép játék vagy, összetörlek,
    Fényét veszem nagy, szép szemednek.

    • Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

    Úgy kéne sírni s zúg a vérem,
    Hiába minden álszemérem,
    Hiába minden. Ölbe kaplak:
    Harapj, harapj, vagy én haraplak!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szabó Lőrinc: Szeretők teste-lelke

    Mit tehetek én
    róla, hogy érdekel a test
    és hogy a hús
    úgy megérzi szépségeteket,
    mint a halál
    vagy az isten közelét?

    Nézd, kedves, a lélek is
    testben öleli meg a másik
    lelket, amikor
    barát barátot üdvözöl,
    testben siratja elveszett
    gyermekét az anya, s a hivő
    az úrvacsora kenyerében
    testileg akar
    egyesülni az égiekkel.

    Nem én akartam,
    hogy így legyen,
    nem én csináltam
    az életet
    s nem én csinálok
    belőle bűnt.

    Forrás: kötet

  • Illyés Gyula: Mert szemben ülsz velem…

    Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod látom
    és nincs mellette az enyém,
    ahogyan megszoktam a fotografiákon
    és előszobák tükörén;
    mert szemben ülsz s csupán rajtad s nem épp úgy rajtam
    látom az idő nyomait
    s önzésem azt hiszi, én a régi maradtam;
    a szívem elfacsarodik.

    Ha nézne úgy szemem, ahogy huszonöt éve
    s te akkor az vagy, ami ma:
    sose találkozunk! Egymást észre se véve,
    nem lelünk egymásra soha!
    Élünk bár egy időt, ha akkor a hajam már
    olyan, amilyen ma: fehér,
    lakunk bár egy szobát, nem én mellém akarnál
    feküdni, ha leszáll az éj.

    Véletlen ennyi kell – esélyek milliárdja! –
    hogy minden idők végzetes
    egyetlen egyeként birjalak, azt kivánva,
    egyetlen egyedként szeress?
    Mert szemben ülsz – hol is? Míg én itt egymagamban
    nézek vissza és kérdezek, –
    mint a célzóra, ha a golyó visszapattan,
    sebet én kapok, éleset.

    Mert szemben ülsz… Ne üljünk másképpen mi sosem már
    csak egymás mellett, szorosan,
    mint a régi nyitott ülésen az utaspár,
    ha jéggel jött a szélroham.
    Üljünk mindvégig úgy, mint – emlékszel még, barátném?
    akkor, repülve, szánon, ott,
    Sásdon, a hóviharban! – türjem csak ostorát én,
    mellemre vonva homlokod.

    Szálljunk mindvégig így, hisz a szomj úgy lobog még,
    ha itt, vagy csillag-messze vagy,
    hisz csillag-űrt s időt ma is átkóborolnék,
    hogy megtaláljalak.

    Forrás: kötet

  • Márai Sándor: Mosoly játsszon az arcodon

    Álldogáltam a tenger partján,
    A víz színén a hold pihent.
    Mélységes nyugalom áradt
    Odafent és idelent.

    A pillanat elvarázsolt.
    Szívemet béke járta át.
    Ott kint a végtelen, nagy tenger,
    Lelkemben bent a nagyvilág.

    Hogyan lehetnénk boldogabbak?
    Álmodjunk együtt szebb jövőt!
    Tenger nyugalma ránk ragadjon,
    S hagyjuk elmenni a múlt időt!

    Éljünk a mának! Ma is, és holnap.
    Élvezzünk órát, s perceket!
    Mosoly játsszon arcunkon mindig,
    És szeressünk, hogy szeressenek!

    Forrás: kép alapján

  • Karinthy Frigyes: Zivatar (1927. április 2. délután)

    Tavaszi felhők közt hirtelenül
    Megvillant valami – cikázó harangnyelv
    S a fekete ég vészharangja megkondult félperccel utána.
    Egyet ütött csak
    És egyet dobbant rá válaszul lélekharangom:
    Vészharang, köszönöm, hogy észrevettél!
    Égi szikratávíró, köszönöm, hogy szerte küldted süllyedő hajómról a S.O.S.-t!
    Dörgő menny, köszönöm, hogy elordítottad magad helyettem,
    Talán meghallja mégis az Isten vagy más valaki:
    Én csak ember vagyok, én hiába ordítanék.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor: Mi lesz velünk?

    Mi lesz velünk ha nem leszünk
    ha mind a ketten eltűnünk
    a sűrű ködben egy letűnt
    világban mint a sebesült
    mi lesz velünk?

    Akkor majd kiket szeretünk
    ha nem leszel és nem leszünk
    ha a ködök közt lebegünk
    mint akinek az esze tűnt
    mi lesz velünk?

    Én nélküled te nélkülem
    fölszállunk majd egyenesen
    a kék szelekbe szertelen
    és túlvilági szerelem
    mi lesz velem?

    Mi ketten már egyek vagyunk
    és soha el nem szakadunk
    te nélkülem én nélküled
    többé már soha nem leszek
    ugye szeretsz?

    Csak örökké ezt kérdezem
    mint szél a faleveleken
    csak pörgök fújok reszketek
    velem leszel de nélküled
    én hol leszek?

    Az űrbe dobva mint a kő
    a végtelenbe térülő
    időben hol lesz az a nő
    aki te vagy és én meg ő
    és én meg ő?

    Forrás: Lélektől lélekig