https://verskucko.com

Kategória: Szerzők

  • Áprily Lajos: Epigramma

    Nyűgösek voltunk. Aki szeretett,
    nem élt mellettünk könnyű életet.
    Kövünkre is ilyen írás való:
    Idege rossz volt, de a lelke jó.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Áprily Lajos: Órák

    Szívem felett a zsebben,
    nagyon sok éve már,
    szívemnél vérmesebben
    egy régi óra jár.

    Alatta, lomha inga,
    szívem lustán dobog,
    zihálva néha, mint a
    kifáradt vándorok.

    Feleselő nővérek,
    két furcsa gépezet,
    itt versenyezve mérnek
    időt és életet.

    S midőn az óra tik-ja
    nagynéha nem zenél,
    a szív megállapítja:
    az óra most nem él.

    S ha majd – nem is sokára –
    a szív nem muzsikál,
    az óra konstatálja:
    A szív rugója áll.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Reményik Sándor: Beszélgetés Beethovennel

                              Anno 1918  
                              Húgomnak ajánlom

    „Mester, piros köd száll az őszi tájra,
    Mester, csukódnak, nyílnak börtönök,
    November van, s a forradalmak árja
    A földön végigsöpör, dübörög,
    Órák alatt világok váltakoznak.”

    „Nem érdekel. Én egy vagyok s örök.”

    „A Szabadság, kezében véres karddal
    A világ füstös színpadára hág,
    Inognak trónok, hullnak koronák,
    Hallod, hogy zeng a rettenetes kardal.
    Királyokhoz az idő mostoha!”

    „Én nem lehetek trónfosztott soha.”

    „Nem így álmodtad Te is egykoron
    Mester, dalba nem így öntötted-e?
    A nép, immár egyetlen hatalom,
    Béklyóit nem zenédben törte le?
    Mester, dalod örök forradalom,
    E harsonás kor a Te riadód!”

    „Hozzám mérni ne merd a korcs valót,
    A dalom zeng túl Időn, Életen.
    Ha láng kavarja petyhüdt véretek,
    Ha megdermeszt a fagyos félelem,
    Ha bíztok, mertek, ha akartok, vágytok,
    Ha ernyedten a félúton megálltok:
    Ez mind bennem zeng; ez mind én vagyok,
    Bennem zúg minden forradalmatok,
    De minden, mi a ti szívetekben égett,
    Tisztább lett, mert az én szívembe tévedt.”

    „Mester, a világ könnyben, vérben, lángban!”

    „A dalom zeng túl Időn, Életen,
    S a dalomban örök vigasztalás van.
    A föld lehullhat, mint fonnyadt virág,
    S hervadt arcát a hideg csillagok
    Nézhetik. Kilobbanhat a világ,
    Mint egyetlen, magános gyertyaszál,
    És rombadűlhet minden földön-égen,
    De nekem akkor se lesz temetésem.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Zelk Zoltán: Este jó, este jó

    Este jó, este jó,
    este mégis jó.
    Apa mosdik, anya főz,
    együtt lenni jó.

    Ég a tűz, a fazék
    víznótát fütyül,
    bogárkarika forog
    a lámpa körül.

    A táncuk karikás,
    mint a koszorú,
    meg is hal egy kis bogár:
    mégse szomorú.

    Lassu tánc, lassu tánc,
    táncol a plafon,
    el is érem már talán,
    olyan alacsony.

    De az ágy, meg a szék
    messzire szalad,
    mint a füst, elszállnak a
    fekete falak.

    Nem félek, de azért
    sírni akarok,
    szállok én is, mint a füst,
    mert könnyű vagyok…

    Ki emel, ki emel
    ringat engemet?
    Kinyitnám még a szemem,
    de már nem lehet…

    Elolvadt a világ,
    de a közepén
    anya ül és ott ülök
    az ölében én.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Csoóri Sándor: Hóhullásban

    Hullnak a pelyhek egyre-egyre,
    fehér körökben keringőzve,
    szempilláidra zuhannak,
    elalélnak és meghalnak.

    Nézem a pillád lágy ívét,
    mint gyönge virágkerítést,
    s mögötte azt a kertet,
    mely télben is melenget.

    Csendes az este, menjél be,
    hullongó álom hintsen be,
    öröm száll a pelyheken;
    hóhullás a szerelem.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Szerelem

    gallérkád lebbenése fölröpít,
    elbotlom egy hajszálad árnyékában,
    fénylő-homályló tekintetedben növök-fogyok:
    Isten Tenyerén hancúrozunk és közben, olykor
    mintha hárman is nevetnénk

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Csorba Győző: Biztató

    Hát ha nincs kivétel, mért félsz? –
    Nem könnyekért, örömekért élsz.
    A lélek magánya ha nő is,
    a test lassan megfészkelődik,
    s a hajló ív hízó homálya
    a zárt kart és combot kitárja.
    Amint megérted egyre jobban,
    hogy mankód s nem marsallbotod van
    s neked, nekünk, mindegyikünknek,
    amint lényed mélyebbre süllyed
    az érzékelhető anyagba:
    úgy lelsz másokra és magadra;
    úgy mozdul szádon, nő az ének
    csöppjévé hangok tengerének,
    s úgy hullsz majd – céljaid betöltve –
    csírát rejtő magként a földbe.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Nadányi Zoltán: Esengés

    Csak egy napom van, addig élek.
    Töltsd velem ezt az egy napot.
    Egyetlen napodért cserébe
    egész életemet kapod.

    De vigyázz, egy nap nagy idő ám.
    Elég egy elvétett szavad,
    otthagylak és a más halottja
    leszek és sírnod se szabad.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Nadányi Zoltán: A vándor meg a tenger

    Tengert lát a vándor, csudaszép a tenger,
    belelép a vándor, hátralép a tenger.

    Lép a vándor kettőt, százat, de hiába,
    egy lépéssel mindig elkésik a lába.

    Lép a vándor ezret, a tenger is annyit,
    hol imént víz kéklett, sivatag aranylik.

    Megy a vándor beljebb, nem tudja elérni,
    megy a tenger feljebb, már alig felényi.

    …Addig vándorolt a vándor, míg kifáradt
    és a tenger addig hátrált, míg kiszáradt.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Falu Tamás: Szonett (Nyolcvanas évek c. regényéből)

    Mint bolthajtása életednek
    Reáhajolok napjaidra.
    Én vagyok szíved minden titka
    Aki őrizlek és befedlek.

    A csillagaid rajtam kelnek,
    A holdad rajtam úszik végig,
    A felhőd rajtam feketéllik,
    Én küldöm könnyét a szemednek.

    És oly messziről, mint az égbolt,
    Mint ami nem lesz, s ami rég volt
    Ledobom magam a kezedre.

    S az életedre rácsukódom
    Mint drága kincsére az ódon
    Hű lakatú ezüstszelence.

    Forrás: Lélektől lélekig

    s