Kategória: Versek
-
Ladányi Mihály: Téli vers
Fagyott tócsák között bukdácsol január
rossz autóbusza. Harmincegy ablakán túl
az év hadifoglyai, a csüggeteg fák
borotválatlanul, soványan ácsorognak.Köztük énekem is madártalan. Ziháló
lélegzetem páráiból a rosszkedv varja száll föl.
Kétszerkettőnégy király fázó hadában
gondok deres vasát cipeli a hátam.Tavasz, találj rám!
Legyen földszag a szélben,
vakondtúrás a fűben,rügyezzenek ki ujjaimból
az elfagyott cirógatások!Forrás: Lélektől lélekig
-
Fodor Ákos: Szemem és szemed
Szememmel táncolt a szemed,
beszélt szememmel, és ölelkezett:
Sírás, csend, szigor, és révület
– mi minden?
Csak szemem és szemed.Ki végtelen feledésednek ajánlom
múló esetemet,
tőled, magamtól már csak azt kívánom:
ha találkozunk még, bárhol e világon,
ne kelljen elkapnod rólam tekinteted.Szememmel táncolt a szemed,
beszélt szememmel, és ölelkezett:
Sírás, csend, szigor, és révület
– mi minden? mi minden?
Csak szemem és szemed.Forrás: Lélektől lélekig
-
Fecske Csaba: Elégia
Égi vizekben elázik a hold,
kifakulnak az árnyak,
őszi kolompszó sírva barangol az
árva határban.Rózsa lobog még, izzik az őszben
a hárs, a kakukkfű
illata száll, kicsi nyírek a fénybe
fogódzva zokognak.Rőt tarlón citerázik a szél, hova
bújsz, ki elől futsz?
Csillagok éles körme hasítja az ég
sima bőrét.Mondd, tudnál-e nevetni ma úgy,
mint fürge patak szól
zöld köveken, hideg éj kupolája
alatt tovafutván?Sok tovaringó évszak után dideregve
az emlék
hűlt parazsánál föl tudnád-e
idézni, ki voltam?Forrás: Lélektől lélekig
-
Federico García Lorca: Zorongo
Óvó kezeim tenéked
ékes köpönyeget varrnak.
Violával végig hímzem,
violában gyöngy a harmat.Mátkád kikeletkor lettem,
szállt ránk szirom-özön, illat.
Paripáid gyors patái
ezüst hangon értem sírtak.Ici-pici kút a Hold is,
szirom-özön vékony vígasz,
csak a karod kell már nékem,
vele éjjel átszorítasz,
vele éjjel átszorítasz.Fordította: Nagy László
Forrás: Lélektől lélekig
-
Nemes Nagy Ágnes: De hallom néha
De hallom néha. Valaki jár.
Most körben függöny-fal zizeg,
foszforos-fekete,
mint egy ég-magasságú ajtón
a hold gyöngyfüggönye;
most valaki. Most kint az éjben.
Most felnőttes lebernyegében,
a szárnya apró még, idétlen
csak térde nagy, mint teve térde,
s kilóg –
ujja alatt
halkan pendülnek a falak,
a gyöngy, a hold.
Most széles éj.
Csenevész fügefák alatt
egy csengős kecskenyáj halad,
most a fügék is konganak
öblükben csengenek a magvak,
csak még az óriási ég
fekete-bronz döngése hallgat –
Ércből rezeg a csönd –
Aztán füge se kondul,
a nyáj a láthatár alá
a némább némaságba fordul,
nem peng. Nincs semmi. Hold.Forrás: Lélektől lélekig
-
Kamarás Klára: Üzenet az erdőből
Távoli fények
Lobogó lánggal égnek.
Távoli égen
Lefut egy csillag
– hulló csillag –
Úgy mint régen…Te sose félts, tudd meg:
Minekünk ezer életünk van,
Itt ezer szív egyszerre dobban,
S az öklök kérges erdeje
Markolja fegyverét:
Lesújt vele,
Hát sose félts!… és sose sírj…
Hidd el, hogy ezer életünk van,
S ha vérünk egyszer tán kibuggyan,
Dús fű terem belőle és virág.
És nő bozót és a bozótban fegyver,
S megvédünk minden talpalatnyi földet
Puskával, késsel, ha kell puszta testtel.
Hát sose sírj… és sose félj…Forrás: Lélektől lélekig
-
Pilinszky János: Juttának
JANUÁR
A tél növekszik
Egy magányos farkas jött le a faluba.
Reszket előtted.
Mise ez.
Utolsó áldozás.Forrás: Szeretem a verseket
-
Benyó Judit: PETŐFI SÁNDOR
Petőfi Sándor,
már olyan régen akartam beszélni rólad,
te már nem hallod,
költészetednek mondom ezt a vallomást.
Ilyen nagy lelket mint a tied,
“Egész” világmindenség is szeret.
Mi, költők páratlannak születtünk,
az igazság sebzett gyerekei vagyunk,
nem hazudhatunk szépeket.
Mi a Halál Szeretői vagyunk,
és nem félünk senkitől.
Petőfi Sándor,
szeretlek!Forrás: Lélektől lélekig
