A szívélyes gólya mit vett a fejébe?
Meghívta a nyájas varangypárt ebédre.
Sőt továbbment – még a kicsik is jöhetnek!
De azt már nem mondta meg, hogy csak köretnek…
Forrás: Szeretem a verseket
Kategória: Versek
-
Romhányi József: Gólya-vendégség
-
Romhányi József: Okozatosan
Elfutott a verés elől
a gazda kutyája.
Előle a rémült macska
felkúszott a fára.Ettől persze felrebbent a
faágról a veréb,
s az egésznek a muslica
itta meg a levét.Forrás: Szeretem a verseket
-
.kaktusz: Tudod arra gondoltam
Tudod arra gondoltam,
hogy
mindent meg lehet szokni,
az idővel
minden természetessé lesz.Meg lehet szokni
a szépséget,
a gazdagságot,
a sikert,
a tudást,
a tavaszt,
azt is meg lehet szokni,
ha hosszasan itt időzik.Csak az első pillanat,
az, ami sokkoló,
utána
az lesz a természetes,
és az örömet,
a legnagyobbat is
felváltja a hiány.Mindennél van több,
mindennél van jobb,
amit hiányolni lehet,
amiért semmi nem teljes.A legmagasabb fánál is
van magasabb.De ha valakinek
saját csillaga van,
azt nem lehet megszokni,
Őrá mindig várni kell,
mindig készülni arra,
hogy az ember ott legyen
a pillanatnál,
amikor fénye felragyog
a sötét égbolton.A találkozással
megkezdődik az elválás,
az éjszaka rövid,
a Föld forog tovább,
a csillag búcsút int,
maradni lehetetlen,
vele menni nem lehet.Kezdődik elölről
az izgatott várakozás,
a vágyakozás utána,
de az ember tudja,
érzi,
hogy újra eljön
mindig úton van felé,
hogy minden pillanat
közelebb hozza
a legszebbet,
amikor felragyog,
amikor érte ragyog fel
az égen
egy picinyke lámpás,
aminek a fénye többet ér
minden kincsnél,
az egész ragyogó égboltnál.Ha egyszer mégse jönne el?
Akkor
élni se lenne érdemes.Akkor már
a Földnek se lenne kedve
tovább forogni.Forrás: Szeretem a verseket
-
Szepes Mária: Viszontlátás
Annyi idő, talán évezredek múltán,
mindig így volt, s így lesz ezután.
Emlékszem rád. És emlékezel rám.Forrás: Lélektől lélekig
-
Hatos Márta: Idézetek
„Szeretni annyi, mint örülni más örömének, akkor is, ha nem bennünk találja meg.”
Forrás: Lélektől lélekig
-
Márai Sándor: Júniusi reggel
S így lassan mégis elmaradtam
És gombjaim is leszakadnak.
Poros és kócos rendbe raktam
Emlékét a régi szavaknak.Lehet, hogy egy hibát csináltam,
Üzentek, s éppen lusta voltam.
Autóztam tán, vagy udvaroltam,
Cikket írtam, vagy nem tudom mit.Vagy nem mentem a telefonhoz
S lehet, hogy Isten hívott éppen.
Talán kártyáztam egy szobában
És valami másról beszéltem.Hol romlott el? Uram! Mi történt?
Hol a hiba? Ki tehet róla?
Hisz itt belül minden meleg még
S nem leszek már Savonaróla.Rekedt nyögés ez csak, nem ének,
Görnyedten és egyedül állok,
És mint a gyerek, kiabálok,
Ha fölébred s fél a sötétben.Forrás: Lélektől lélekig
-
Lesznai Anna: Tudom, hogy vagy
Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
Állok az esőszagú kertközépen
És kinyújtom két áldott, dús karom
Tudom, hogy vagy: tudom, hogy élek.Nem kereslek, és mámort nem remélek
Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
A lombos kertnek minden szála rebben
És elmerül tengernyi tárt szívemben
Tudom, hogy vagy: és nincs többé a kert.Az ég boltja csillagfénnyel kevert,
Tudom, hogy vagy: s a halk csillagok gyülnek,
Szerelmem fáján virágként megülnek
Dalos virágok dús szerelmem fáján
Tudom, hogy vagy: és elhalkul az éj.
Nincs fény többé az égi mezők táján,
Testem fénylik, mert vágyad pihent rajtam
Tudom, hogy vagy: s nincsenek csillagok.Belém vésődött csókod nyoma, ajkam,
Karom sem más, csak bontott ölelésed,
A föld sem más, csak hely, amelyen álltál.
Tudom, hogy vagy: és beléd ömlik minden
Gazdag tejútja a százkeblű létnek.És utolsónak bevonulok én is –
Hála néked, hogy nem kell lennem nékem
Én édes, áldott, boldog megszűnésem,
Nem kell lennem többé: te vagy.Forrás: Lélektől lélekig
-
Szilas József Tamás: Nem érdekel
Nem érdekel, hogy hány csepp a tenger,
vagy hány bolygó a világegyetem
azt akarom tudni, mire gondolsz, mikor
a fülembe súgod: szeretlek, kedvesem.
és ha az alagút végén a fény a
kivégzőosztag torkolattüze,
vajon átölelsz-e?
forró csókkal suttogva, hogy
több ez a másodperc velem,
mint lenne tíz élet nélkülem…nem érdekel, hogy kié voltál mielőtt szívedhez értem
azt akarom tudni, megállsz-e előttem,
teljességeddel, hogy szerethesselek.
és meleg télikabátként hagyod-e,
hogy átöleljen a szerelmem.nem érdekel, hogy hányszor estél el,
azt akarom tudni, felállsz-e,
hogy újra csókot lehelj fáradt lelkemre.
hogy álmos hajnalon a víz tükrébe belenézve
valóban önmagad látod-e.nem érdekel, hogy hány szívet törtél,
vagy a Tiéd hányszor tört össze.
azt akarom tudni, vajon
karjaidban lejárt-e a törések ideje.nem érdekel, hogy milyen sötét fellegek takarják
el az eget, vagy a világ holnapra elsüllyed-e,
azt akarom tudni, minden hátralévő percben,
hogy milyen nektárt rejt még ajkad íze.nem érdekel, hogy mi az, amit már megkaptál,
azt akarom tudni, hogy még mire vágysz,
és felismered-e, ha szembe jön Veled a boldogság.nem érdekel, hogy mi az, ami fájt,
azt akarom tudni, fájna-e, ha nem az enyém volnál.nem érdekel, hogy hol van az, ahol még nem voltál,
azt akarom tudni, meddig jössz el velem,
hogy megtaláljuk azt, amit egyedül nem találnánk.
hogy Neked én, nekem Te, kettőnknek egymás a világ
és az utolsó három szavad:
„szükségem van rád!”Forrás: Lélektől lélekig
-
Romhányi József: Veszélyes mese
Csörtetve üldözte egy nagyvad a nyulat,
míg azt elnyelte egy hosszú kanyarulat,
a némán lapulva leskellő kobra
ott várt moccanatlan, mint önmaga szobra.
Így hát vedd alapul:
A nagy veszély csörtet, a még nagyobb lapul.Forrás: Romhányi József versei
