kiábrándulni
ki tudna nálunk jobban. –
s mindig van miből…
Forrás: Lélektől lélekig
Kategória: Versek,
-
Mikolai Bertics Mihály – Ha eljössz…
…Hozd magaddal a csendet,
hajadban
az erdők illatát,
homlokodon
a derűt,
szemedben
a csillanást,
tekintetedben
a reményt,
mosolyodban
a kacajt,
orcádon
a pírt,
kebledben
a dobogást,
ölelésedben
a bilincset,
köldökcsészédben
a forróságot,
lépteidben
a méltóságod.…Ha eljössz,
te, magad légy
a semmi, s a mindenség;
leple az éjnek,
tüze a napnak,
ringató ének,
pirkadó ablak,
gyöngye a mélynek,
hullámok habja
csörgő patakban,
vágyódás csókja
ajkakra szórva,
szivárvány csíkja,
szemekben szikra.…Ha eljössz, hozd magaddal
másik énemet,
amit csillaghulláskor
nálad hagytam.Forrás: Lélektől lélekig
-
Dutka Ákos – Örök óta
Engedd, hogy vékony, reszkető kezemmel
Lebontsam hamvas, illatos hajad.
Ha így ülsz elém, – mintha ezer éve
Sok ezer meghitt, boldogságos éve
Ismerném a szemed, puha válladat.Száz asszony, kiket őseim szerettek,
Kikért fellobbant mindig ez a vér,
Száz ősöm minden szomorú, szent álma,
Száz ősöm csókot, vágyat osztó párja
Ma mind benned él, Tebenned él.Együtt jövünk már sok száz emberöltőn,
Száz boldog, száz csókos életen át,
Ismerem a szemed, ismerem a vállad,
Az ajkad, a véred, a lelked, a vágyad:
Örök óta érzem a hajad illatát…Forrás: Lélektől lélekig
-
Kaderják Gitta – Az élethez hit kell
Bármily csapás érjen
túléled majd – hidd el
Újra kezdhetsz mindent
egy parányi hittel.Forrás: Lélektől lélekig
-
Ismeretlen szerző – Világszép Tündér Ilona
S forog maga körül lassan, nesztelenül,
Senkitől sem hajtva, soha meg nem állva.Csarnok közepében kereklapu asztal,
Kerek asztallapba sugárzó Nap róva.Tündérlányok ottan asztalt terítenek,
Terített asztalra ételt, italt tesznek.Minden kerül oda, szájnak, szemnek kedves,
Útról érkezőnek, rég nélkülözőnek.Ezután Ilona asztaltól fölkelvén
Szép szerelmes szóval Miklóst is szólítja,Gyümölcsös kertjébe sétára noszolja,
Gyönyörűszép karját karjába akasztja.A Világ Kincséhez hogy őt elvezesse,
Aranyalma fáját Miklós megismerje.Tündérkert közepén áll a csodaszép fa,
Minden nap éjfélre almái megérnek,Gyönyörű gyümölcsét tündérek élvezik,
Tündérhon lakói boldogan ehetik.Csodafa tövénél zöldlevél nyoszolya,
Miklós és Ilona most leülnek oda.Szerelmes szavakkal egymást szólongatják,
Gyönyörű csókokkal egymást ápolgatják.Ölelkezvén ülvén, akként beszélgetnek,
Alma megérését míg ottan megvárják.Elmeséli Miklós ide utazását,
Galamb érkezését, útnak indulását,Sűrű aranyerdőn átal miként jutott,
Két folyón átkelvén ottan miként járt volt.Szóval mondja neki Gyönyörű Ilona,
Szóval magyarázza ölelő kedvese:– Szálló fehér galamb a lelket jelenti,
Egymáshoz valókat egymáshoz vezérli.Forrás: Lélektől lélekig
-
Andrássy Réka – Ne várj rám
Ne várj rám többé. Elfáradtam nagyon.
A világ végén ülök egy rozoga padon
és lábamat lóbálom a semmi felett.
Ülök itt magamban kettőnk helyett.Az ember nem felejt könnyen.
Mindig meglepődök, hogy van még könnyem.
Fázik a talpam, égeti a semmi.
Mégsincsen kedvem mozdulni, menni.Ringatózom, mint egy kisgyerek,
mellettem a Magány szendereg.
Hiányokat szuszog és hízik a fájó nincseken.
Félek, hogy felébred és a semmibe lök hirtelen.Forrás: Szeretem a verseket
-
Mircea Florin Șandru – Egy vers
Mit írsz? – kérdi ajtót nyitva a gyermek.
Verset – felelem –, egy verset az alkonyatról.Miért épp az alkonyatról? – kérdezi,
olvasólámpám fénykörébe lépve.Mit írsz? – kérdi asszonyom,
ablakot nyitva, s beereszti a huzatos levegőt.
Egy verset – mondom neki –, verset a magányról.Miféle magányról? – kérdezi,
kilép a lámpa fényköréből.Mit írsz? – faggat apám
a folyosó homályába veszve.
Verset. Egy verset a halálról – válaszolom.Hogyhogy a halálról? – hökken meg és zokog.
Mit írsz? – érdeklődik a szomszéd, a díjbeszedő,
a boltos és a bürokrata.Mit írsz? – kérdezi főnököm,
míg a nap eseményei
a nyomdagép tölcsérébe hullnak.Verset, egy verset – mondom nekik.
Verset a csendről.Miféle csendről? – szól asszonyom.
Csend még álmunkban se létezik.
Sikoltozol, és azt mondod: hagyjál, hagyjál.Nem szeretem az alkonyt –
szól a gyerek.Szobámba térve
kuporgok a sötétben, elalszom,
és senkinek se jutok az eszébe.Ha egyedül vagyok,
fehér és fekete lovakat látok.
Egy fehér lovat és egy feketét – így az apám.Torkig vagyok a halállal –
mondja az orvos.
Mindennap meghal valaki.
A cementasztalokon sokan fekszenek, kiterítve,
míg a rokonok értük jönnek.Sose szólsz semmit – mondja a szomszéd –,
nem hallom a hangod.Hallgatok.
Lassan elfogynak a szavak
a csendről, az alkonyatról,
a magányról, a halálról.Forrás: Lélektől lélekig
-
Szőcs Kálmán – Te is tudod
Esik eső,
szakad, szakad,
szeretnélek,
de nem szabad.Te is tudod,
tudom én is,
nézzük egymást
mégis, mégis.Törvény, szokás,
szabott szabály,
ajtó, asztal,
ház a határ.Te is tudod,
tudom én is,
várjuk egymást
mégis, mégis.Beborul, és
kinyíl az ég,
minden éjjel
megyek eléd.Te is tudod,
tudom én is,
messze vagyunk
mégis, mégis.Forrás: szeretem a verseket
-
Ernest Hemingway – idézet
„El kell fogadnod a szívedben zajló változásokat,
éppúgy, ahogy elfogadod az évszakok váltakozását is.
S ha egyszer szívedbe költözik a tél,
próbáld derűs nyugalommal kiböjtölni a tavaszt.”Forrás: Ernest Hemingway
-
Bálint Lea – Boldogságom erdeje (11.)
Az angyalok az ördögökben laknak
ők az albérlők
ha becsengetsz nem tudhatod
ki nyit ajtót.1963
Forrás: Lélektől lélekig
