https://verskucko.com

Kategória: Világlíra

  • Oscar Wilde: Shelley sírja

    Fordító: Rácsai Róbert

    Mint betegágynál kialudt fáklyák,
    úgy állnak itt körben a ciprusok;
    Árnyukban egy bagoly fészket rakott,
    és ékszerarcuk gyíkok mutatják.

    Hol vörös láng gyúl a pipacskelyhén,
    ott a piramis csendes termében
    egy ősi Szfinx bújik meg sötéten,
    s zordon őrködik a Halál kertjén.

    Ó! Földanya méhe oly édes és
    lágy ölében örök nyugalom van!
    Ám neked édesebb a pihenés,
    ahol visszhang szól kék barlangokban,
    vagy hallatszik a vad hullámverés,
    s hajók tűnnek el homály-habokban.

    Forrás: Magyar Bábel

  • Oscar Wilde: Silentium Amoris* 

    Mint ahogy a gyakran túl fényes nap
    Visszaűzi komor barlangjába
    A fakó és vonakodó holdat
    Mielőtt dalolna a csalogány,
    Úgy némít el Szépséged, s mindahány
    Szép énekem elhagyja dallama.

    És mint hajnalban a sík réten át
    Szárnyain száguld a szél féktelen,
    Durva csókjától megtörik a nád,
    A zene hangszerét tönkretéve,
    Tüzes szenvedélyem így vitt félre:
    Ha túlzott, elnémul a szerelem.

    De szemeimben biztosan láttad,
    Miért lettem csendes, s hallgat lantom;
    Jobb nekünk, ha útjaink szétválnak,
    Más ajkáról a dalt te vigyázod,
    S néma énekek, sosemvolt csókok
    Céltalan emlékét én megtartom.

    * A szerelem csendje (lat.)

    Rácsai Róbert

    Forrás: Magyar Bábel

  • Oscar Wilde: Les Silhouettes

    Fordító: Hárs Ernő

    A tenger csupa szürke folt.
    Elcsendesült az enyhe szél,
    s akár egy hervadó levél,
    úszik a víz színén a hold.

    Halvány homokon fekete
    csónak pihen. Matrózgyerek
    mászik belé. Vígan nevet,
    s az estben megcsillan keze.

    Szalonkák hangját hallani
    a füves domb felől, ahol
    kibukkannak az ég alól
    az aratók árnyékai.

    Forrás: Magyar Bábel

  • Oscar Wilde: Le Réveillon

    Fordító: Hárs Ernő

    Az ég ezer piros redő,
    a köd s az árnyék menekül,
    s a hajnal a habok közül
    úgy kél, mint ágyból büszke nő.

    Az éjszaka tollain át
    érces nyilak száguldanak,
    s egy sárga tajték hallgatag
    füröszti ház s torony falát.

    Amint a tájon szétcsurog,
    néhány madarat űz tova,
    s a gesztenyefák sudara
    aranyban égve felsusog.

    Forrás: Magyar Bábel

  • Oscar Wilde: Le Panneau

    Fordító: Kosztolányi Dezső

    Ott, ahol árnyas a csalit,
    áll egy ivor, kis drága nő,
    a körme zöldes drágakő,
    halvány, piros rózsát szakít!

    És hull-hull a vörös levél
    és a fehérek szállanak
    a kék medencén, hol a nap
    mint aranyos sárkány henyél.

    És a fehér levél repül
    és a vörös ing hanyagul,
    ez sárga szoknyájára hull,
    az meg hollóhajára ül.

    A lány lantot vesz s énekel,
    kirebben egy skarlát-nyakú,
    ezüstbegyű, ezüst darú
    s ércszárnnyal tör az égre fel.

    A lány dalol, kezébe lant,
    úgy énekel, mint egy mese,
    mandulaszemű kedvese
    bámulja a füvön, alant.

    És felsikolt most szörnyüképp,
    az édes, könnye megered,
    gonosz tövis sebezte meg
    rózsás-eres kagylófülét.

    És most nevet, megint kacag,
    egy rózsa szirma hullt oda,
    hol sárga csipkefátyola
    mutat egy kék-eres nyakat.

    Halvány, piros rózsát szakít,
    a körme zöldes drágakő,
    áll az ivor, kis drága nő,
    ott, ahol árnyas a csalit!

    Forrás: Magyar Bábel

  • Oscar Wilde: La Mer

    A kötélzetre köd terül,
    vad hold ural szeles eget,
    mint oroszlán szeme mered
    barnás fellegsörény mögül.

    A bundás kormányosfiút
    mint árnyat veti a setét,
    a gépházban dohog a gép,
    acél járja, járja a rúd.

    Szétszórt vihar hagyott nyomot
    a dalmahodó kupolán:
    nem egy sárga tajtékfonál
    hullámokon mint csipke fut.

    Fordító: Israel Efraim
    Forrás: Magyar Bábel

  • Oscar Wilde: La Bella Donna Della Mia Mente

    Testem parázsló tűzben ég,
    a lábam vándorolni fáj,
    annyit kiáltám a nevét,
    hogy dalt se tud már ez a száj.

    Ó, Kenderike, énekelj,
    vadrózsák közt dalban feredj,
    ó, kis Pacsirta, égre kelj,
    mert drága Hölgyem erre megy.

    Szép ő, csodás harmónia,
    mit még nem ismert férfiszem,
    szebb, mint Királynő és Rima,
    s mint holdsugár sötét vizen.

    Mirtuszlevél van a haján,
    (zöld lomb, aranyló haj körül!)
    zöld fű az őszi, halavány
    kévékben nem ily gyönyörű.

    Kis ajka csókra olvatag,
    s nem jajt kiáltani csunyán.
    Remeg, akárcsak a patak
    vagy rózsa az eső után.

    Nyaka fehér lótuszkehely,
    rózsáll a napba kegyesen,
    s ily élőn nem piheg-lehel
    a Kenderike begye sem.

    Mint gránátalma, mit a kés
    szétvágott, biborszája él,
    őszibarack az arca és
    feléd ragyog, pirulva, Dél.

    Ó, összetett kéz! Drága test,
    viselni kéj és kin nyilát,
    ó, Szerelemház, ó, nemes,
    eső-csapott, halvány virág!

    Fordító: Kosztolányi Dezső
    Forrás: Magyar Bábel

  • Oscar Wilde: Keats szerelmeseleveleinek árverezésén

    Ím, a levelek, miket Endümion
    Írt annak, kit titokban szeretett.
    Most árverésen zsémbes emberek
    Alkusznak pecsétes papírokon!
    Kalmárpénzt harsognak a fájdalom
    Vonaglásaiért. Költészetet,
    Ki kristályszívet zúz, az nem szeret,
    S ezt mohó szemek lesik villogón.
    Nem tudjátok, mi oly sok éve múlt,
    Ott, Keleten pár fáklyás katona
    Rohant az éjben, szegényes ruha
    Felett civódott, és egy nyomorult
    Köntösén sorsvetéssel osztoza,
    Isteni csodát vagy kínt nem tanult?

    Fordító: Góz Adrienn
    Forrás: Magyar Bábel

  • Oscar Wilde: Impression du matin

    Babits Mihály fordítása

    Az éji Themze kék aranyfa
    szürkés összhangba olvad át;
    a bárka okkeroldalát
    lombok serege megrohanja.

    Már csúszva száll a sárga köd
    s házakra, hídra árnyfedélt rak;
    Szent-Pál egyháza buborék csak
    a nagy várostenger fölött.

    Aztán egyszerre kél az élet;
    az utca hangja robogó;
    egy kis madár a csillogó
    tetők honán dalolni ébred.

    Egy sápadt asszony egymaga,
    halvány haján már napvilág jár,
    haboz a végső gázvilágnál;
    a szíve kő és láng az ajaka.

    Forrás: Magyar Bábel – Babits Mihály fordítása

  • Oscar Wilde: Impression du matin

    Az éji Temze kék-arany,
    S most szürke harmónia lett.
    Egy bárkát okker széna lep.
    Leúszott; s mint hideg zuhany

    Lekúszott most a sárga köd
    A hidakon; a házfalak
    S a város csupa árny-alak;
    A dóm buborék mind fölött.

    Akkor felébredt hirtelen
    A harsány élet; utcazaj,
    Zörgött szekerek sora, majd
    Madár szólt tetőcserepen.

    Csak egy magányos, sápadt nő –
    Haján nappali fény szaladt –
    Kószált a gázlámpák alatt;
    Az ajka láng, a szíve kő.

    Forrás: Magyar Bábel – Israel Efraim fordítása