https://verskucko.com

Kategória: Világlíra

  • Adam Mickiewicz: Látogatás

    Csak most jöttem, s alig válthattunk szót mi ketten,
    a csengő rám riaszt, a halk inas belép:
    látogatója jött… Üdvözletek… Beszéd…
    Búcsú… S aztán megint más jön… S így megy – szünetlen.
    Már tüskés láncokat feszítenék, de menten!
    S mély farkasvermeket, csapdákat rejtenék,
    s ha csapda, lánc, verem nem volna mind elég,
    futnék a Styx mögé, hogy az védjen meg engem!
    Te átkozott pimasz! Én tüzes tűkön állok,
    mint elítélt, akit már szólít a bakó,
    te meg csak fecseged a tegnapesti bálod.
    No most… kesztyűt veszel… s a kalapodat, ó!
    A szívem földobog, – remélek, lángra gyúlva…
    S, Egek! Ez a barom… nem letelepszik újra?!

    Kardos László fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Jevgenyij Jevtusenko: Köszönöm

    Mondd: „köszönöm”, a szivárgó könnynek,
    s ne töröld sietve a szemed.
    Hogyha sírva is – létezni könnyebb.
    Halott, aki meg sem született.

    Ha törten, ha verten is – ki élő,
    plazma-éjszakában nem maradt.
    Léte a teremtés szekeréről
    ellopott zöld fűszál-pillanat.

    Nevess nagyot, fogd marokra késed,
    harapd, mint retket, az örömöt.
    Rosszabb volna meg-nem születésed,
    életed akárhogyan nyögöd.

    Fagyalszirom-zuhatagban járva,
    semmitől s mindentől részegen,
    eszméltessen a világ csodája,
    ámulj önnön létezéseden.

    Az égboltról ne hidd, hogy mennyország,
    de váddal se bántsd az életet.
    Nem köszönt be még egy élet hozzád,
    ez az egy is – véletlen tied.

    Ne a korhadásnak higgy: a lángnak.
    A pitypangos fűbe vesd magad,
    ne könyörögj nagyon a világnak,
    nevess rá és gyorsan döntsd hanyatt!

    Baj ha ér, fejed ne ejtsd a porba.
    Lelkek élnek a romok felett!
    Táncolj, mint a rongy-ruhájú Zorba,
    ünnepelve akár szégyened.

    Köszönd meg a legfeketébb macskát,
    mely előtted keresztbe futott,
    utcán elszórt dinnyehéjak mocskát,
    amelyen a lábad megcsúszott.

    Köszönd meg, ha fájdalmak facsarnak:
    szenvedésed is hasznodra volt.
    Mondd: „köszönöm”, a legárvább sorsnak,
    hiszen az is ember sorsa volt.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gabriela Mistral: Én nem vagyok egyedül

    Puszta az éj, árvasága
    vízre, hegyre ráterül.
    De én, aki elringatlak,
    én nem vagyok egyedül!

    Az égbolt is olyan árva:
    a hold tengerhabba dűl.
    De én, aki átkarollak,
    én nem vagyok egyedül!

    A világ is olyan árva:
    tespedt testen bánat ül.
    De én, aki megölellek,
    én nem vagyok egyedül!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Octavian Goga: Egy könnycsepp

    Ha úgy történne valamikor,
    hogy szétosztod mindenedet,
    legdrágább ajándékaidból
    add nekem egy könnyedet.

    Megkapnám így lelked egy cseppjét,
    ami mélyten-mélyről jöhet,
    hisz’ csak a tenger fenekéről
    lehet halászni gyöngyszemeket…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Mihail Eminescu: S ha ág dobol az üvegen…

    S ha ág dobol az üvegen
    és megremeg a nyárfa,
    mintha jönnél lábujjhegyen
    s én ülök várva, várva.

    S ha tó vizébe kábítón
    a csillagfény aláhull,
    mintha zsongulna száz kínom
    és minden megvidámul.

    S ha sűrű fellegek közül
    a hold lenéz a földre,
    a lelkem benned üdvözül
    és rád gondol örökre.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Stephan George: Vagyok az egy…

    Vagyok az Egy s vagyok a Kettő
    Vagyok a fa s a tűz-elem

    Vagyok az íj s vagyok a vessző
    Vagyok a jel s az értelem

    Vagyok az öl s vagyok az ágyék
    Vagyok a hüvely és a kés

    Vagyok a test s vagyok az árnyék
    Vagyok az áldozat s döfés

    Vagyok a látás és a látó
    Vagyok a dús és semmiség

    Vagyok az oltár és imádó
    Vagyok a kezdet és a vég.

    Forrás: fordítás (Áprily Lajos)

  • Vátszjájána: Kit szeretnek a nők?

    Az asszonynép kit szeret?
    Ki nyeri el kegyüket?
    Aki szivük ismeri,
    aki velük volt kicsi,
    akinek a szava méz,
    aki ifju és merész,
    aki kezd és célba fut,
    aki parancsolni tud,
    aki, ha szól, szellemes,
    aki hallgat s jellemes,
    aki vágyak követe,
    akinek lát a szeme,
    akit más és legkivált
    barátnő is megkivánt,
    aki szomszéd, régi, jó,
    aki rokon, uj s bohó,
    aki szinházakba jár,
    akit vonz a zöld határ,
    aki jókedvűen ad,
    aki hős és elragad,
    aki úr a sors felett,
    aki hirben, pénzben, észben
    vagy szépségben, ölelésben
    lefőzi a férjüket.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Marina Cvetajeva: Ahogy a jobb a bal kezet

    Ahogy a jobb a bal kezet leli –
    lelked a lelkemhez oly közeli.
    Összesimultunk, áldott-melegen,
    ahogy a jobb a bal szárnyon pihen.

    (fordította: Baka István)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Percy Bysshe Shelley: Dal

    A téli fán gyászolva üldögél
    egy özvegy nagy madár;
    fölötte fagy leng, lassú szél,
    és lenn a víz megáll.

    A síkos föld kopár, virága jég,
    fagy járta át a fát,
    csönd van, csak egy malomkerék
    suhog a légen át.

    Radnóti Miklós fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fjodor Tyutcsev: Szilencium!

    Hallgass, bújj el, s titkold, tagadd
    érzéseid, álmaidat!
    Mint fénylő csillagmiriád
    szállhatnak a lelkeden át,
    érkezve s tűnve, mint az éj:
    csodáld őket és – ne beszélj!

    Szív hol s kinek nyílhatna meg?
    Ki értheti az életed?
    Ki érthetné, ki vagy, mi vagy?
    Hazudik a kész gondolat!
    Merítve sár a tiszta mély:
    igyál belőle s – ne beszélj!

    Tanulj magadban élni! Egy
    világ töltheti be szíved,
    álom, varázs, szent pillanat –
    de külső zajra elriad
    s megvakul, ha nap fénye kél:
    figyelj dalára s – ne beszélj!

    /Szabó Lőrinc fordítása/

    Forrás: Lélektől lélekig