https://verskucko.com

Kategória: Világlíra

  • Vlagyimir Viszockij: Menyasszonyom becsülettel elsirat majd engem

    Menyasszonyom tisztességgel elsirat majd,
    Adósságaimat barátaim megadják
    És helyettem mások dalolnak minden dalt,
    S még ellenségeim is isznak egyet rám.

    Nem adnak kezembe többé jó könyveket,
    Szakadt vén gitárom húr nélkül lóg,
    Nem szállhatok többé se följebb, se lejjebb,
    Nem süt reám sem a Nap, sem a Hold.

    Nem engednek szabadon, jogom sincs hozzá,
    Faltól falig járkálhatok én,
    Nem léphetek soha sem balra, sem jobbra,
    A rácson túl az ég – csak az az enyém.

    Azt álmodom, hogy lakatomat leveszik,
    És hogy visszaadják gitáromat,
    Ki vár otthon, hogyan ölel át,
    Ki énekel majd, és milyen dalokat?

    ford. Földes László

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Alekszandr Blok: Áldott, amit megéltem

    Áldott, amit megéltem – ennél
    jobb sorsot nem vágytam sosem.
    Ó, szívem, de sokat szerettél!
    Ó, hogy lobogtál, értelem!

    Boldogság, kín ott hagyta mélyen
    belém rögződve nyomát,
    de hosszú búban, szenvedélyben
    nem húnyt ki az a régi láng.

    S te, kit gyötörtem annyi mással,
    bocsáss meg. Utunk mégis egy.
    Amiről csak a hallgatás vall,
    elmondta nékem a szemed.

    Mohó tekintetek figyelnek,
    a szíven vágy viharzik át,
    s indul a havas, néma, dermedt
    éjben, szabott útján tovább.

    /Lator László fordítása/

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Victor Hugo: Hajnalban hirtelen felriadok gyakorta

    (Nemes Nagy Ágnes fordítása)

    Hajnalban hirtelen felriadok gyakorta,
    fölkelt a virradat, vagy álmom csattanója,
    vagy egy kedves madár dala, vagy tán a szél.
    És munkához fogok, előbb mindenkinél,
    előbb még a szegény, szomszéd munkás-lakóknál.
    Fut az éj. Odafönn szemem tűnődve kószál,
    s a hunyó csillagok közt választ csillagot.
    Állva dolgozom, és együtt kelve ragyog
    bennem a gondolat s a nap a fellegekben.
    Tintatartómat az ablakpárkányra tettem,
    mit árnyékolva föd, mint egy farkasodút,
    a vadszőlő, amely száz kaccsal körbefut,
    ott írok, félretolt ág-bogak sűrüjében,
    s meg-megtörölgetem tollam a zöld levélen.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Nikolaus Lenau: Kettős honvágy

    (Tandori Dezső fordítása)

    Szívünk kettős honvágy szorítja össze,
    elérve azt a szörnyű partfokot,
    hol a sír ásít, e sötét torok;
    arcunk, szemünk fakul halottüresre.

    Földi honvágy gyötör, mert vége lesz e
    létnek, kínját-gyönyörét itthagyod;
    az égi honvágy, mint a hajnalok
    friss szele, hív már valahova messze.

    E kettős honvágy zeng a hattyúdalban;
    ikerpatak a végső könnypatakban:
    szelíd hiányé, rideg búcsúzásé.

    Talán titokzatos énünk se más
    az éles szemnek: kis sötét vonás,
    metszésvonal – két szétfutó világé.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Paul Géraldy –Idézetek

    „Szerelem: meghódítani, bírni és megtartani egy lelket, amely annyira erős, hogy fölemel bennünket,
    s annyira gyönge, hogy éppolyan szüksége van reánk, mint nekünk őreá.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Armand Sully Prudhomme – Sóhaj

    Nem látni őt, nem hallani,
    nem szólni és nem vallani,
    imádni híven, nem feledni,
    folyton szeretni,

    A két karunk felé kitárni,
    a semmiségbe nézni, várni,
    s ha nem jön, úgy is rámeredni,
    mindig szeretni.

    Szenvedni, s bírni, egyre bírni,
    nem érni el, és sírni, sírni, elhullani,
    könnyben feredni,
    mindig szeretni.

    Nem látni őt, nem hallani,
    nem szólni és nem vallani,
    de láztól és vágytól veretni,
    s mindig szeretni.

    (Kosztolányi Dezső fordítása)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Jan Twardowski – Siessünk

    Siessünk szeretni az embereket,
    olyan gyorsan mennek el,
    cipő marad utánuk meg süket telefon.
    Csak ami nem fontos, az cammog, mint a tehén,
    ami igazán fontos, oly gyors, hirtelen történik,
    utána a csend normális, egészen kibírhatatlan,
    mint a tisztaság, amely legegyszerűbben
    a kétségbeeséstől születik,
    amikor valakire gondolunk nélküle maradván.

    Ne légy nyugodt, hogy van időd,
    mert a bizonyosság bizonytalan,
    elveszi érzékenységünket, mint minden szerencse.
    Úgy jár egyszerre a kettő, mint a pátosz és a humor,
    mint két szenvedély,
    mely egynél mindig gyengébb.
    Oly hamar mennek el,
    mint júliusban elhallgató sárgarigó,
    mint egy esetlen hang
    vagy egy ügyetlen meghajlás.
    Becsukják szemüket, hogy lássanak igazán.
    Nagyobb kockázat egyébként megszületni,
    mint meghalni.
    Mindig túl keveset és túl későn szeretünk.

    Ne írj róla túl gyakran,
    de írj egyszer s mindenkorra,
    és olyan leszel, mint a delfin: szelíd, erős.

    Siessünk szeretni az embereket,
    oly gyorsan mennek el,
    és azok meg, akik nem mennek el,
    nem mindig térnek vissza,
    hisz soha nem tudni a szerelemről,
    hogy az első az utolsó,
    vagy hogy az utolsó – első.

    Sajgó Szabolcs fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Voltaire – Rögtönzés

    Kell gondolkozni; ha nincs gondolat,
    bár lelke van, az ember léte aljas;
    kell szeretni; célt, értelmet ez ad:
    az emberélet enélkül siralmas.

    Kell, hogy legyen meghitt baráti kör,
    kiművelt, nem önhitt fők társasága,
    amelyben otthonos számos gyönyör,
    mely nélkül végtelen a napok hosszusága.

    Kell, hogy legyen egy kipróbált barát,
    kit az ember megkérdez, kire hallgat,
    ki csillapítja lelkünk viharát,
    élét vevén a kéjnek és a bajnak.

    Kell, hogy legyenek pompás estebédek,
    hol, fesztelen, az ember csemegél,
    jó borokat és szellemes igéket,
    és mégse részeg, hogyha végetér.

    És vallani kell, éjjel, ráborulva,
    a drága tárgynak, kit szívünk imád,
    és ha felébredtél, folytatni újra
    s álmodban is gondolni rá tovább.

    Barátaim, elismerhetitek,
    s én már tudom, hogy élhető az élet!
    Nos, a perctől, hogy Silvia szeret,
    mindez magától, könnyen az enyém lett.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Lami’a Abbász Amára – Szeress!

    Hadd az örök esküt, hadd!
    Szeress egész nap, úgy
    Hogy hajnalig maradj!
    Szeress, a túlon túlit add!

    Forrás: Lélektől lélekig
    Fordította: Tokai András

  • Lumunita Mihai Cioaba – Szerelem sátra

    Olykor
    az eső cseppjeiben
    át tudod csempészni
    a Hold Éjszakáját
    a
    Szerelem Sátrába
    ahol
    a töménytelen
    Szomorúságtól és Szerelemtől
    továbbra
    is hiszed
    hogy
    a Tűz a Vízből születik
    míg
    az Évszakok
    gyökeret vertek a
    végtelen
    pillantásában
    amit
    gyakran
    megérinthetünk
    csak
    nem
    tudjuk
    Mikor…

    Forrás: Lélektől lélekig
    Fordította: Balogh József