https://verskucko.com

Kategória: Világlíra

  • Nikolaus Lenau: Kettős honvágy

    (Tandori Dezső fordítása)

    Szívünk kettős honvágy szorítja össze,
    elérve azt a szörnyű partfokot,
    hol a sír ásít, e sötét torok;
    arcunk, szemünk fakul halottüresre.

    Földi honvágy gyötör, mert vége lesz e
    létnek, kínját-gyönyörét itthagyod;
    az égi honvágy, mint a hajnalok
    friss szele, hív már valahova messze.

    E kettős honvágy zeng a hattyúdalban;
    ikerpatak a végső könnypatakban:
    szelíd hiányé, rideg búcsúzásé.

    Talán titokzatos énünk se más
    az éles szemnek: kis sötét vonás,
    metszésvonal – két szétfutó világé.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Paul Géraldy –Idézetek

    „Szerelem: meghódítani, bírni és megtartani egy lelket, amely annyira erős, hogy fölemel bennünket,
    s annyira gyönge, hogy éppolyan szüksége van reánk, mint nekünk őreá.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Armand Sully Prudhomme – Sóhaj

    Nem látni őt, nem hallani,
    nem szólni és nem vallani,
    imádni híven, nem feledni,
    folyton szeretni,

    A két karunk felé kitárni,
    a semmiségbe nézni, várni,
    s ha nem jön, úgy is rámeredni,
    mindig szeretni.

    Szenvedni, s bírni, egyre bírni,
    nem érni el, és sírni, sírni, elhullani,
    könnyben feredni,
    mindig szeretni.

    Nem látni őt, nem hallani,
    nem szólni és nem vallani,
    de láztól és vágytól veretni,
    s mindig szeretni.

    (Kosztolányi Dezső fordítása)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Jan Twardowski – Siessünk

    Siessünk szeretni az embereket,
    olyan gyorsan mennek el,
    cipő marad utánuk meg süket telefon.
    Csak ami nem fontos, az cammog, mint a tehén,
    ami igazán fontos, oly gyors, hirtelen történik,
    utána a csend normális, egészen kibírhatatlan,
    mint a tisztaság, amely legegyszerűbben
    a kétségbeeséstől születik,
    amikor valakire gondolunk nélküle maradván.

    Ne légy nyugodt, hogy van időd,
    mert a bizonyosság bizonytalan,
    elveszi érzékenységünket, mint minden szerencse.
    Úgy jár egyszerre a kettő, mint a pátosz és a humor,
    mint két szenvedély,
    mely egynél mindig gyengébb.
    Oly hamar mennek el,
    mint júliusban elhallgató sárgarigó,
    mint egy esetlen hang
    vagy egy ügyetlen meghajlás.
    Becsukják szemüket, hogy lássanak igazán.
    Nagyobb kockázat egyébként megszületni,
    mint meghalni.
    Mindig túl keveset és túl későn szeretünk.

    Ne írj róla túl gyakran,
    de írj egyszer s mindenkorra,
    és olyan leszel, mint a delfin: szelíd, erős.

    Siessünk szeretni az embereket,
    oly gyorsan mennek el,
    és azok meg, akik nem mennek el,
    nem mindig térnek vissza,
    hisz soha nem tudni a szerelemről,
    hogy az első az utolsó,
    vagy hogy az utolsó – első.

    Sajgó Szabolcs fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Voltaire – Rögtönzés

    Kell gondolkozni; ha nincs gondolat,
    bár lelke van, az ember léte aljas;
    kell szeretni; célt, értelmet ez ad:
    az emberélet enélkül siralmas.

    Kell, hogy legyen meghitt baráti kör,
    kiművelt, nem önhitt fők társasága,
    amelyben otthonos számos gyönyör,
    mely nélkül végtelen a napok hosszusága.

    Kell, hogy legyen egy kipróbált barát,
    kit az ember megkérdez, kire hallgat,
    ki csillapítja lelkünk viharát,
    élét vevén a kéjnek és a bajnak.

    Kell, hogy legyenek pompás estebédek,
    hol, fesztelen, az ember csemegél,
    jó borokat és szellemes igéket,
    és mégse részeg, hogyha végetér.

    És vallani kell, éjjel, ráborulva,
    a drága tárgynak, kit szívünk imád,
    és ha felébredtél, folytatni újra
    s álmodban is gondolni rá tovább.

    Barátaim, elismerhetitek,
    s én már tudom, hogy élhető az élet!
    Nos, a perctől, hogy Silvia szeret,
    mindez magától, könnyen az enyém lett.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Lami’a Abbász Amára – Szeress!

    Hadd az örök esküt, hadd!
    Szeress egész nap, úgy
    Hogy hajnalig maradj!
    Szeress, a túlon túlit add!

    Forrás: Lélektől lélekig
    Fordította: Tokai András

  • Lumunita Mihai Cioaba – Szerelem sátra

    Olykor
    az eső cseppjeiben
    át tudod csempészni
    a Hold Éjszakáját
    a
    Szerelem Sátrába
    ahol
    a töménytelen
    Szomorúságtól és Szerelemtől
    továbbra
    is hiszed
    hogy
    a Tűz a Vízből születik
    míg
    az Évszakok
    gyökeret vertek a
    végtelen
    pillantásában
    amit
    gyakran
    megérinthetünk
    csak
    nem
    tudjuk
    Mikor…

    Forrás: Lélektől lélekig
    Fordította: Balogh József

  • Pablo Neruda – Száz szerelmes szonett [9]

    Mikor a hab zuhogva a makacs kőre zúdul,
    nagy rózsáját a ragyogás kibontja,
    egyetlen fürtté válik a tenger láthatára,
    egyetlen csepp kék sóvá, mely aláhull.

    Ó, tajték közt kinyíló magnólia, te fénylő,
    mágneses utazó, kinek holta virágzik,
    ki mindig újra vagy, és mindig újra nem vagy,
    elrongyolt só, a tenger szikrázó áradása.

    Te meg én, mi, szerelmem, nem törjük meg a csendet,
    míg örök szobrait összezúzza a tenger,
    s a dühöngő fehérség nagy tornyait ledönti,

    mert a végnélküli föveny s a csapkodó víz
    e sűrű, láthatatlan mintájú szövetében
    mi őrizzük az űzött, egyetlen gyöngédséget.

    Forrás: Lélektől lélekig
    Fordította: Somlyó György

  • Lope de Vega – A szerelem különféle hatásai

    Elájulni s mindent merni, dühöngve,
    mint nyers, szelíd, forró és holtsápadt,
    merész, halott és új életre támadt,
    csaló, hűséges, bátor, gyáva, gyönge,
      és tőle távol nem találni csöndre,
    mint víg, komor, őrjöngő, büszke, bágyadt,
    megszökni hősként, csupa gőg s alázat,
    s riadtan bújni sértődött közönybe.
      Ha kiábrándulnánk, szemünk befedni,
    édes borként mérget szívni magunkba,
    a kárt szeretni, a hasznot feledni,
      hinni, hogy a pokol visz égi útra,
    létünket egy csalódásba temetni:
    ez a szerelem. Ki próbálta, tudja.

    Nemes Nagy Ágnes fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Jön Blok is, a szokott kuckó-rendben (a fordítót feltüntetve):

    Alekszandr Blok – Még látom olykor

    Még látom olykor, néma éjjel,
    csodás, sugaras arcodat.
    Rég tűnt dalok igézetével
    szíven érint a pillanat.

    Csak mendegélsz tűnődve, lassan
    halványkék ösvényeiden,
    fejed felett két mozdulatlan
    nagy csillag pihen szelíden.

    Lator László fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig