https://verskucko.com

Címke: álom

  • Őri István: Álom-ének

    Az álmok tengere furcsa szerzet,
    ott lélek léleknek üzenhet,
    s szív vallhat szívnek szerelmet.
    Ott minden – mi itt nem – lelhető,
    ott vagyunk Isten is – világot teremtő.

    Az álmok világa furcsa szerzet,
    az álmokban virág vall virágnak szerelmet,
    az álmokban, ki van, mind angyalok,
    fejükön fénylő tündérglória ragyog.

    Az álmokban ritkán van szenvedés,
    s ha fáj is, mit élsz – jön az ébredés.
    Az álmokban zöld a fű, és minden vidám,
    az álmokban mindig süt a nap,
    mint szép őszi délután,
    amikor Ő jött feléd,
    megfogtad szép kezét,
    s azt hitted, mindez örök…

    Az álmokban így van mind –
    a valóban mögöttünk az Élet sündörög.
    De sebaj! Újra itt az éj,
    csukd be szép szemed,
    álmodj és remélj!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Parancs János: Hatlábú csikó

    Hatlábú csikót láttam álmomban,
    topogott, patája döngött; forogtam ágyamban.
    Sima, fekete szőre fénylett, kedves szemét látom.
    Lerogyott a sújtó kéz; félem a bátorságom.

    Épp a halál elől menekültem,
    az üldözők hordája jött felém;
    moccanatlan gyökér lett a lábam,
    s megnyugodtam: a pusztulás elér.

    A görcsös céltalanság fagya ellep,
    a szív kihagy, a tüdő ritmusa ernyed,
    s a végső percben megjelent mint lángnyelv:
    a hatlábú mén.

    Egész teste úgy ringott, mintha vergődne lárva:
    ízenként vékonyodva, dagadozva púposodott,
    s röpült mint madár az éjszakában.

    Fölébredtem, kint borongós őszi nap,
    hűvös világ; az értelem néma marad:
    menekülök tüzes csikómon a halál elől,
    a csillagok alatt.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Nadányi Zoltán: Holdfény

    Holdsugárból ezüsthúrt sodortam,
    napsugárból aranyhúrt sodortam,
    megvártam az éjfelet is ébren
    s liliomok, rózsák közt, az éjben,
    Hold alatt, a tamariszk-bokorban
    hárfámat a szívemre szorítva
    énekeltem, énekeltem,
    szállt az énekszó a kert felett,
    holdfénnyel és bánattal borítva
    énekeltem, énekeltem
    és világra énekeltelek.

    Holdfény-fátylad akadozva leng,
    úgy jöttél, mint lármára a csend,
    mint csendből a dal, remegve zengő,
    mint az égő sebre a hűs kendő,
    mint a fázó testre meleg kendő.
    Úgy jöttél át csenden és homályon,
    mint halk éji permeteg a csírás
    rétekre, mint a mosoly, a sírás,
    a lélekzet, az öröm, az álom.

    Holdfény-fátylad csókolom az éjben
    s te ujjadat vonogatod enyhén
    kétfelől, bús arcom pergamenjén,
    mintha halkan, jóillatot hajtva
    két szellőcske találkozna rajta
    és szívemben örvényt verne mélyen,
    liliomok, rózsák közt, az éjben.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Juhász Gyula: Isten kezében

    A júniusi napnak záporában,
    Mely aranyat nyilaz álmatagon,
    Lyukas nadrágban és kehes kabátban
    Öreg csavargó alszik a padon.

    Körülötte az élet dele forr, zúg
    És robognak a ringó gépkocsik,
    Ő lógó fejjel más világba fordúl
    És egy boldog májusról álmodik.

    Elnézem én gyöngéden és irígyen,
    Az élete és padja oly kemény,
    De ő most végtelen puhán, szelíden,
    Bizton pihen az Isten tenyerén.

    Forrás: Lélektől lélekig**

  • Paul Celan: Egy homokszem

    Kő, amelyből faragtalak,
    mikor az éj az erdőket letarolta:
    fának faragtalak,
    s kérgül leghalkabb bájolóm
    barnája borult rád.

    Madár, a
    leggömbölyűbb könnyből kiszökött,
    moccan lombként fölötted:

    várj, míg szemek közt
    egy homokszem neked föl nem parázslik,
    egy szem homok,
    mely álmot adott nekem,
    mikor lebuktam a mélybe, érted –

    Felé törekedsz gyökereddel,
    s röpke leszel, mikor halállal izzik a föld,
    felmagasulsz,
    s levélként szállok előtted én,
    mely tudja, kapuk hol nyílnak.

    Fordította: Lator László

    Forrás: Lélektől lélekig

  • József Attila: Esti felhőkön

    Esti felhőkön fekete fű nő lassan fölszíjja a fényességet és gyémántlevegőt
    locsol izzadt arcainkra
    nyugodt lehelet a világ ellebeg a jéghegyek fölött
    ezek ilyenkor egész elolvadnak
    ha követ dobunk föl nem esik vissza hanem csókká válva nagy meleg
    szárnyakon röpül föl-föl egészen mihozzánk
    csontjainkban a velő foszforeszkál akár a sarkcsillag
    kettejük fényénél meglátjuk a vizet és kenyeret melyek elbújtak tenyereinkben
    mi az igazság kérdem a falaktól
    erre eltűnnek és a csillagok alatt valamennyien itt ültök körülöttem
    a szemhéj selyemüvegből van simogat ha lecsukjuk de azért tovább látunk
    az áloé másodpercenként virágzik álmainkban
    ismeretlen kedvesünkkel hálunk ő az aki cirógatván figyelmeztet ha
    takarónk lassacskán lecsúszik.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Makay Ida: Itt vagy egészen

    Szüntelen gyötrő vízió:
    az álom hínáros partján érted hívom
    a sűrűlő sötétet,
    s érted a hajnali fényt is,
    amelyben égsz.
    Itt vagy. Egészen itt.
    És eltűnsz rezgő fényhullámokon,
    mielőtt megérintenélek.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Füst Milán: Álom előtt

    Ez a szív már régen és örökre elárvult
    De a gondolat bátor s odafönt

    Bús felhők fölött vörös csóva tovaszáguld,
    Mígnem elaltat, elringat a csönd

    S érzékeim álmodva zsonganak s mind ami már múlt
    Lassan bókol felém s bágyadt bánattal köszönt

    S mint élénk mécstüzek, az elhagyott templomban kedvökre ha égnek:
    Apró látomások közelednek színesen s meghitten örülnek az éjnek;

    Hűs szél indul eközben s nyílt éjre kibomlik az alkony
    S a csillagtárs pislákolva neveti odafenn bús gyönyöröm

    S a kövér árnyak közelembe húzódnak, mielőtt elalszom.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Károlyi Amy: Álomfejtés

    I.

    Más az éjszaka igazsága
    más a nappalé
    az éjszaka sokat megenged
    ehetsz a tiltott gyümölcsből
    szerethet az, ki nem szerethet

    Más az éjszaka igazsága
    más a nappalé
    lehullnak a fátylak
    talpig meztelen
    meglátod, aki nem láthat

    Más az éjszaka igazsága
    más a nappalé
    az éjszaka mindenható
    átrepül határt, éveket
    léghajós vagy és léghajó

    Más az éjszaka igazsága
    más a nappalé
    mindent lehet, mindent szabad
    akit megszólítasz, megjelen
    feltámasztod a holtakat

    II.

    Elalvás előtt
    mindig más alakban
    közelébb jő a tapasztalhatatlan
    zsibbasztóan
    a medve álma
    dermed egy
    fehérebb világba
    fészket rakunk az öntudatlanságon
    emléktelen dió héjában téli álom
    emléktelenség héjában téli álom
    menedék-hely az öntudatlanságon
    egy zsibbasztóan fehérebb világba
    át dermedünk akár a medve álma
    közelébb jő a tapasztalhatatlan
    elalvás előtt
    mindig más alakban.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Károlyi Amy: Ad notam W.S.

    Álmod ajtajában álldogálsz,
    álmod ablakában üldögélsz.
    Ablak, ajtó nyitva, sohse félsz.

    Álmod ablakában üldögélsz,
    álmod ajtajában álldogálsz.
    Valaki belessen, arra vársz.

    Forrás: Lélektől lélekig