https://verskucko.com

Címke: fájdalom

  • Nagy László: Én és a fájdalom

    Jön a fájdalom fölfelé,
    hogy a sípcsont reped meg tőle,
    földemé, anyaföldemé,
    tolul sisaknak fejtetőmre,
    megingat, barbár vállamon
    rezegtet selyem-szárnyakat,
    zúzik a fog, sírnék nagyon –
    s értelme nincs, nem is szabad.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bognár Barnabás: Itt állok

    Itt állok
    s szemben önmagam,
    s ha kiáltok, visszhangzik szavam,
    mely visszapattanva
    a közeli kopasz dombról,
    nem azt adja vissza,
    amit mondok, nem azt szóról-
    szóra.

    A sok szó,
    mely bent megfogant,
    nem hallható,
    mert az öntudat
    más szabályt követel,
    mely szíveden végigvonul,
    megüt az „átölel”,
    s béke helyett vad háborút
    felel.

    Eltorzult
    minden igaz szó
    és felborult
    sok igaz hajó,
    békés egyetértés
    és együtt érző szánalom
    helyett nem remélés
    és mély csikorgó fájdalom
    terem.

    Elmegyek,
    itt hagylak, világ,
    én nem leszek
    bús rabod tovább;
    ide jöttem egyszer,
    mert hát ide küldött sorsom,
    s lehet, nem feledsz el,
    de nem te vagy az otthonom
    nekem.

    Állomás,
    röpke pillanat,
    minden sírás,
    minden itt marad,
    csak lelkem bújik ki
    mozdulatlan testemből,
    és ha megérdemli,
    nem lesz hiánya örömből
    soha.

    Felnézek…
    s ott fenn az égen,
    ott beszélget
    a csendes éjben,
    beszélget két csillag,
    szavaik szikrákat vetnek.
    …s vakító fény villan:
    szánalmasan kinevetnek
    minket.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szendrey Júlia: Elfojtott könnyeim

    Nehéz bántalmak égető
    Könyűje forr szememben,
    míg olthatatlan gyűlölet
    Szikrákat szór szivemben!

    S elfojtani kell könnyei,
    Nehogy valaki lássa,
    Kacagnom kell, kinomnak hogy
    ne halljék sikoltása.

    Oh, mert oly édes diadalt
    Szerezne a világnak,
    Látván, szivemben nyilai
    Mi mélyen behatának.

    Könnyek, szivembe vissza hát,
    Még jobban gyulaszátok,
    Mint olajcseppek a tüzet,
    haragját úgy oltsátok! – –

    Méregkehelylyé lön szívem
    A sok keserű könnytül;
    Ki szomját benne oltaná,
    meghalna egy cseppjétül!

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Márai Sándor: Egy kisgyermek halálára

    Mi is maradt belőle? A neve,
    hajának illata a hajkefén,
    egy Micimackó, halottlevele,
    egy véres rongy és ez a költemény.

    A világ hatalom és értelem,
    nem értem, miért tették ezt velem.

    Nem pörölök. Élek és hallgatok.
    Most angyal, ha vannak angyalok.

    De itt lenn minden únt és ostoba.
    Nem bocsátom meg. Senkinek, soha.

    Forrás: meglepetesvers.hu

  • Dsida Jenő: Túl a jégmezőkön

    (Halott leányka emlékének)

    A megfagyott öbölben
    jégbe szorult a csolnak.
    A hallgatás bárányai
    melletted vándorolnak.

    Mégy lankadón és szelíden,
    glóriásan és nézelődőn
    a vattás békesség felé
    véget nem érő jégmezőkön.

    Kibomlott és havas hajad
    meglobog és ismét elül.
    Világító virágokat
    ejtesz a hóba jelül.

    Csend van, amikor megállsz,
    csendje hótömbnek, jéglemeznek.
    Tisztán hallod, amint most
    üvegszívem szirmai töredeznek.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Lator László: Éjjel

    Nem tudtak még a lassú órák
    kalapácsai összetörni,
    nem hajolnak hozzám a fák,
    némák a lángoló madarak.

    Egészen bennem él az éj
    kifájhatatlan szürkesége,
    szétszórt keserű szavaim
    senki se szedi fel.

    Az árnyék hosszan rám zuhan,
    eltátott számon sűrű csend ül,
    homlokomról az éjszakát
    kezem kínlódva tépi.

    A puszta utcán kóborol
    valami könnyű, árva árnyék,
    a hold a barna foltokon
    sárgán, hidegen elgurul –

    Reggelre majd a szürke köd
    hosszú csíkokat húz az utcán,
    és dermedt számról földre hull
    a széthasadt kiáltás.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Vázsonyi Judit: Ne sírj!

    Az éj ölel…már belémmar néha a fájdalom,
    de itt vagyok még, s napjaimat nem számolom.
    Hiszek a teremtett jóban, és…hogy van esély.
    S ha nem hagy időt, az utolsó szenvedély
    lesz társam a leghosszabb úton. Ne sírj!

    Nem vártam semmit már, de mégis kaptam,
    és, ha az életbe eddig bele nem haltam,
    az elmúlás szele életet lehel most belém…
    mily bolond az ember, nézd, milyen bohém:
    a koporsóba szerelmet vinni társnak. Ne sírj!

    Még gyűjthetsz csodát…még én is adhatok,
    még várnak engem is ragyogó nappalok,
    és ha éjszaka a fájdalom újra ölel,
    a szerelem véd…a halál még nem jön el,
    még játszani enged egy utolsót…Ne sírj!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Tóth Árpád: Isten oltó-kése

    Pénzt, egészséget és sikert
    Másoknak, Uram, többet adtál,
    Nem kezdek érte mégse pert,
    És nem mondom, hogy adósom maradtál.

    Nem én vagyok az első mostohád;
    Bordáim közt próbáid éles kését
    Megáldom, s mosolygom az ostobák
    Dühödt jaját és hiú mellverését.

    Tudom és érzem, hogy szeretsz:
    Próbáid áldott oltó-kése bennem
    Téged szolgál, mert míg szivembe metsz,
    Új szépséget teremni sebez engem.

    Összeszorítom ajkam, ha nehéz
    A kín, mert tudom, tied az én harcom,
    És győztes távolokba néz
    Könnyekkel szépült, orcád-fényü arcom.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Dsida Jenő: Estharangok

    Biborban fürdik már az égnek alja.
    Mámortól reszket már az alkonyat,
    A nap korongja bágyadtan halad,
    S egy szürke felhő lassan eltakarja.

    A fü között egy tücsök círipel,
    Álmosan zúg a fáknak lombozatja
    Zokogásomat senki meg nem hallja
    És panaszomra senki sem felel.

    De most!… valami jóleső meleg
    Simítja végig fájó szívemet
    Szempilláimat csendesen lezárom…
    Langy szellő hozza erdőn, réten át
    Az estharangok himnuszos dalát
    És imádságba halkul zokogásom.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szepes Mária: Kértem Istent

    Kértem Istent, vegye el a gőgömet, és Isten azt felelte: Nem.
    Azt mondta, nem az Ő dolga, hogy elvegye: az én dolgom, hogy feladjam.

    Kértem Istent, tegye egészségessé béna gyermekemet, és Isten azt felelte: Nem.
    Azt mondta: A lelke egészséges, a többi ideiglenes.

    Kértem Istent, adjon nekem türelmet, és Isten azt felelte: Nem.
    Azt mondta: A türelem a szenvedés mellékterméke: nem adható, csak kiérdemelhető.

    Kértem Istent, adjon nekem boldogságot, és Isten azt felelte: Nem.
    Azt mondta: Ő áldást adhat, a boldogság rajtam áll.

    Kértem Istent, vegye el tőlem a fájdalmat, és Isten azt felelte: Nem.
    Azt mondta: A szenvedés eltávolít a földi dolgoktól, és közelebb hoz hozzám.

    Kértem Istent, növelje nagyra lelkemet, és Isten azt felelte: Nem.
    Azt mondta: növekednem egyedül kell, ő majd megnyes néha, hogy gyümölcsözőbb legyek.

    Kértem Istent, segítsen, hogy szeressem az embereket, ahogyan Ő szeret engem.
    És Isten azt mondta: No végre egy jó gondolat.

    Forrás: Lélektől lélekig

    Szepes Mária, hit, ima, szeretet, türelem, fájdalom, lélek, gondolat, emberi kapcsolatok