https://verskucko.com

Címke: hit

  • Kamarás Klára: Töredék

    Hányszor építünk templomot homokra
    s rebegünk benne kéretlen imát…!
    Bálványt emelünk őrült oltárunkra,
    s szétromboljuk, mikor nem tesz csodát!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kányádi Sándor: EGY ZARÁNDOK NAPLÓJÁBÓL

    megcsodáltam a nagyvilág
    csodálni-valóan szép
    katedrálisait
    de imádkozni csak itthon
    gyermekkorom öreg
    templomában tudnék
    ha tudnék

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Somlyó Zoltán: Megbeszélések az Istennel

    I. [Hajnali imádság]

    A szűk Könyök uccán hazamegyek,
    most hajnali három óra.
    Istenem, vezess a jóra!

    Békevirágok e szürke kövek
    és béke e hajnali ég.
    Istenem, szeretsz-e még?

    Züllenem, hullanom rendeltetett
    és lehull, aki arravaló.
    Légy velem, Mindenható!

    Hajnali percek szemeznek alá
    s a harang a szívükbe sikolt.
    Istenem, sok bánatom volt!

    Keresztények űztek, csúfoltak zsidók.
    És a nők se szereztek nekem semmi jót.
    Eldobtak, mint az odvas diót.

    Húsz évvel szerettem, húsz évvel vakon,
    ma sápadt és zord halovány alakom:
    istenem, a szívedbe lakom.

    Nincs éjjelem, nincs és nappalom sincs,
    csak e hajnali ég, csak e kék…
    Istenem, szeretsz-e,
    istenem, vezetsz-e,
    istenem, megversz-e még?

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Reviczky Gyula: Egyedül

    Magány! Magány, téged szeretlek!
    De csönded mégis fáj nekem,
    Ha úgy magamban elmerengek
    S végig tekintek éltemen,
    Egy szó, mint kő, szivemre nehezül:
    Egyedül, egyedül!

    Azt hallom a zajos teremben:
    Ezek közt senki sem szeret!
    S hallom: nem ért itt senki engem!
    Ha emberek közé megyek,
    Szivem e hangtól sohse menekül:
    Egyedül, egyedül!

    Ott fészkel állandón szivembe’
    Rosz álmival a bús magány,
    S ugy megpanaszlok éjjelente
    S kérdem: nincs hát sehol tanyám?
    És könyre köny lassan szemembe gyül:
    Egyedül! egyedül!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Csukás István: Ma házat csináltam a kutyámnak

    Ma házat csináltam a kutyámnak,
    pozdorjalapból az oldalát, tetejét
    ócska gumimatracból, de azért nagyon
    szép lett, szellős, nyári kutyaház,
    s ahogy illik, üveg bort bontottam,
    s szóltam imigyen, borostyán szemébe nézve:

    „Ez a te házad, bár csak kutya vagy,
    neked is jár egy hely a világon,
    ahol otthon érezheted magad, nem vagy
    farkas, vad és szabad, de erről te
    nem tehetsz, ezt már őseid elintézték
    a nevedben, abban élj méltón, ami
    maradt, s próbáld kicsikarni a boldogságot!”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Csoóri Sándor: Hogy ne legyen sötét

    Még látni a merész hidakat
    s betonparton a fák
    személytelen sorát;
    még látni a hazafutó gyerekek arcán
    a délutáni hóesést.

    De lassan bekormozódik a víz
    s a test éjszakája is leszáll.

    Az elpusztíthatókra gondolok,
    akiket nem véd semmi álom.
    Besüvít hozzájuk a csönd, mint a puskagolyó
    s az egyedüllét, mint a gyászhír.

    Az elpusztíthatókra gondolok,
    teli van velük a Föld.
    Nem védik őket hadseregek, rózsalugasok, szagos ingek,
    sem a pénz ezüst kerítései,
    sem a szerelem.

    És hiába halnak meg, mert hiába születtek.

    Az elpusztíthatókra gondolok,
    csak egy kéz kellene, hogy hazájuk legyen,
    csak egy másik test, hogy ne legyen sötét.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Pilinszky János: Magamhoz

    Bátran viseld magányodat,
    én számon tartlak téged,
    ne hagyd a sorsod csillagokra,
    benned érjen a végzet.

    Vállad két éber sarka közt
    ha sisteregve átcsap,
    tudom, több vagy mindannyiunknál,
    benned vakít a bánat.

    Légy hát, akár az állatok,
    oly nyersen szép és tiszta,
    bátran figyelj, mint ők figyelnek
    kegyetlen titkaikra.

    S egy éjjel, magad sem tudod,
    mint égig érő ének,
    feljönnek benned napjaid,
    a halhatatlan évek:

    az este nem lel senki rád,
    az este sírva, késve
    hiába járják pitvarod:
    csak én látlak. Vagy én se.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Gyóni Géza: Egy asszonyt várok

    Ezer szem kérdi s meg nem érti:
    Miért jöttem és mire várok?
    S én felelek: „Egy asszonyt várok.
    Csöndesen! Meg ne riasszátok.”

    Nesztelen úton messziről jön.
    Karjai, válla gyöngyfehérek.
    Leül mellém és halkan mondja:
    Szeretlek téged és megértlek.

    Megfogja tétova kezem
    És vezet tiszta, hűs vizekhez.
    Lábánál kisírom magam.
    Anyám, szeretőm, hitvesem lesz.

    Ezer szem néz, mint eszelősre
    És úgy szánnak a mosolygások,
    Amint suttogva egyre hajtom:
    „Csitt! Csöndesen! Egy asszonyt várok!”

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Krisztina Clau: Nem végtelen

    Amíg bírja a kéz
    Tenni kell
    Amíg mozog a láb
    Menni kell
    Amíg dobog a szív
    Élni kell

    Mert ez nem lesz mindig így
    Időnk nem végtelen
    Oly törékenyek vagyunk
    Egyetlen pillanat
    S már a múlthoz tartozunk

    Hát, míg lobban benned
    Az életnek halovány szikrája
    Gyújts belőle tüzet
    Hatalmasat, hogy mindenki meglássa:
    Még itt vagy, még lélegzel
    Még nem múlt el belőled az életjel

    Keresd azt a szikrát
    Amíg megteheted
    Ne hagyd, hogy a napok
    Csak úgy leperegjenek
    Annyi minden van, mit a végén bánunk
    Ha feladod, ezzel a gondolattal kell tovább állnod

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Áprily Lajos: Assisi, jöjj…

    Vadjárta út ez, vadcsapás,
    moha-szegélye zúzmarás.

    Halkul a léptem. De a vad,
    az őz s a szarvas megszalad.

    Pedig kezem fegyvertelen.
    Assisi, hívlak. Jöjj velem.

    Nagyobb erőd van, több hited,
    a szarvast megszelídited.

    A farkashoz is volt szavad:
    megállt a gubbiói vad,

    mert csodát tett keresztjeled…
    Az erdőn hadd járjak veled.

    Assisi, szólj. Én hallgatok.
    Űzött és nyugtalan vagyok.

    Assisi, mellettem haladj.
    Lelkemnek békességet adj.

    Forrás: Lélektől lélekig