https://verskucko.com

Címke: Humor

  • óth Árpád – Újév reggele

    Véget ért a
    szilveszter-éji szender.
    Felkelne az ember.
    De nem mer.

    Mert jön a kenetes
    basszusú szemetes.

    És jön a gyászos
    szopránú gázos.

    Jön a májfoltos
    sarki boltos.

    Sőt, jön a bordó
    orrú levélhordó.

    Jönni nem restel
    hajlongó testtel
    uram s parancsolóm:
    a házmester.

    Vele jön nyájas kibice,
    a vice.

    Jő, és belém kíván sokat
    a nő, aki rám mosogat.

    Jön vidáman a szabószámla,
    s arcáról a bőr le nem hámla.

    Jön bús, fekete sál alatt
    a temetési vállalat.

    S jön az olcsóságmentes
    hentes.

    És buékot nyihogat, ó,
    minden páholynyitogató.

    Fiákeres és ószeres
    reám borulnak: ó, szeress!

    És jön emez, és jön amaz,
    és jön háromszor ugyanaz.

    S jönnek tizezren.
    S ájultan fekszem.

    S tolongnak vadul
    az ágyam körül,
    s direkt mind az én
    újévemnek örül.

    Nyüzsögnek zsúfolt rendben
    a széken, asztalon, kredencen
    és a sezlongon.

    És keresztül a sok tolongón
    hozzám jutni alig tud a
    guta.

    1913.

    Forrás: www.eternus.hu – Tóth Árpád versei

  • Tóth Árpád – Gordonkás elégia

    Casals Pablo –
    gordonkaművész, amint tetszik tudni,
    s a Bikában játszott a gordonkáján.
    Nos, és oda alig tudtam bejutni,
    mert zsúfoltig gyömöszölte a termet
    a sok-sok debreceni zeneértő
    s a sok művelt kisasszony,
    ki otthon a zongorán zenesértő.

    Casals Pablo –
    gordonkázott is nekik, ahogy illik,
    oly szépen s tébolyítón,
    hogy attól már a zsebben bicska nyílik.
    De mostan nem is ez a fontos – ácsi!
    Ellenben volt ott egy bácsi,
    akin sehogy se látszott hatás.

    Engem, ki magánszorgalomból
    széplélek stb., szóval smokk-úr vagyok,
    ez a bácsi direkte meghatott,
    s megszólítottam: Ahh, uram,
    túlfinomult lény, eszményi barátom,
    kiből, mint a sós kutakból Parádon,
    keserű bölcsesség spriccel szomorúan,
    én értem Önt!
    Ugye, e zene bármily fene-fínom,
    már meg nem indíthatja Önt? Ön kínon
    s gyönyörön túl van, Ön egy felsőbb magasság
    rezignált régióiból gőggel tekinti,
    mily betanult s színlelt pózzal legyinti
    a műgyönyör ütemes remegésére
    e szép hölgyek fején a sok-sok frizuralaskát?

    A bácsi most rám megütődve nézett,
    s szólt: Fene enné az egészet,
    de én még, uram, nem vacsoráztam,
    s nőm őnagysága miatt itt kell lennem,
    s nem lehet ennem,
    s azt kell hallgatnom, míg e társaságot
    Casals gordonkájáért eszi a frász itt,
    hogy közben a gyomrom, a gyomrom
    nekem belépti díj nélkül is
    gordonkázik.

    1911.

    Forrás: www.eternus.hu – Tóth Árpád versei

  • Arany János – Haja, haja, hagyma-haja

    Haja, haja, hagyma-haja,
    Sír a leány: mi a baja?
    Kicsi a lyány, mint egy bögre:
    Nagy szerelem teszi tönkre.

    „Veszett is vón’ hagyma földbe’:
    Nem könnyezne szemem tőle!
    Veszett vón’ az úrfi Pesten:
    Nem verne így az Úristen!”

    1877. november 7.

    Forrás: www.eternus.hu – Arany János versei

  • Fazekas Mihály – Még gyertyám el nem oltottam…

    Még gyertyám el nem oltottam,
    tisztát akarván venni,
    mantlizsákom felbontottam,
    s mellém találám tenni.

    Hát egyszer lassú mozgással
    szobám ajtaja nyílik,
    s rajta csendes suhanással
    egy rózsaszál benyílik.

    Hogy magamat aludtattam,
    lábujjhegyen lépeget,
    Ruszánda megáll felettem,
    s rám csókokat hintet.

    Amint pillám közt sejtettem,
    felém kezdett hajolni,
    ugyan miket érezhettem,
    ki ne tudná gondolni?

    Tovább magamat hogy titkolnám?
    Karom kiterjesztettem,
    s amint magamhoz kapcsolnám,
    az ágyról leejtettem.

    Én leugrottam megrettenve,
    hogy felkapjam lyányomat.
    Mit kaptam fel, felserkenve?
    Veres mantlizsákomat.

    Forrás: www.eternus.hu – Fazekas Mihály versei

  • Karinthy Frigyes

    Így írtok ti

    Gyóni Géza: Talpra magyar

    Talpra magyar, hí a haza,
    Itt az idő, most vagy soha.
    Rabok legyünk vagy szabadok?
    Ez a kérdés: válasszatok.

    A magyarok istenére
    Esküszünk,
    Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk.

    És most jön a vicc:
    Hallgassatok ide, Panni, Jóska, Róza –
    Fenti verset nem Petőfi Sándor írta,
    Hanem Petőfi Géza.

    Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei

  • Karinthy Frigyes

    Így írtok ti

    Bródy Lili: Fiatal pesti lány Pünkösd reggel

    Én nem tudom, szoktál te is, ugye, fiatal pesti lány
    úgy sétálni fiúddal a liget szélén,
    és lóbálni olcsó Filtex-ruhában a kezed,
    és kérdezni: nade igazán, ugye szeret Bélus,
    csak mert tudod, hogy a Bélusok szokták szeretni
    a fiatal pesti lányt, akivel sétálnak a liget szélén,
    de a Bélusok aztán elmennek a hivatalba,
    és ottan mondja a főnök: kivel sétál maga
    a liget szélén, Csekélyfizetésű Béla úr?
    És Csekélyfizetésű Béla úr azt mondja:
    Ó, semmi, főnök úr, nehogy azt higgye,
    hogy házasodni akar csekély fizetésre,
    és mire a hivatalcsengő hat órát csenget, háromszor,
    megtagad téged Filtex Manci,
    és te mész és ábrándozol, és eszedbe jut édesanyád.

    Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei

  • Karinthy Frigyes

    Ady Endre: Törpe fejűek

    Nem dolgozni jöttem ide
    Nem dolgozni jöttem ide
    Törpe-fejű, mit akarsz tőlem?

    Nehéz munka az enyém
    Nehéz munka az enyém
    Mi vagyunk az Új Undokak.

    De jött hozzám egy törpe
    De jött hozzám egy törpe
    S kérdezte, mit akarok?

    „Ti vagytok az Új Undokak
    Ti vagytok az Új Undokak
    Menjetek dolgozni ti is.”

    Felgerjedt szittya vérem
    Felgerjedt szittya vérem
    S rászóltam Törpe-fejűre:

    „Hát maga megbolondult,
    Hát maga megbolondult,
    Hogy mindent kétszer mond, kétszer mond?”

    Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei

  • Gárdonyi Géza – A cica

    A cica szép kis fehér állat,
    de boszant engem szüntelen.
    Én csupa illem vagyok nálad:
    ő rád ugrik, a szemtelen.

    Én a kezed se merem fogni,
    fülét ő kebledhez feni,
    s amire nem mernék gondolni:
    bajszát orcádhoz dörzsöli.

    Én szólok, mint az Illem-könyve;
    ő meg szép nyakadhoz dőlve
    mormolgat, mint egy vén szerelmes.
    S amíg a méreg engem csikland,
    szemed reám édesen pillant,
    és mondod: „A Micó… ugye kedves?”

    Forrás: www.eternus.hu – Gárdonyi Géza versei

  • Zajzoni Rab István – Égig ugrándozik lelkem

    Égig ugrándozik lelkem,
    Olyan nagy az én örömem;
    A nap is ma jobban hevít,
    Lelkem nagyobbítja hevít.

    Örvendek. És mért örvendek?
    De hogy is ne? minden szentek!
    Azt hittem: van egy krajcárom,
    Zsebbe nyúlok, hát van három!

    Forrás: www.eternus.hu – Zajzoni Rab István versei

  • Móra Ferenc – A patkó

    Bánata van Lacikának,
    panaszolja fűnek-fának:
    nem ül többet hintalóra,
    mit ér az, ha nincs patkója?

    Nagyapóka azt ajánlja:
    ezüstpatkót veret rája.
    De csak tovább sír-rí Lackó,
    nem kell neki ezüstpatkó.

    „Aranypatkó kell a lóra!”
    Nyugtatgatja nagyanyóka,
    de csak tovább sír-rí Lackó,
    nem kell neki aranypatkó.

    „Gyémántpatkó legyen rajta!”
    Édesapa cirógatja.
    De csak tovább sír-rí Lackó,
    nem kell neki gyémántpatkó.

    Fordul egyet édesanyja,
    mosolyogva ölbe kapja:
    „Mondanék én egyet, Lackó,
    nesze, egy kis mákos patkó!”

    Nekividul erre Lackó,
    kezébe a mákos patkó.
    Fölpattan a paripára:
    „Gyí, te Csillag, Kisvárdára!”

    Forrás: www.eternus.hu – Móra Ferenc versei