https://verskucko.com

Címke: Humor

  • Karinthy Frigyes: Pitypang

    Kezed felé
    Kezed, hajad felé
    Kezed, hajad, szemed felé
    Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé
    Mit kapkodok?! – mindegyre kérded
    Hol bosszús-hangosan, hol fejcsóválva, némán –
    Virág
    Mért nem szelíden simogatva
    Ahogy szokás, ahogy mások teszik
    Miért kapkodva, csillogó szemekkel
    És mért nevetek hozzá – szemtelenség!
    Ilyen csúnyán, fülsértő – élesen!
    Eh, rögtön itthagysz, vagy kezemre ütsz!
    Pitypang, ne hagyj itt
    Inkább megmondom
    Megmondom – várj, füledbe súgom,
    Hajtsd félre azt a tincset.
    Kezed felé
    Kezed, hajad felé
    Kezed, hajad, szemed felé
    Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé
    Mi kapkod így – hát mégse jut eszedbe?
    Mi kapkod így – még mindig nem tudod?
    Pedig ily bosszús arccal
    Próbálod elhárítani akkor is
    Hajad, szemed, szoknyád lefogva.
    Porzód felé
    Porzód, bibéd felé
    Porzód, bibéd, szárad felé
    Porzód, bibéd, szárad, szírmod felé
    Mi kapkod így, pitypang? – A szél!
    A szél, a szél, a szemtelen bolond szél
    Vígan visítva bosszúságodon.
    Pitypang, mi lesz?
    Ez még csak a szellő
    Ez még csak kapkod és fütyörész
    De én még nem is beszéltem neked a családomról
    Hallod-e, hé!
    Füttyös Zivatar Úr volt az apám – anyám az a híres arkanzaszi Tájfun
    Tölcséres vihar a sógorom –
    Pitypangpehely, kavarogtál-e már ziláltan – alélva
    Felhőbefuró forgószél tetején?
    Jobb lesz, ha nem ütsz a kezemre.

    Forrás: Szeretni tehozzád szegődtem

  • Nagy Gáspár: Egy alul is múlhatatlan polgár felülmúlhatatlan sírfelirata

    Mert egyszer mindenkire sor kerül,
    Lám, így végződik életünk balul…
    És színről színre minden kiderül,
    Ha majd a föld felül… és én alul.

    Forrás: PIM – Digitális Irodalmi Akadémia

  • Zelk Zoltán: A költő Arany szavával vigasztalódik

    Ily tudomány elnémított,
    ily tudományra nincs szavam,
    de száz esztendő száz falán
    keresztül is szól még Arany,

    kiről egyszer megmondatott,
    – mivel ő is megméretett –
    akkor jók versei, ha ki-
    várja a végső ihletet…

    S az „ihletváró” drága agg
    akkor neked is felele,
    mert így szólt – ezt tudod talán –
    hogy: Várja? Várja a fene!

    Forrás: DIA – PIM

  • Juhász Gyula: Az önemelő polgár

    Már rég pihen a komoly lantom
    És rég nem pihent már a víg,
    A komolyat most már fölajzom
    És rajt’ ez ige hallatik:
    Láttam királyt Beóciában,
    Dívát, ki néha énekel,
    Láttam Maraton győzedelmét,
    Háziúrt, aki nem emel.

    Láttam Polónyit, aki Géza
    És láttam Fedák Sárit,
    De nem láttam eddig állampolgárt,
    Aki több adót áhít!

    Uram, bocsásd el már szolgádat,
    Mert láttam végre, végre őt,
    Kevés adó miatt föllebbező
    Szegedi adófizetőt.

    Nápolyba menni és meghalni,
    Ezt mondták mindig még nekem,
    Czímer Károlyt meglátni s élni:
    Ezt hirdesse ma énekem!

    Valóban, aki így adózik
    És aki adót így emel,
    Annak a város úgy adózzon,
    Hogy szobrot emeljen a korzón,
    Bár ennél többet érdemel.

    1908

    Forrás: MEK

  • Juhász Gyula: A medve

    Magyar medvének lenni
    Szép és jó gondolat,
    Az ember csak málnázik
    A Kárpátok alatt,
    Az ember csak málnázik
    És kéjjel hempereg,
    Míg sorra eszik egymást
    A többi emberek!

    Ha medve vagy, légy medve
    S ne hitvány, gyönge tót,
    Gondoltam és nem ittam
    Se bort, se alkoholt,
    Gondoltam és nem ittam
    S megittam a levet:
    A holtakról csak rosszat,
    Mondá a látlelet.

    Magyar medvének lenni
    Mégis csak jobb dolog,
    Mint a ti dolgotok most,
    Póruljárt doktorok!
    Mert a ti dolgotok most
    Bizony kutyául áll,
    A medve bőrét issza,
    Ki medvét exhumál!

    1908

    Forrás: MEK

  • Juhász Gyula: A novella

    Sok novellát, jó novellát,
    Rossz novellát olvastam
    Boccacciotól és Bírótól,
    Molnártól és más írótól;
    Okultam és mulattam.

    De az új végrehajtásit,
    Szavamra, nem olvastam.
    Ám az ilyen esetekben
    Az eljárás obligát,
    Az olvasó elolvassa
    Pesti lapba, esti lapba
    A szokásos kritikát.

    Ezek után a novellát
    Fölösleges olvasni,
    Nem tud az írni, aki írta,
    Szomaházy jobb stiliszta,
    Jobb stiliszta a Sassi.

    Különben is, tisztelt Günther,
    Minek írsz te novellát.
    Te csak mondd: tapsolj csak népem
    És a végrehajtást szépen
    Gyakorold, ne magyarázd!

    1908

    Forrás: MEK

  • Juhász Gyula: Szegedi önarcképek

    1
    Mindenféle igazgató
    Elszerződtet engem,
    Én pediglen itt maradok,
    De én nem szégyenlem.
    Kicsi vagyok, majd megnövök
    S leszek fővárosi,
    Az én nevem, híres nevem
    Kukorica, Kukorica Rózsi.

    2
    A szegedi humoristák
    Mind belőlem élnek,
    Én köteles híve vagyok
    Minden nőszemélynek.
    Városházban és színházban
    Első helyen ülök,
    Az én nevem, becses nevem
    Kukorica, Kukorica Fülöp!

    3
    Az én szavam Isten szava,
    Mert a néppel tartok,
    Meginog a toronyalja,
    Ha egyet rikkantok.
    Sokat beszél az ember, míg
    Feje lágya benő,
    Az én nevem, ösmert nevem
    Kukorica, Kukorica Benő!

    4
    Szeged város, híres város,
    Tápéval határos,
    Van is neki panamája
    S ez az általános,
    Én pediglen tisztogatok,
    A dolgok így állván,
    Az én nevem, régi nevem
    Kukorica, Kukorica Kálmán.

    5
    Szűrdolmányom ezüst gomb és
    Szegeden kultúra,
    Mit tudják itt, mi fán terem
    Preludium, fúga.
    Mikor adnak itt operát,
    Mely sok pénzt igényel?
    Az én nevem, jeles nevem
    Kukorica, Kukorica Péter!

    6
    A szegedi aranyifjú
    Mind éntőlem retteg,
    Én dobom ki én veszem be
    Őket önkéntesnek.
    Táncoljatok magyar lányok,
    Nálam van a lista.
    Az én nevem, magyar nevem
    Kukorica, Kukorica Pista!

    7
    Mindenféle szerződésnek
    Vége szokott lenni,
    Mindenféle jó színésznek
    El kell innen menni!
    Én se vagyok ripacs éppen,
    De egyedül bajos!
    Az én nevem, az én nevem
    Kukorica, Kukorica Lajos!

    8
    Toronyalja a lakásom,
    De ez csak az egyik,
    Mindig járok, meg sem állok
    Soha Budapestig.
    Sok az ügyem, sok a bajom,
    Sok a banket, muri,
    Az én nevem, becses nevem
    Kukorica, Kukorica Gyuri!

    9
    Sok híres ház van Szegeden,
    Városház és színház
    És a harmadik egyetem,
    Bár erre még nincs ház.
    De azért a kávéházban
    Ül az egész város,
    Számos látogatást kérek:
    Kukorica, Kukorica János!

    Forrás: MEK

  • Romhányi József: Apróhirdetés-rovatot indítottak férgek és rovarok

    Házasság

    Undoknak mondott
    szárnyvasúti poloska
    férjhez menne
    disznótorosra.

    Feleséget keres komoly
    szándékú moly.
    Szekrény van.

    Kis testi fogyatékos,
    önhibáján kívül –
    középen elvált giliszta,
    hozzáillő házasfelet
    keres.

    Fábaszorult féreg
    társaság hiányában
    ezúton keres férjet.
    Harkályok kíméljenek!

    Éjjeli pillangó
    megismerkedne.
    …Mindegy!…

    Állás

    Péknél szabadult
    csótány
    elhelyezkedne
    babapiskótán.

    Felvesz kifutónak
    bábokat és gubókat
    Álca-szövetkezet.

    Iszappakolást vállalok.
    Balatonaliga.

    Kaszkadőrnek menne
    bátor mozibolha.
    Lyukas alsókba is
    beugorna.

    Lakás

    Korai cseresznyémet
    elcserélném ropogósra.
    Pondró. Utolsó posta.
    Esetleg ráfizetek…

    Vakolatban falbérleti
    lakást keres kisigényű
    nyű.

    Ingatlan

    Eladó kápé –
    szép fás karalábé.
    Férgespuszta.

    Bútor

    Kombinált háló-ebédlő
    Póknál.
    Életfogytig jótáll.

    Jármű

    Új traktort cserélne
    ökrös szekérre
    bögöly.

    Kullancs terepjárót
    venne,
    bőrülésbe is
    belemenne.

    Kultúra

    Iskolába járna
    hátrányos helyzetű
    fejtetű.

    Angolórákat ad
    Rockfortba végzett
    sajtkukac.
    Jelentkezhet egyén
    vagy kupac.

    Tánccsoportnak is
    alkalmas százlábú
    irtó siker ellenére fellép.

    Vegyes

    Férjhez menne
    kimondottan csapnivaló
    szúnyog.
    Csípőben telt… volt.
    Gyászolják lárvái.

    Forrás: MEK – Szamárfül

  • Romhányi József: Ebigrammák

    Ebigramma

    Ebihalból nem lesz más, csak béka,
    még ha
    bálnává válni volna is szándéka.

    Tavaszi madárdal

    Tavaszt zengenek a madárkák.
    Soha kedvesebb dalárdát!
    Ám az egyik némán kushad.
    Csak nem készül kritikusnak…

    Bálnabál

    Az óriás bálna
    maskarában ment el az álarcos bálba.
    Ám nem kapott táncost az oktondi állat,
    hiába öltözött szardíniának.

    A pesszimista keszeg

    A lüke sügér egy kérdést feszeget:
    miért pesszimisták az apró keszegek?
    Végre választ adott rá a megkérdezett:
    – Amíg be nem kaphat egy harcsát a keszeg,
    borúlátó leszek.

    Tyúk vagy tojás?

    Rég gyötrődve kutatjuk,
    hogy a tojás volt-e előbb vagy a tyúk.
    A tyúkot ez a gond sohasem bántotta,
    csak az, mi lesz előbb: pörkölt vagy rántotta?

    Veszélyes mese

    Csörtetve üldözte egy nagyvad a nyulat,
    míg azt elnyelte egy hosszú kanyarulat.
    A némán lapulva leskelődő kobra
    ott várt moccanatlan, mint önmaga szobra.
    Így hát vedd alapul:
    A nagy veszély csörtet, a még nagyobb lapul.

    Állati jogok

    Törvényről és jogról vijjogott a héja,
    és ettől égnek állt a jérce taréja.
    Mert tudta, hogy ebből származnak a bajok.
    Ez a törvény vérzik, és ez a jog sajog.

    Méhek

    Szorgalmukról döngicsélnek.
    Mézesmázos öndicséret.

    Gólya-vendégség

    A szívélyes gólya mit vett a fejébe?
    Meghívta a nyájas varangypárt ebédre.
    Sőt továbbment – még a kicsik is jöhetnek!
    De azt már nem mondta meg, hogy csak köretnek…

    Okozatosan

    Elfutott a verés elől
    a gazda kutyája.
    Előle a rémült macska
    felkúszott a fára.
    Ettől persze felrebbent a
    faágról a veréb,
    s az egésznek a muslica
    itta meg a levét.

    Románc

    Zománclavórt sodort partra az áradat.
    Bús románcot látott, ki később ráakadt.
    Lágy domborulatán kamasznyi teknős ült,
    és ragyogott szegény. Azt hitte, megnősült.

    Sületlen tréfa

    Az orrszarvú vastag
    pótszarvat növesztett,
    s úgy vélte, tőle már a bölény
    is reszket.
    Megduplázta erre szarvait
    a bölény,
    hogy ne nyomassza az
    ellenséges fölény.
    Most várná a poént,
    ki ébren fülel.
    Reméljük, nem sül el…

    Forrás: MEK – Szamárfül

  • Romhányi József: Sírfeliratok

    Zebra
    Egy tévedés áldozata vagyok.
    Az elefánt átkelt rajtam gyalog.

    Seregély
    Elhunytam, mert az idén
    sörét nőtt a venyigén.
    Szüretkor a puskák
    rám szórták a mustját.

    Hangya
    Kinek járandója csak egy apró morzsa,
    ne kapjon fel veknit, mert ez lesz a sorsa.

    Nerc
    Hogy lenyúztak, ó, én árva,
    elvittek az operába!
    Lógott ott még hód, nyest, menyét.
    Ó, hogy utálom a zenét!

    Gödény
    Ha volna sírkövem, megtudnád belőle,
    azért nincs, mert azt is elittam előre.

    Egy sáska a hadból
    Vajon én nyugszom itt, vagy egy másik sáska?
    … Várnom kell az esti névsorolvasásra.

    Vakondok
    Feltemettek. Azt se tudom, kicsodák.
    Most felülről szagolom az ibolyát.

    Cerkóf
    Azt hittem, hogy a kókusz még éretlen.
    Tévedtem.

    Hülye tyúk
    Csábos voltam csitri jérce koromtól.
    Az érckakas rám ugrott a toronyból.

    Galamb
    Dörgedelmes intelmemből tanulj, hogyha tudsz:
    Az ágyúcső égnek mered, mégsem galambdúc.

    Lajhár
    Lustább voltam én, mint mások.
    Pihengettem. De ez már sok!

    Forrás: MEK – Szamárfül