https://verskucko.com

Címke: sors

  • Fodor Ákos: Levél vagyok

    Levél vagyok. Zárt küldemény.
    Dolgom: hogy kézbesítsem.
    – Ha föltépném, sem érteném:
    Istennek írta Isten.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Egy bűnügyi történet (hommage à Petri)

    Születésem előtt mintegy 9 hónappal
    összegyűlt apám-anyám
    (pusztán a Testület működtetése végett),
    hogy engem oda-idézve:
    életfogytiglanra + halálra
    ítéljenek; holott
    semmit se tudtak rólam.
    – Az ítélet jogtalan, de erős.
    Végrehajtása folyamatban.
    Fellebbezésnek helye nincs.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Ady Endre: Valami még készül

    Ha szívem bomlott, bús malom
    S várok rémes pozdorja-sorsra:
    Jön hirtelen egy nyugalom.

    Ha így szólok: már mehetek,
    Nem jöhet már új, sem jó, sem rossz,
    Ütő vágy éri szívemet.

    Az élet már adott sokat,
    Bódítót, furcsát és keservest,
    De még valamit tartogat.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Juhász Gyula: Fátum

    Apámmal együtt ültem a padon.
    Ő fáradt, nagy szemével, révedezve
    A nap utolsó csókjait kereste
    Az alkonyattól rőtes nyugaton.

    Szemébe néztem, a szemembe nézett,
    Hűs esti szél kezdett már lengeni
    És hirtelen egy delejes igézet
    Fogott el s könnybe vesztek szemeim.

    Mi volt ez? Sejtés, árnyék? Nem tudom már,
    De megéreztem, hogy fia vagyok
    És éreztem, bennem mint támadoznak
    Az örökölt, a szunnyadt bánatok.

    Éreztem, láttam, hogy nem is sokára
    Magamban ülök már a zöld padon
    És itt kísért majd az a régi bánat,
    Az én új fátumom!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szécsi Margit: Nehéz sört

    Nehéz sört, ami elbutít,
    ittam, hogy elfeledjem
    a tülekedők mosolyát
    s azt is: mivégre lettem.
    Zsivány zsivajban elhevert
    az élet félig holtan.
    Törvény, hogy vért köpött a szám,
    s hogy túléltem, okom van.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Szécsi Margit: Himnusz a szerencséhez

    Ki nem hagytál őszbeborulni
    testvérért, barátért, magamért,
    s fogaimat a rabkásától,
    szívemet az alázatosságtól
    kímélted – korunk istene,
    imádlak mindenekfelett,
    mert a jeges építkezésekre,
    tetvek és tündérek közé
    önként mehettem robotolni,
    fogaim világos kerítését
    oltatlan mésszel be nem meszelték,
    orrom s szívem ki nem rohadt.

    Fizetlek keserű örömmel,
    fekete-sörényes dalokkal,
    mikben a mártírok komor
    gyászmenete vonul ütemre,
    szerelemről és igazságról
    lemaradt fájdalmas sereg.

    Fizetlek szerelmeimén,
    kik mint a küllők a kerékben,
    robogó sorsomban forognak.
    Ha meg kell halnom, add meg azt:
    magamtól történjék halálom,
    s életemben örülj nekem,
    örülj, hogy olyat szerethetsz
    ki soha nem futott utánad,
    s kinek bolond vérében a
    hála sem virágzott soha.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Choli Daróczi József: Istenáldott akarat

    (Joca homloka mögé)

    Nem magamért, magadért,
    tűzben születő fiadért, mélyen
    megsértett jövődért, Krisztus
    kiömlő véréért,
    Anyám – Nagyanyád színéért,
    Apám mosolyáért.
    Ha kell:
    csillagokat cenzúrázni,
    ha kell:
    a mindenségbe belelátni,
    ha kell:
    az égen új utakat vágni,
    ha kell:
    emberként mindent megcsinálni,
    élni, élni, így lenne jó!
    Ne mástól várd
    sorsod jobbítását,
    nálad már ne legyen ébredés. Aki
    várja, hogy jöjjön a hajnal, sötéten
    borul csak rá az ego.
    Ha együgyű a jóhiszeműséged,
    elveszik gyermeked, s feleséged.
    Nem virágos réten nyári szellő,
    nem lágyszirmú illatos ibolya,
    nem pisztrángot termő hegyi csermely, nem
    villám, nem mennydörgés, nem orkán:
    Istenáldott földi akarat.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Hervay Gizella: Végrendelet (II)

    Az ének ugyanaz.
    Arcom, a földrepedéses
    a tiéd.
    Viseld tovább!

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Áprily Lajos: Laokoon

    Sötét időkben árnyékát idézted,
    s most benned lüktet vér és test szerint.
    Arcod görcsébe írja már a végzet
    a Laokoon-vonású férfi-kínt.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Kisfaludy György: Fényölelésed

    Fűszerillatú ág.
    Néztem a fényed.
    A bűvös koronád.
    Lassan forgott
    Benne a világ.
    Ott álltál fénylőn
    A világ tengelyén
    Előszörre tudtam itt,
    Hogy; Te vagy már az Én

    Mikor ott csillant
    Szemedben Itália
    Rámnéztél; enyém
    És tiéd az eufória.
    Vedd, vedd bátran
    Ezer éve várom
    És tudom a napot
    Mit a távol ezred
    Reménnyel rámhagyott.

    Fordultál egyet.
    És szelíd mosolyod
    Varázslatán át
    Lepergő jövőnk során
    Életed ezüst fonalát
    Mutattad, mely enyém is.
    Ahogy egymást kerülték
    Fényeink. Ezüstfehér
    Arany, vörös és a kék.

    Forrás: Lélektől lélekig