https://verskucko.com

Címke: szenvedély

  • Leopoldo Lugones: A tenger

    A tenger csupa mohó hími éhség,
    csípőd körül mint szarvasbika bőg,
    s mint roppant kar, óvón ölel a föld
    setét szegélye. Bús, opálos fény ég

    szemed hártyáján, hajadon, s e tört
    csillámok közt mint csillagos fehérség,
    őrzöd a haló esték fényességét,
    mely soká ring a víztükör fölött.

    Akár a melled, lüktető ütemmel
    duzzad egyetlen hullámmá a tenger;
    magához ránt egy párductáncú forgón,

    s morgó, garázda szavakkal becéz,
    s hogy finom combjaid közé hatoljon,
    hegyesre mered habja, mint a kés.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Leopoldo Lugones: Együttlét

    Balzsamoztak az akáclevelek,
    miket homlokod felövezni téptem,
    nyugtalan cipőd ragyogott fehéren,
    egész esténket bájjal töltve meg.

    Eros szavára vetkőztettelek:
    szoknyácska, nyílj meg! S diadalmas kéjem
    sóhaja izzón csípőid hevében,
    nyögte a vén pad férfi-kedvemet.

    E szürke estén éledt újra itt
    az örök tavasz… S az árkocska, mit
    a fáradtság vont szemeid alatt,

    a félhomályban olyan volt, akár a
    tavaszban egy kis könnyű fecske szárnya,
    mely nézésed varázsán fönnakadt.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Peter Noel: Idézet

    A görögök mindig azt kérdezték, ha meghalt valaki:
    Vajon volt benne szenvedély?

    Nos, ez hát a lényeg. Bármit is csinálsz, égjen el benne a szíved.
    Tedd alázattal és szenvedéllyel!

    Legyen az egy csók, egy ölelés, karrier, álmok,
    vagy csak egy nap a munkahetből.

    Forrás: internetes kép

  • Füst Milán: Szerelmes levél

    A légen át szerelmesen,
    Veled ölelkezem,
    Szemem a messzeséget issza,
    Szájamat megmérgezem,
    Az arcomat elrombolom,
    Hogy aki lát, vagy hallja szóm,
    Hőköljön vissza,
    A tüzemet eltitkolom,
    S a sötét alkonyatba’ két karom
    Kitárom részegen eléd –
    Kitárom részegen!
    S a légen át egy dallamot,
    Egy édes dalt küldök feléd,

    A halálomról szól e dal.
    S hogy most meghalnék szívesen…
    Oh édes halál jöjj, ó, telt pohár!
    Nem bánlak én ma már!
    A sírba is majd két kezemmel
    Csordúltig megtelt szívemet viszem.

    Forrás: Lélektől lélekig

    Füst Milán

  • Szergej Jeszenyin: Vádlón ne kutass a szívemben

    Vádlón ne kutass a szívemben,
    megvetlek örökre, ma lásd,
    de imádom a fényt a szemedben
    s a ravasz hitetést, a csalást.

    Holtként kiterülve lefekszel,
    s kérdőn hajolok föléd:
    a róka halált így színlel
    s ragadoz hollócsemetét.

    De ki bánja? Ölelj: sose félek.
    Hamis úgyis e vad lobogás.
    Lelkem viharedzett lélek,
    sokat érte goromba csalás.

    Nem téged imádlak, drága,
    csak árny vagy, echo-zene:
    arcodban a más arc álma,
    akinek csoda-kék a szeme.

    Az a másik tán sose jámbor,
    s látszatra – ki tudja? – hideg,
    de a léptei fénysugarától
    lelkem zuhatagja remeg.

    Ilyet árnyba, tudom, sose vonhatsz,
    s elmégy, ha akarsz, ha nem.
    Te még befelé se mondasz
    hazugságot szelíden.

    Megvetlek téged örökre,
    de végül is ezt rebegem:
    ha a menny s a pokol nem lenne,
    kitalálnánk, hogy legyen.

    Weöres Sándor fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szabó Lőrinc: Őrizni fogsz

    Mint százkezű szél a riadozó
    vetéseket, megrohanlak,
    vagy mint a nap, mikor reggel beleveti magát
    karjaiba a meztelen tavaknak.

    Megrohanlak: a hálám rohan meg.
    Rettenetes fény gyúl át rajtam:
    nem látlak tőle, pedig itt vagy
    s te magad keresed az ajkam.

    Nem látlak – Emberek vagyunk még?
    Káprázat visz hintázva föl-le.
    Egyszer, súgod, egyetlenegyszer!
    Aztán zuhanok, mindörökre.

    Egyszer, súgod még, s én kialszom,
    feketén, kábultan, halottan,
    de te már megőrzöl, ahogy a napfényt őrzi
    a föld sötét s nehéz aranyban.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Nagy László: Vasárnap este

    Vasárnap este, borzasak a fák,
    hajlik nagy esőre az ég,
    ma este súlyosan hajolok rád,
    számon csodaszép muzsika-beszéd.
    Angyalom, a fejedet ne rázd,
    gyöngy a nyakadon, szétpereg,
    megrázkódik az ég, de ne lásd,
    leütő gyöngyei ménkövek.
    Oda, hol ágyad van, elvezess,
    égszakadásban megszeress,
    utána a világ kiderül,
    Dávid király a holdban
    édesen hegedül.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Rochy György: Vad szerelem

    Ajkaim közt az érzéseim,
    Számban a vihart keltő szavak,
    agyamban őrült lázadás,
    ráncaimban az indulat.

    Szememben a lángoló vadság,
    ujjaim közt élet és halál,
    vállamon nyugvó bánatok,
    szívemben egy reneszánsz bál.

    De minden gondolat és érzés,
    minden ősi vágy és akarat,
    eltűnik majd, ha éjszaka
    testem a testedre tapad.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Nadányi Zoltán: SZERELEM

    Alattvalód vagyok én,
    szörnyű törvényeidet tisztelem,
    titokzatos arcú, borzas hajú,
    szépséges, mindig meztelen királynő,
    Szerelem!

    A te országodban te vagy az isten.
    Teremtő, rontó. Termékenyítő.
    Te szabod meg, kerekét hajtsa frissen,
    vagy lassan, vagy megálljon az Idő.
    Arcra borul előtted a te néped,
    a forró testét fekteti elébed,
    hogy sétaidőn szőnyeged legyen,
    meleg, csiklandós talpad végiglépked
    a szemérmetlen rajzú szőnyegen
    és boldog az, ha sárga, ha fehér,
    ha barna bőrű, akit a te lépted
    villámütése ér.

    A te országod fullasztó meleg,
    ruhát nem tűr a test, elfúlva tátog
    a száj. Hatalmas tűztorkú virágok
    lángolnak, kába illat őgyeleg.
    Ámokfutók hazája ez. Lihegve
    száguldanak, kezükben a gyilok,
    őrjöngve mártják ártatlan szívekbe,
    útfélre rogynak a bús mártirok.
    És ennek így kell lenni és ez így jó.
    Amikor ölnek, törvényt tesznek ők,
    ámokfutók itt a törvénytevők,
    véreskezű, dühödt ámokfutók,
    akiket ajkukon mart meg a kígyó,
    a te kedvenc mérgeskígyód, királynő,
    A Csók!

    A te országodban, királynő,
    minden a feje tetején.
    A te országodban, királynő,
    bűn az, ami másutt erény.
    Ott a jóságot megölik,
    ott a hűséget kerékbe törik,
    a szeretet kardélre vettetik,
    a béketűrést élve temetik.
    A te országodban, királynő,
    megölnek minden védtelent,
    a te országodban, királynő,
    rajtad kívül semmi se szent!

    Alattvalód vagyok én,
    szürnyű törvényeidet tisztelem,
    titokzatos arcú, borzas hajú,
    Szépséges, mindig meztelen királynő,
    Szerelem!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Leleszi Balázs Károly: Öleld át

    Öleld át két kezeddel a vihar
    kék villámait,
    és tüzek lángolnak fel a tenyeredben.
    Mert mit sem ér
    az a költemény, amelyiknél
    nem lehet felmelegedni.

    Forrás: Lélektől lélekig