„Ha kikapcsoljuk a szerelem nevű fogalomzavart az eshetőségek közül, úgy határozott terv szerint élhetünk.”
„A férfiak ősi naivitása alig hanyatlott valamit a kőkorszak óta.”
Forrás: Lélektől lélekig
Címke: Szerelem
-
Dsida Jenő: Révedező utópia versben
Úgy-e, kedveském, itt maradunk, e tájon, e zöldben,
e fák közt, lepkevirág közt, lombkoronák közt,
itt érik lassudan őszre nyarunk.
Nem megyünk vissza.
Itt maradunk.
Itt maradunk és jók maradunk, remete férfi és
remete nője, szentek, az egymás két szeretője.
Lengeteg édes hangulatokkal járjuk az ordas
rengeteget, és csiklandó fura fordulatokkal
fogok regélni rengeteget. Mialatt odafent
sugaras pihenésbe borul össze az őslombok
pihegése s arcodon árnyuk zöld szine reszket,
kéklő szemedet karikára mereszted.
Festeni is fogok. Csodaszép lesz!
Mindenegyes képem csodakép lesz. Ha lehullott
lepled a part porában s cuppan alattad a kék
aranyos tó, angyalt pingálok, mint a régi Giotto,
tested mását a lelkem sugarában.
Kampós bottal, egyszerű pásztor, mászom a csúcsot
s napkihúnyáskor – távoli hívásodra feleletül –
megnyúlt árnyam a völgybe vetül.
Gondtalan évek. Mintha hajamba tűznél valami
súlyos fényszóró virágot, úgy érzem az égen a holdvilágot.
Pislogó piros rőzsetűznél, végtelen erdőn, halk
dalok közt, lassan lépkedő angyalok közt
simulok hozzád a lágy mohára… Zsongó gallyak közt, angyalok közt
készülünk a kedves halálra.Forrás: Lélektől lélekig
-
Nadányi Zoltán: Ezerarcú szeretőm
Az én szeretőm oly szeszélyes,
ő minden pillanatban más,
de úgy megváltozik az arca,
nincs rajta ismerős vonás.Megváltozik a szeme színe,
a haja színe, mosolya,
cseréli folyton a nevét is,
ma Erzsi, holnap Viola.Azt mondta, vár, sietek hozzá.
Kapja magát, elém oson,
egész más arccal, más alakban
pillant rám a villamoson.Leszáll, de ugyanakkor felszáll,
megint, megint átváltozott.
Megüt a teste, mint a labda
és én bűvölten állok ott.Így váltja arcát és alakját,
de azért egy és ugyanaz,
csak meg-megújul, mint a hajnal,
mint a virág, mint a tavasz.Futok utána erre, arra,
jaj, ezerarcú kedvesem,
egyik se az igazi arcod!
én az igazit keresem!Forrás: Lélektől lélekig
-
Kassák Lajos: Szerelmünk éneke
Ha sátrat ver az éj, bekopogok hozzád
mint vándor, ha menedékért könyörög
éhes vagyok, mondom, szomjas vagyok nagyon
s te csókkal etetsz és csókkal itatsz meg.Nem voltak még soha ilyen hű szeretők
ilyen két testvérszirma egy virágnak
sötét szemed az én szememhez hasonló
szád, mint az enyém, szerelemtől ittas.S ha elválunk, akkor sem távolodunk mi
ott vagyok álmodban s az enyémben te
egyazon tengeren ring velünk a bárka
egyazon csillag ontja ránk sugarát.Forrás: Lélektől lélekig
-
Jovan Dučić: Refrain
Ismerem a néma alkonyokat,
mikor minden zaj eltűnik a földről,
a szív megáll egy pillanatra,
és a lélek örökre elsötétül.Ismerem a csillagos éjszakákat,
mikor a fény kiömlik és túlárad,
kicsordul minden keserű pohár,
s meztelen marad kínjával a mélység.Ismerem a szerelmet, ha befészkel
a szívnek pompás palotáiba,
s akkor a bús dalok megríkatnak,
és megvéreznek a vidám rímek.Ismerem a szorongás napjait,
a keserű és csüggedt őszöket –
óh, mindent titkos szálak fűznek össze,
csak a lelkek maradnak így, külön…Fordította: Babits Mihály
Forrás: Lélektől lélekig
-
Eric Knight: Az üzenet
Egy csendes percben, már nem alva s még nem ébren
találjon rám szavad,
ha suttogó szél borzolja az éjben
a bükkfa-lombokat,
e téged nyugtalan űző lélekhez érjen
majd lopva, hallgatag,
s zendítsen feltörő madárdal árjaképpen
a szívemben húrokat.Egy néma percben, még nem ébren s már nem alva
a halál közelebb,
s e szem, mely látta, hogy kúsznak elő a barna
árnyak a lomb felett,
mint álomképedet, könnyfátyoltól takarva
megpillant még, lehet,
zöld csillag fényiben, de nincsen már hatalmad,
hogy könnyítsd szívemet.Fordította: Tótfalusi István
Forrás: Lélektől lélekig
-
Gellért Oszkár: Ígérd meg, kedves
Ígérd meg, kedves, ha meghalok,
Nem halsz utánam.
Megvárod majd a szép öregség
Alkonyi hervadt báját idelenn,
S nekem időt hagysz fönn a virradatra,
Hogy fölkészüljek rügyező magányban
Az új találkozó elé.Engedd nekem e kék magányt! csak addig,
Míg visszafiatalodom.
Engedd nekem, engedd a vágyat,
A vágyat, kedves, mely onnan is feléd száll
És egyre angyalibbá finomul.S aznap, ha majd tipegve jössz felém
Csillagról csillagra lépve:
Hadd fussak elébed
Tárt karral, és hadd kapjalak ölbe
Fiaddá ifjulva, kedvesem, anyám.S ujjam hegyével illetve
Hadd vegyem át magamra
Homlokod redőit s hajad havát:
Hogy most már te ifjulj vissza helyettem!
S apád legyek, kedves, s te az én kicsi kislányom.S így játszadozzunk ott fönn ketten
Salakos földi életünknek
Tiszta emlékeivel örökké.Forrás: MEK
-
Idézetek
„A szerelem: az angyaloknak a csillagokhoz röppenő üdvözlete.”
Victor Hugo
Forrás: Lélektől lélekig
