https://verskucko.com

Címke: Szerelem

  • Tóth Árpád: Álarcosan

    Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
    Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám,
    A világ minden fényét s melegét
    Szórva adnám.

    Kastélyokat. Pálmákat. Táncokat.
    Ibolyákkal a téli Riviérát.
    Vagy legalább egy-egy dús, összebújt,
    Boldog órát.

    De most oly nehéz. Most egy sugarat
    Se tudok hazudni, se lopni.
    Vergődő és fénytelen harcokon
    El kell kopni.

    Az Antikrisztus napjai ezek,
    Csillog a világ szörnyű arany-szennye.
    Röhögő senkik, balkörmű gazok
    Szállnak mennybe.

    S én lent vergődöm, és nem tudja más,
    Hogy csöndem éjén milyen jajok égnek.
    De légy türelmes. Jön még ideje
    Szebb zenéknek.

    Csak légy türelmes. Maradj, míg lehet,
    Váró révem, virágos menedékem.
    Most álarc van rajtam, zord és hideg,
    De letépem,

    Vagy szelíden, míg elfutja a könny,
    Öledbe hajló arcomról lemállik,
    S te ringatsz, ringatsz jó térdeiden
    Mindhalálig.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Adam Mickiewicz: Jó éjszakát!

    Jó éjszakát! Félbeszakadt dal, tréfa, játék,
    téged az álom-angyal kék szárnya öleljen,
    jó éjszakát! Több könny ne csillogjon szemeidben,
    jó éjszakát! Szívedből csönd hajléka váljék.

    Jó éjszakát! Minden szavam ízleld soká még,
    mint bűvölő távoli hang, búgjon szünetlen,
    s ha gondolataidra álom fátyla röppen,
    szemednek képmásom legyen tünde ajándék.

    Jó éjszakát! Egy pillantást vess lovagodra,
    nyújtsd arcodat… Jó éjszakát!… Hívnád
    cseléded?

    Melledre én … Jó éjszakát…! A blúz befogja.

    Jó éjszakát! Suhansz, ajtódat már elérted.
    Jó éjszakát! Itt a kilincs – bár még forogna!
    Súgnám: Jó éjszakát!… Nem hagynálak
    aludni téged.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Váci Mihály: Szendergés

    Keblemre bújtál és felmelegedtem,
    mint zsálya hantjaival a lapály,
    ha füvön lépő, terelgető estében
    puhán pihen s fehéren rajt a nyáj.

    Oly könnyű voltál, fűszálat se hajtó,
    mint alvó báránykák halk szendere,
    s oly leheletnyi, mint térdhajtva alvó
    nagy nyájak párázó lélegzete.

    Tartottalak, mint lebegő kis pázsit,
    s a szívem oly óva, halkan dobogott,
    őrizve széledező szunnyadásid,
    mint nyáj körül ha járnak pásztorok.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Hatos Márta: Veled

    Szeretnék felhők közt szállni veled,
    Érintve téged, s a fodrozó eget.

    Éjszakánként figyelnék veled a Holdra,
    Ahogy csillagokat terel az égboltra.

    Szeretném táplálni szerelmedet,
    Ahogy a föld élteti a tengereket.

    Karodban szeretnék megsemmisülni,
    A vad gyötrelemmel egyesülni.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Hatos Márta: Az Érzés

    Jött, jött, mint a hegy mögött
    Mikor felkél a nap és a
    haldokló földre hinti
    az éltet adó sugarat…
    …

    A völgyben egy pacsirta szól,
    Tarka lepke bontja szárnyait,
    Széltől hajló fa sóhaja hallik,
    Napfény óvja a bájait.

    A rét vibrál, fényben izzik,
    A nap már fenn magasba’ jár,
    A tisztáson egy vadvirág
    Kis bogárnak nektárt kínál.

    Megtörni látszik már a fény
    S tó tükrén egy kis sugár
    Remegve félve érinti
    Hullámok táncoló hadát.

    Végtelenbe bukó korong
    A szirttel még kacérkodik.
    Egy pillantást vet a tájra
    Majd csendesen alábukik.

    S lám, amott ezüst fényével
    Kimérten-lassan, délcegen,
    Rejtelmes fényt hintve a tájra
    A telihold is megjelent.

    Millió csillag várja már,
    Fényével mindegyik üzen,
    Várnak árván, megszeppenve,
    Hol késik már az égi jel.

    A Hold még unottan ballag,
    Be-benéz egy felhő mögé,
    Egy csillagot is megérint,
    S az reszketve sápad belé.

    Nap és a Hold: mint boldog szerelmes
    Az égi utat járja szüntelen,
    Fényük sosem érinti egymást
    Az Érzés mégis végtelen…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Csorba Győző: Mi lesz?

    A test nyelvét a testünk mindinkább megtanulja.
    Köztünk a szó erőtlen s lassan fölösleges lesz. –
    Fölér-e bármiféle fennkölt beszéd a kedves
    kezével – főm lehajtva midőn hajamba túrja?

    Szorongások, csapások – terelheted figyelmem –
    csukott szád sarkain s a szemed színében élnek.
    Ne szólj! – hiába volna; akkor se szólj, ha kérlek:
    a nyelv dadogni tud csak e tiszta, ősi nyelven.

    Ó, már előre borzaszt: mi lesz, ha majd a rémes
    szót testünk mondja már, és a másik érti is már,
    s közben fecsegve, csalva ködöt ver a hamis száj
    méltatlan gyöngeséggel e szép őszinteséghez?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Somlyó Zoltán: SULAMIT

    A hold arcához hideg szél csapódik,
    a tiszta holdat paskolja, veri.
    Az arcát nézem: homloka redőzött,
    az ajka beteg mosollyal teli.
    Bús arcú férfi. Petyhüdt orrcimpája
    sok lázas percnek mutatója lett…
    Öreg hold, vén hold, úgy-e, beleuntál?
    Nézd, jő egy felleg. Csukd be a szemed.

    … Valami kósza, bús keleti lány ment
    tőlem nyugatra tegnap… Vagy egy éve…
    Hagyott rám lengő, gyászfátyolos alkonyt,
    mit pállott csapszék vonszol be az éjbe;
    hagyott rám ádáz, cudar szomjúságot,
    pedig, te vén hold, láttad azt az éjet,
    mikor az utca ránkhajolt alattad
    s Sulamit ajka a hajamba tévedt…

    Ma újra ittam. Sokat, vagy még többet,
    hisz hajlanak a szőlővenyigék!
    Az asztal táncol, tántorog a talpam…
    aki pogány, az csók helyett igyék!
    A hideg szél már nem veri a holdat,
    hogy lángol az a sok véres redő…
    A sápadtsága fojtogat, szorongat;
    tán arra gondol, hogy erre bolyonghat
    nyugat felé a kósza szerető?…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Lator László: Emlékezz hát

    Ó, álmaimban aluvó!
    Szemed pillája rebben.
    Mint méz a sejtben, felragyogsz
    szétszórt emlékeimben.

    Emlékezz hát! A túlnehéz
    homályban hogy hajoltunk
    egymás felé, hogy készülődött
    változhatatlan sorsunk.

    Felém hanyatlott homlokod,
    s önnön szándékom ellen
    csókoltam idegen fejed
    fájdalmas szerelemmel.

    Mint kimerült menekülő,
    ha lélegzete fárad,
    úgy érzem, szinte fojtogat
    mellembe gyűlt hiányod.

    Mert minden tefeléd sodor,
    akármi lesz a vége.
    Nem védem már magam, s magad
    te is hiába véded.

    Emlékezz hát! A jeges éj
    üres örvénye érint.
    Fejünk felett a zord idő
    vad látomása érik.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Reviczky Gyula: SZERETLEK – E

    Szeretlek-e? Mit kérdezed?
    Hisz lángoló érzésemet
    szememből is kinézheted.
    Képed szívemben ringatom,
    de üdvöm, édes angyalom,
    ki nem, ki nem dalolhatom.

    Ó, mert lezártad ajkamat,
    s dal rajta most csak egy fakad:
    csókot ha csókkal visszaad.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: MÉLYÉLMÉNY

    olvasom, olvasom,
    újra, meg újra elolvasom
    arcodat, arcodat,
    arcaidat

    Forrás: Lélektől lélekig