https://verskucko.com

Címke: Szerelem

  • Fodor Ákos: ARCKÉPCSARNOK

    Van egy arc,
    amit csak önmagunkat elképzelve látunk

    • lehet, hogy ez az igazi.
      És van annyi arcunk,
      ahányan csak ránknéznek (és: ahányszor!) és még az is lehet,
      hogy ezekben akad néhány közös vonás
    • lehet. Akkor ez a valóság.
      Van egy,
      amit tükörbe nézve látunk: villám-
      gyorsan alakuló, képlékeny látvány: múzsája a Szomszéd Ízlése s az azt szolgáló, vagy azt ellenző szándék
    • efölött húnyj szemet; ne kerüld, de ne hidd el.
      És van,
      van arc, amit csak az lát, aki szeret,
      akit szeretünk. Ez a legszebb,
      a legmulandóbb. A legérvényesebb.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • József Attila: Lányszépség dícsérete

    Dícsérlek hát, mig minden erőm itthagy:
    A férfiból kiszakadt gondolat vagy,
    Hallgatsz, de szól a trombiták szava
    S ledől az elzárt Jerichó fala.

    Remek városok, puszták és az ég is –
    Körülötted van minden s azért mégis
    Csak téged lát meg, téged, aki lát.
    Éretted volt csak eddig a világ…

    Eh, ostoba, nem igy, de lelkesebben,
    Mint tűzimádónak vak rengetegben
    Áldó hozsánna zengne ajkirul,
    Ha körülötte az erdő kigyul!…

    Csak vergődés a méltó hódolat: ha
    Egy kőre lépsz, az fájdalmunk darabja.
    S hogy befejezzem a dicséretet,
    Szedjenek nagybetűből TÉGEDET!!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Sík Sándor: A várakozó

    Egy ablakban, egyedül, árván,
    Egyvalakire várván,
    Úgy-e hogy álltál már te is!

    Szemedet egy pontra szegezvén,
    Oda, hol kanyarul az ösvény,
    Úgy-e hogy néztél már te is!

    Messzebb e pontnál, egyetlennél,
    Akárha mágnes rabja lennél,
    Úgy-e hogy akkor nem néztél te sem!

    S ha ilyenkor valaki rádszólt,
    Csak nézted, mint egy megvarázsolt,
    De nem láttad te sem!

    S ha úgy esnék, hogy sohasem,
    Hogy szűk lenne az élet is:
    Úgy-e, hogy nem adnád te sem,
    Hogy állnád, várnád akkor is!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Juhász Gyula: Ki tudja

    Káprázat ez: a régi májusoknak
    Szűz orgonái nyílnak újra ki
    És mint a sírból a fehér halottak,
    Támadnak lelkem bágyadt vágyai.

    A férfi gordonkáján visszazendül
    A fiatalság fojtott dallama,
    Mint ahogy alvó kerteken keresztül
    Rügybontó május surran újra ma!

    Valaki újfent szólongatja párját,
    A dal a régi, fájó és örök,
    Vesztett örömök legszebb örömök!

    Ki tudja, milyen éjek éje vár ránk,
    De addig, sírok és romok felett
    Én énekelem az életemet!

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Szergej Jeszenyin: Emlékdal

    Tennyeredbűl iszik vezetéken a ló,
    Nyárfák levelét veri vissza a tó.
    Kék kendőd nézem az ablakon át,
    Huzigálja a szél, hajad éj-fonatát.

    Habos áradaton, csupa csillag a táj
    Úgy kell puha szádrúl a csók, noha fáj.
    Lelocsolsz, hamisan mosolyogva reám,
    Csilingel a zabla, lovad tovaszáll.

    A napok guzsalyán fonalat fon időnk,
    Temetőbe kísérnek az ablak előtt.
    Tömjén szagú gyász, sirató dal eseng,
    Rémlik, leeső patkók zaja cseng.

    Rab Zsuzsa fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Anna Ahmatova: Ház a hóban

    Bolyongunk egyre, kéz a kézben,
    nem tudunk elszakadni még.
    Szótlan tűnődsz. Nem szólok én sem.
    Sötétedik az esti ég.

    Hallgatunk, templomba betérve,
    keresztelőt, nászéneket.
    És nem nézünk egymás szemébe…
    Velünk minden másképp esett.

    Aztán a havas temető vonz.
    Ülünk. Könnyűl lélegzetünk…
    Egy házikót a hóba rajzolsz. –
    Abban mindig együtt leszünk.

    (Fordította: Rab Zsuzsa)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Rochy György: Vad szerelem

    Ajkaim közt az érzéseim,
    Számban a vihart keltő szavak,
    agyamban őrült lázadás,
    ráncaimban az indulat.

    Szememben a lángoló vadság,
    ujjaim közt élet és halál,
    vállamon nyugvó bánatok,
    szívemben egy reneszánsz bál.

    De minden gondolat és érzés,
    minden ősi vágy és akarat,
    eltűnik majd, ha éjszaka
    testem a testedre tapad.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Marina Cvetajeva: Versek Blokhoz

    3.

    Elmész a messzi napnyugatra,
    az esti fényt meglátod ott,
    elmész a messzi napnyugatra,
    hófúvás törli el nyomod.
    Házam előtt, hó-némaságot
    átszelve, visz tovább utad,
    igaz szívű, Istentől áldott,
    ki lelkem fényessége vagy.

    Nem irigylem, hogy a te lelked
    rendíthetetlen célt követ.
    Én csókoktól sápadt kezednek
    húsába nem verek szöget.
    És neveden se szólogatlak,
    és nem nyújtom feléd kezem.
    Viaszos, szent orcád előtt csak
    távolról hajtom meg fejem.

    S a lassú hóhullásban állva,
    letérdelek a szűz havon,
    és a te szent neved kiáltva,
    az est havát megcsókolom
    ott, hol utad – hó-némaságot
    átszelve – vitt fenségesen;
    fényem, dicsőség kelyhe, áldott,
    uralkodj árva lelkemen!

    (Baka István fordítása)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Theodor Storm: Este

    Sűrűbb illat miért száll a violából éjszaka?
    Égő ajkad pirosabban miért lángol éjszaka?
    Miért ébred szívemben a vágyakozás mély szava,
    ezt az égő piros ajkat megcsókolni éjszaka?

    (Vas István fordítása)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Juhász Gyula: Nénia

    Könyvekre hajtom le fejem,
    Mint fáradt vándor sírhalomra;
    Könyvek, ti bölcs és végtelen
    Sírok, nem adtok már nekem
    Vigasztalást a végtelen napokra.

    Élet mély szomja égeti
    Pusztába lankadt szívemet
    És messzetűnő évei,
    Mint bús echók, úgy zengetik
    Feléje a hiú reményeket.

    S míg sorsom altatót susog
    S hagyom éjét leszállani,
    A ködben rátok gondolok,
    Tündöklő jóni oszlopok
    És Annának tündöklő vállai!

    Forrás: internet