https://verskucko.com

Címke: Szerelem

  • Adam Mickiewicz: Jó estét!

    Jó estét! – Hallva ezt szívem mélyén öröm kel,
    soha, valahányszor csattan az éji zár,
    vagy reggelünk újabb találkozóra vár,
    köszöntés, búcsúzás nem tölt el íly örömmel,

    mint most, mikor mindent az este pírja önt el,
    s szavamtól arcod is édes pirosra vál.
    Szemed tükrében is kigyullad egy sugár,
    és boldog sóhajod vegyül az esti csönddel.

    Akik együtt élnek, övék a „jó napot”,
    a dolgozó kézé, mely kenyerük kereste;
    „Jó éjszakát” – köszönj boldog szerelmesekre,

    ha telt gyönyörükből szíved vigaszt kapott;
    s azoknak, kikre a remény hoz holnapot,
    „Jó estét” – suttogjon szemünk mélyén az este.

    (Végh György fordítása)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Octavio Paz: Két test

    Két összesímuló test
    van hogy két lomha hullám
    s az éj az óceán.

    Két összesímuló test
    van hogy két puszta szirt és
    az éj sivatag.

    Két összesímuló test
    van hogy két vén gyökér mely
    belemélyed az éjbe.

    Két összesímuló test
    van hogy két mennydörgés és
    a villámlás az éj.

    Két összesímuló test
    két csillag mely lefut
    az üres ég alá.

    (Somlyó György fordítása)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Tóth Árpád: Elejtetted a napot

    Rád gondoltam délután,
    Fönn az arany nap sütött
    S lehunyt szemhéjaimon
    Rózsaszínnel átütött.
    Fáradt arcom szelíden
    Tüzesítette a fény
    S szemlehunyva a szokott
    Utazásra vártam én,
    Arra, mikor – halk hajó
    Titokzatos tengeren, –
    Fekvőszéken útrakél
    S lázam sodrán ring velem
    Felelőtlen, gyönyörű
    Fantázia-tájakig,
    Ahol romló életem
    Némely bús álma lakik:
    Mindaz, ami sose lesz,
    Mindaz, ami sose volt, –
    Így indultam ma is el,
    Hunyt szemekkel, mint a holt,
    Álmodozni: életet.
    És úgy hajlott rám a nap,
    Mintha pilláimra a
    Rózsaszínű parazsat
    Az a szent fény ejtené,
    Mit még ott látott a szem
    Isten-atyja kebelén,
    S melyre szomjas szüntelen.
    És egyszerre úgy esett,
    Telin, forrón, hirtelen
    Rád gondoltam s arra, hogy
    Messze vagy és jaj nekem.
    És megriadt szemeim
    Felpattantak: a hegyek
    Csúcsain már pirosan
    Búsultak a fellegek.
    És egy furcsa vízió
    Vad erővel elkapott.
    Úgy éreztem: kezeid
    Tartották ma a napot.
    Azért volt oly különös,
    Minden fénynél édesebb,
    És én ezt csak most tudom,
    Amikor már este lett,
    Mikor kezed fáradtan
    Elejti már a napot
    S szívemben is csöndesen
    Elhallgatnak a dalok.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Suckling: Szerelemben a szerelem

    Ámor, fehérré s vörössé ne tedd
    a gyönyöreimet,
    és hölgyemnek ne adj
    fekete szemet, ritka bájakat.
    Csak őrültséget adj, mely összehord
    sok szerelmet nekem.
    Igazi sport
    szerelemben a szerelem.

    Amit szépségnek érzünk, semmi más,
    csak puszta ámítás.
    És ha most szeretek
    ilyen fürtöket, olyan szemeket,
    holnapra jöhet újabb keverék.
    A szerelmem lehet
    fekete, kék,
    mi adja szépségét? a képzelet.

    Étvágyunk adja meg, nem ételünk,
    a kéjes ízt nekünk.
    Bármely fogás lehet
    olykor a fácánnál is ízesebb.
    Magunkban minden a mi fonalunk,
    egekig, poklokig
    azon jutunk,
    mindegy, milyen kéz gombolyít.

    (Vas István fordítása)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Voltaire: Rögtönzés

    Kell gondolkozni; ha nincs gondolat,
    bár lelke van, az ember léte aljas;
    kell szeretni; célt, értelmet ez ad:
    az emberélet enélkül siralmas.

    Kell, hogy legyen meghitt baráti kör,
    kiművelt, nem önhitt fők társasága,
    amelyben otthonos számos gyönyör,
    mely nélkül végtelen a napok hosszusága.

    Kell, hogy legyen egy kipróbált barát,
    kit az ember megkérdez, kire hallgat,
    ki csillapítja lelkünk viharát,
    élét vevén a kéjnek és a bajnak.

    Kell, hogy legyenek pompás estebédek,
    hol, fesztelen, az ember csemegél,
    jó borokat és szellemes igéket,
    és mégse részeg, hogyha végetér.

    És vallani kell, éjjel, ráborulva,
    a drága tárgynak, kit szívünk imád,
    és ha felébredtél, folytatni újra
    s álmodban is gondolni rá tovább.

    Barátaim, elismerhetitek,
    s én már tudom, hogy élhető az élet!
    Nos, a perctől, hogy Silvia szeret,
    mindez magától, könnyen az enyém lett.

    (Jékely Zoltán fordítása)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Louis Aragon: Elza keze

    Add a kezedet ha elhagy nyugalmam
    Add a kezedet melyről konokul
    Magányomban én annyit álmodoztam
    Add a kezedet megváltásomul

    Mikor tenyerem csapdájába ejtem
    Mely csupa zavar félő sietés
    Mikor végre itt tartom a kezemben
    Melyben mint a hó olvad s elenyész

    Meg sosem tudod mi az amit érzek
    Ami feldúl és ami elborít
    Meg sosem tudod hogy e reszketések
    Milyen kín felől árulkodnak itt

    Hogy mit közöl így ez a néma mély nyelv
    Állati beszéd képe-nincs tükör
    Mely szem nélkül és száj nélkül beszélhet
    Ez a szava-nincs borzongó gyönyör

    Add a kezedet szívem hadd simuljon
    Közé s csend legyen percre legalább
    Add a kezedet lelkem hadd aludjon
    Hadd aludjon ott amíg a világ

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Romhányi József: Szarvashiba

    Egy karvastag
    agancsú szarvasnak
    megtetszett egy feltűnő
    szépségű ünő.
    De mert széplélek volt, önemésztő alkat,
    úgy gondolta, egyelőre hallgat,
    s majd egyszer szép hosszan
    elbőgi szerelmét egy hősi eposzban.
    Így nem a nyers erő, hanem a költészet
    lesz az, amiért az ünő rá fölnézhet.
    Itt követte el a hibát.
    Írt szonettet, elégiát,
    s a lánykérést elódázta.
    Kínban égve, könnyben ázva
    nagy költővé érett.
    De csak fejdíszéért kapott aranyérmet.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Robert Burns: Ha mennél hideg szélben

    (Weöres Sándor fordítása)

    Ha mennél hideg szélben
    a réten át, a réten át,
    rád adnám kockás takaróm,
    öleljen át, öleljen át!

    S ha körülzúgna sors-vihar
    rémségesen, rémségesen:
    szívemben volna házad,
    oszd meg velem, oszd meg velem!

    Volna köröttem zord vadon,
    sötét, veszett, sötét, veszett:
    mennyország volna nékem az
    együtt veled, együtt veled!

    S ha volnék minden föld ura
    az ég alatt, az ég alatt:
    koronám legszebb ékköve
    volnál magad, volnál magad!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: Vágyni hogy szeretnék

    Hiszen jó volt magamban,
    Magamért és magammal élni,
    De ezt a boldogságot
    Olyan jó volna fölcserélni.
    Valami furcsa kékkel,
    Egy ősi s csak holnap jött mával,
    Valami kidacolt, nagy,
    Kínra-hajló romantikával.
    Óh, vágyni hogy szeretnék,
    De nem vággyal, aki csak percnyi,
    De vággyal, amellyel
    Örökig ki lehet telelni.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Vavyan Fable – Idézet

    „A szerelem kimeríthetetlen forrás. Határos a csodával, ha nem a csoda maga. Változatossága és színei vetekszenek a csillagok számával. Hasonlít a tengerhez; szépséget és fájdalmat bőven mér. A lélek fájdalmától ne féljetek. A kín elhamvad lassan, akár a tűzrakás. Amikor elfoszlik a füstje is, meglátjátok: elvezetett valahová, megerősödtetek.”

    Forrás: Lélektől lélekig