https://verskucko.com

Címke: Szerelem

  • Berzsenyi Dániel: Az Esthajnalhoz

    Emeld fel bíbor képedet,
    Csendes Esthajnal!
    Enyhítsd meg a természetet
    Harmatillattal.

    Hozd alá a fáradt szemnek
    Kivánt álmait,
    Fedezd bé a szerelemnek
    Édes titkait.

    Titkon nyílnak az életnek
    Legszebb rózsái,
    Mély titokban csörgedeznek
    Legszebb órái.

    Ah, nékem is van egy titkom
    Szívembe rejtve!
    Nem szabad azt kimondanom:
    El van temetve.

    Nem szabad kijelentenem,
    Mely boldog vagyok;
    S hogy ki az én Egyetlenem,
    Kiért hervadok.

    Csak a néma hold mosolyog
    Rám szemérmesen,
    Mikor az örömcsepp ragyog
    Forró szememen.

    Forrás: Arcanum

  • Kisfaludy Károly: 7. Messze fénylik a Balaton

    (Népdalok-sorozat)

    Messze fénylik a Balaton,
    És engemet partjához von:
    Immár tudom, miért fénylett,
    Mert szép Rózsám bele nézett.

    Hej szép Rózsám! tekints rám is!
    Hadd derüljön bús szívem is:
    Olyan az, mint a Balaton,
    Ha felette szélvész vagyon.

    Forrás: Arcanum

  • Reviczky Gyula: X. Fogy a sugár

    (Perdita-sorozat)

    Fogy a sugár; életnapunk
    Hevét veszíti; nem csoda!
    Annál gyorsabban hervadunk,
    Ha árnyékunk nem volt soha.

    Szívünk kialszik csendesen,
    Mint hamuvá égett parázs.
    Ah, ez többé nem szerelem,
    Csak gyönge végső lobbanás!

    Lassú haldoklás életünk;
    Szerelmünk hervadó virág.
    S már csak részvétet érezünk,
    Ölelve fonnyadt Perditát.

    Forrás: Arcanum

  • Reviczky Gyula: VIII. Ha durva módon sértelek

    (Perdita-sorozat)

    Ha durva módon sértelek:
    Lelkedre valahogy ne vedd.
    A sérelem, ha mutatod,
    Hogy fáj szívednek: még nagyobb.

    Nevess csak rajta, rajtam is.
    Ne is gyanítsák, hogy hamis
    A jókedv, mely szemedben ég,
    S hogy szíved meg van ölve rég.

    Kacagj, ha durva szó gyaláz.
    Hogy illenék hozzád a gyász!
    Oly nőnél, mint te vagy, szegény,
    Gúny, hogyha könny csillog szemén.

    Forrás: Arcanum

  • Reviczky Gyula: II. Gondoljon a világ akármit

    Gondoljon a világ akármit,
    Az emberek gúnyoljanak;
    Büszkébb szivem van, hogysem értük
    Félénken cserben hagyjalak.

    Kiket a vak tömeg szokásból
    Szépeknek, jóknak ünnepel,
    Nem tudnak oly forrón ölelni,
    Mint te, midőn hizelkedel.

    S a kikre irigykedve néznek
    A dőrék, nem oly boldogok,
    Mint a minő te vagy szerelmem,
    Ha szomjas ajkam csókolod.

    Óh, áldhatná sorsát akárhány,
    Ki most lenéz negédesen,
    Ha oly lánykát találna, mint én
    Benned találtam, édesem!

    Forrás: Arcanum

  • Petőfi Sándor: Szerelem és bor

    Azt mondom, amit mindig mondok:
    Ne háborgassanak a gondok,
    Ne háborgassanak bennünket!
    Legyen vidámság, tréfa, nesz;
    Ifjak vagyunk és ifjúságunk
    Idő jártával odalesz.

    Járjunk a szerelem kertében,
    Virág ott nyílik minden lépten;
    Ha meg talál tüskéje szúrni:
    Illatja gyógyulást szerez.
    Szeressünk! mert erőnk szeretni,
    Idő jártával odalesz.

    Midőn a szerelem kertében
    A nap tikkasztón süt az égen:
    Térjünk hűs árnyékú lugasba
    A borgyümölcs tőkéihez.
    Igyunk! pénzünk van, hátha pénzünk
    Idő jártával odalesz.

    E kép a legszebb élet képe;
    Adjunk érette bútt cserébe.
    Mint fellegekre a szivárvány,
    Reánk mosolyogni fog ez,
    Ha majd derengő ifjúságunk
    Idő jártával odalesz.

    Forrás: szeretem a verseket

  • Gárdonyi Géza: A cica

    A cica szép kis fehér állat,
    de boszant engem szűntelen.
    Én csupa illem vagyok nálad:
    ő rád ugrik, a szemtelen.
    Én a kezed se merem fogni,
    fülét ő kebledhez feni,
    s amire nem mernék gondolni:
    bajszát orcádhoz dörzsöli.
    Én szólok mint az Illem-könyve;
    ő meg szép nyakadhoz dőlve
    mormolgat, mint egy vén szerelmes.
    S amíg a méreg engem csikland,
    szemed reám édesen pillant,
    és mondod: „A Micó… úgy-e kedves?”

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Kosztolányi Dezső: Miért?

    Ti kérditek, miért vagyok?
    Miért kelek fel újra?
    Hogy lássam, mint a kósza szél
    a lányok aranyos, finom haját
    könnyes arcukba fújja.
    Hogy várjam azt, ki eljövend,
    egy lány, vagy nem tudom ki,
    oly jó álmodni tétlenül,
    s szeles időben szürke ég alatt
    dalolva kóborolni.
    Hogy imádjam, szegény hivő,
    mi fájó s halhatatlan.
    Hogy elsirassam csendesen
    a zokogó szeptemberi esőt
    egy bús, haldokló dalban.

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Somlyó Zoltán: Szerelmes vers

    Válts utat: arra jöjj, amerre én!
    Bozótos sziklaszakadék peremén!
    Nem én: a szigorú sors mondja ezt,
    mely hozzám ragaszt és el nem ereszt.

    Születtél – s utamba vetett a por.
    Most már a szél is karomba sodor.
    Férfi csak így tehet, hogyha erős!
    Így tesz majd az utód. Így tett az ős.

    A kar mind bezárul: arra való!
    Ha jő a férfi, az asszonyfaló!
    Viszlek, ha jössz. Ha nem: megyek veled.
    Rejtsd el a szívembe szégyenedet.

    Tiéd a férfi. A szégyen enyém,
    ha elejtlek a sziklaszakadék peremén…

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Vörösmarty Mihály: A klastrom

    Zár-lakot óhajtál? a lány szive zár-lak; apácák
    Benne az érzelmek s szűz fejedelmök erény.
    Ódd e szent sereget, s rejtsd hűn kebeledbe, míg eljő,
    Akinek oltárát tisztelik, – a szerelem.

    1. május–június

    Forrás: Versek mindenkinek