https://verskucko.com

Címke: Szerelem

  • Lesznai Anna: Tudom, hogy vagy

    Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
    Állok az esőszagú kertközépen
    És kinyújtom két áldott, dús karom
    Tudom, hogy vagy: tudom, hogy élek.

    Nem kereslek, és mámort nem remélek
    Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
    A lombos kertnek minden szála rebben
    És elmerül tengernyi tárt szívemben
    Tudom, hogy vagy: és nincs többé a kert.

    Az ég boltja csillagfénnyel kevert,
    Tudom, hogy vagy: s a halk csillagok gyülnek,
    Szerelmem fáján virágként megülnek
    Dalos virágok dús szerelmem fáján
    Tudom, hogy vagy: és elhalkul az éj.
    Nincs fény többé az égi mezők táján,
    Testem fénylik, mert vágyad pihent rajtam
    Tudom, hogy vagy: s nincsenek csillagok.

    Belém vésődött csókod nyoma, ajkam,
    Karom sem más, csak bontott ölelésed,
    A föld sem más, csak hely, amelyen álltál.
    Tudom, hogy vagy: és beléd ömlik minden
    Gazdag tejútja a százkeblű létnek.

    És utolsónak bevonulok én is –
    Hála néked, hogy nem kell lennem nékem
    Én édes, áldott, boldog megszűnésem,
    Nem kell lennem többé: te vagy.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Utassy József: Ámulat

    Ha tóra nézel, égre látsz,
    vonuló nagy vizekre.
    Napot fáraszt a vén halász,
    fölé feszül az este.
    És fúj a szél, és leng a nád,
    egy sirály vízre csattan.
    Micsoda csók, micsoda vágy,
    micsoda alkonyat van.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szilas József Tamás: Nem érdekel

    Nem érdekel, hogy hány csepp a tenger,
    vagy hány bolygó a világegyetem
    azt akarom tudni, mire gondolsz, mikor
    a fülembe súgod: szeretlek, kedvesem.
    és ha az alagút végén a fény a
    kivégzőosztag torkolattüze,
    vajon átölelsz-e?
    forró csókkal suttogva, hogy
    több ez a másodperc velem,
    mint lenne tíz élet nélkülem…

    nem érdekel, hogy kié voltál mielőtt szívedhez értem
    azt akarom tudni, megállsz-e előttem,
    teljességeddel, hogy szerethesselek.
    és meleg télikabátként hagyod-e,
    hogy átöleljen a szerelmem.

    nem érdekel, hogy hányszor estél el,
    azt akarom tudni, felállsz-e,
    hogy újra csókot lehelj fáradt lelkemre.
    hogy álmos hajnalon a víz tükrébe belenézve
    valóban önmagad látod-e.

    nem érdekel, hogy hány szívet törtél,
    vagy a Tiéd hányszor tört össze.
    azt akarom tudni, vajon
    karjaidban lejárt-e a törések ideje.

    nem érdekel, hogy milyen sötét fellegek takarják
    el az eget, vagy a világ holnapra elsüllyed-e,
    azt akarom tudni, minden hátralévő percben,
    hogy milyen nektárt rejt még ajkad íze.

    nem érdekel, hogy mi az, amit már megkaptál,
    azt akarom tudni, hogy még mire vágysz,
    és felismered-e, ha szembe jön Veled a boldogság.

    nem érdekel, hogy mi az, ami fájt,
    azt akarom tudni, fájna-e, ha nem az enyém volnál.

    nem érdekel, hogy hol van az, ahol még nem voltál,
    azt akarom tudni, meddig jössz el velem,
    hogy megtaláljuk azt, amit egyedül nem találnánk.
    hogy Neked én, nekem Te, kettőnknek egymás a világ
    és az utolsó három szavad:
    „szükségem van rád!”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Nadányi Zoltán: Telihold

    Az ablakot becsuktad,
    a függöny leszaladt,
    a szemeid is lecsuktad
    s a szív robogva rúgtat
    és sír a Hold alatt,
    mert újra csak kicsuktad.

    Jaj, kár az éjszakáér’!
    mert alhat, aki holt,
    és alhat, aki ráér,
    de minket mennyi kár ér,
    míg száll a telihold!
    Be kár az éjszakáér’!

    Ha most szemed kinyitnád,
    vágynál a Hold felé,
    a függönyt felguritnád,
    és szent parázna titkát
    a Hold megfejtené!
    s az ablakot kinyitnád.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Tóth Bálint: Ketten egyedül

    Ketten, egyedül,
      mint két ujjam,
      mint a mutató s a középső,
    mikor széttárom V alakban.
    Ketten, egyedül, mint az ujjam,
      mindenki nélkül,
      mindig együtt,
      egymást vezetve és követve,
    mint egy kétágú szólam.
    Ketten, ketten, akár az ujjam,
      olyan, olyan egyedül-együtt
    szeretve, játszva, ölelve
    Éjjel-nappal, reggel-este
      összefonódva, mindenütt együtt
    Pörlekedve és feleselve
      de mindig, mindig egy irányba
    s tán nem is tudva, nem is sejtve,
      az okát, célját meg sem értve,
      valami belső ihletésre,
      tán génjeink parancsszavára
    szállunk-szállunk egy ismeretlen
    egy sohsemvolt s mindiglesz tájra
    mint vadludak fel-felkiáltva,
    mert minden tájon, földön otthonunk van,
    röpítjük egymást láthatatlan, ketten,
    csillagfényes égen, ékes V alakban.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bella István: Esti ima

    Ha nem alszol velem,
    meghalok, úgy hiszem,
    le se hunyom szemem,
    elfog a félelem,
    oly csönd, oly jégverem-
    nagy csönd lesz hirtelen,
    hogy azt is hihetem,
    megállott a szívem,
    s valaki végtelen
    szem néz rám hidegen
    és rezzenéstelen,
    és csak a Nem, a Nem,
    folyik át hűvösen,
    hidegen eremen,
    a semmit nézdelem,
    nézem a semmiben,
    ahogy valamisen
    néz a valamiben
    valami semmisem,
    hát ne hagyj énvelem,
    aludj mindig velem,
    életem életű
    életem élete,
    Egyetlen Kérelem,
    ébredj mindig velem!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szécsi Margit: Körülötted bolyongok

    Belső zsebedbe bújva
    lehetne élni szépen
    dobogós boldogságban
    halálig szívverésben.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Nagy László: Fagyok jönnek

    Fagyok jönnek sorban,
    fehér dühű gárda,
    mint a perec roppan
    az esendők válla.

    Nélküled hol laknék?
    – megborzong a lélek –
    Hajnaltüzes hajlék
    a te közelséged.

    Szemem elől vedd el
    a tél-hideg tányért,
    etess szerelemmel,
    hogy ne legyek árnyék.

    Szerelmünk tűztornyát
    engedd betetőznöm –
    kapcsold ki a szoknyát
    az aranycsípődön.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Váci Mihály: Minden Teérted

    Minden Teérted, minden csak Tenéked.
    Veled vitázik minden gondolat.
    És mindenik csak tebelőled éled,
    te vagy, kit szoroz, kivon, összead

    az elme – pontos összeg csak tevéled
    lesz a világ: tökéletes, ha vagy!
    Míg észreveszel, látsz – csak addig élek:
    benned, veled hiszem szép harcomat.

    Épülő sorsod világot megértet
    velem – s milliók sorsára mutat;
    szerelem bennem már csak érted ébred,

    s csak tetőled kelhet bennem harag.
    Te bátorítsz csak, hogy másokért éljek;
    így adva – csak tenéked magamat.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szergej Jeszenyin: A kék tűzeső

    A kék tűzeső hamu lett.
    Lemondtam a kóborlásról.
    Legelőször most szeretek,
    búcsúzva duhajkodástól.

    Kívántam a bort, a leányt
    s mi voltam? Elgazosult kert.
    De most az ivást-mulatást megutáltam:
    rontja az embert.

    Csak téged lássalak én,
    az örvényt barna szemedben.
    Ne bolyongj a múlt sűrűjén,
    ne lakjék más a szívedben.

    Te finom-suhanású leány,
    makacs szíved érti-e végre:
    a csibész szeretni tud ám!
    És engedelmes a vére!

    Fene mind az ivó-helyeket,
    verset sem írok, ha kívánod;
    simogatnám lágy kezedet
    s hajadat, mint őszi virágot.

    Örökre nyomodba megyek,
    itthon, vagy akárhova, távol…
    Legelőször most szeretek,
    búcsúzva duhajkodástól.

    (Weöres Sándor fordítása)

    Forrás: Lélektől lélekig