Hajadnak nyírott lombját, arcod üdvöz
rózsaszínjét, szemed acélát
amit a lélek halk ezüstje ötvöz
s tested, meleg méhkasát vágyaimnak
orvosság módra issza színvak
szemem, amely minden világot
mindig egy színnel sötétebbre látott.
Oh jaj minden világ csak bellül ég
s a testek csunyán elernyőzik,
de a tied átlátszó, mint az ég
melyen aki jól átnéz, ott az Isten!
Igy látom én a szemeidben
a lélek paradicsomát
felhőknek és fényeknek otthonát.
Forrás: Arcanum
Olyan-olyan gazdag voltam: gazdagságommal nem törődtem
Olyan-olyan szomorú voltam: mi hasznom lett volna belőle?
Elástam minden kincsemet mélyre, s mélyebben a mélynél:
fölötte föld és kő és víz és évek és álmok és éjfél.
Elástam minden kincsemet víz alá, könnyek alá,
s ahonnan hajdan kivájtam, kegyetlen kövek alá,
kenyértermő mindennapok fösvény, bús földje alá,
mit csak gyáva eke tár, mely kincset nem talál.
De most tavasz szelei fújnak, és kedvesem biztat
és kezek nyúlnak felém, és szivem is izgat.
Mi lenne ha kincseim újra fölásnám?
Mert erős vagyok én, és gazdagabb mindenki másnál.
(Óh jaj vigyázz, a nagy vizeket kiszabadítani vészes!
Kincsed tán nem is volt arany, csupa rozsdás és penészes
vagy elrabolták azóta, s ha talán meg is találod,
tolvajok ujjnyomatával szennyezve máris utálod.)
Forrás: Arcanum
A napsugár
ecsetje jár
már
a sivár
tűzfalon;
eszedbe jut-e angyalom
a régi fal, a régi rom
Itáliában,
ahol szerelmünk
csitrikorában
láttunk annyi
fürge gyíkot suhanni?
Forrás: Arcanum
Szívesen írnék két három
rád hasonlító mondatot
melyek olyanok mint te
legföljebb le tudnálak írni
farkas vagy
farkasbőrben
s bárány
báránybőrben
jól tudod ezt
a karikák a szemem alatt rád hasonlítanak
ha átugrod nevetnem kell
gyakran mondod hopplá
akkor is amikor nem mondod
jobban mondva: gondolod
még csak fél hét
de már teljesen sötét van
ilyen vagy te is
a szemed színes pamutgombolyag
Forrás: Lélektől lélekig
Kerestelek égen és földön – kerestelek magamban
S jönnek zuhogások esőlábon
Vihar játszik szél hegedűjén hattyúdalt
Lélek megfeszült húrjait pengeti hullámverés
Vándorolnak víz alatti kék világban
várakozás jéghegyei
Ringató figyelemmel nézi a tenger
a piciny vízcsepp csöppnyi kezét
Végigsimítja magányos remegését
Hiszi – van még holnap
Csak tévedés hangja dobott hurkot
elzuhanó szónak
S jönnek-jönnek – potyognak a cseppek
Menetelnek – mint Anyjához a gyermek
Már patakokká válnak – patakok csordogálnak
tenger végtelen keblére
Téged sírnak az egek
Téged sír ezer csepp kékje
Beléd vágynak olvadni
patakokban folyó tengerkönnyek
S nem találnak –
S nem talállak…
Nem találom a nyomaidat
a parti homokban többé
Pedig kőbe véstem minden mozdulatod
Megyek bele a végtelen kékbe
Megyek életed tengerébe
szeretni Téged…
Forrás: Lélektől lélekig
Dalolj rigó!
Ha úgy érzed, nehéz az életed,
mert senki nem hallgatja éneked,
meghalt a vágy, kihűlt a szerelem,
akkor gondolj rám és dalolj nekem!
Füledbe súgom halkan: élni jó…
Dalolj rigó… dalolj nekem rigó…!
Forrás: Lélektől lélekig
A dombtetőn a ház előtt
két roskatag fa. Összenőtt,
hatalmas kettős korona,
mint életünk sok ág-boga…
Milyen szél tűzte őket egy halomra?
A csíraébresztő tavaszi pompa
ideje véget ért.
Ki nő nagyobbra, virít szebben?
Most mintha azt zúgnák szélben:
Forrás: Lélektől lélekig
Ha majd a sok hazugság véget ér!
s te megszeretsz szilaj szerelmemér’,
ha nem lesz szíved már, hogy megtagadj
s pirosra gyullad arcodon a fagy
s forró tüzes vér-rózsa nyíl reája;
aranyhajad fojtó Niagarája
elönti sápadt főm s fejem felett
örök tavaszt ragyog rám két szemed
és átfog két kar, perzselő, fehér…
Ha majd a sok hazugság véget ér!!
Forrás: Lélektől lélekig
Test, gondolj arra, ne csak, hogy hányszor szerettek,
ne csak az ágyakra, ahol hevertél,
de mind a vágyakozásra, mely érted
villámlott a megnyílt szemekben,
és remegett a hangban, s valamely
véletlen gátlás meghiúsította…
Most, mikor minden a mély múltban rejtezik,
úgy rémlik, mintha magadat mind ama vágynak
odaadtad volna akkor – mennyi villám!
Gondolj arra, hogy a rád néző szemekben,
hogy remegnek a hangban: test, emlékezz arra.
Forrás: Lélektől lélekig
A szeretet csak van és vár.
Ül lomb-árnyban,
ül fellegekben.
A szeretet csak van és vár,
hogy tárgya legyen,
kit szeressen.
Forrás: Lélektől lélekig
