Elmerengek gondolkodva gyakran,
S nem tudom, hogy mi gondolatom van,
Átröpülök hosszában hazámon,
Át a földön, az egész világon.
Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
Holdsugári ábrándos lelkemnek.
Ahelyett, hogy ábrándoknak élek,
Tán jobb volna élnem a jövőnek,
S gondoskodnom… eh, mért gondoskodnám?
Jó az Isten, majd gondot visel rám.
Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
Pillangói könnyelmű lelkemnek.
Ha szép lyánnyal van találkozásom,
Gondomat még mélyebb sírba ásom,
S mélyen nézek a szép lyány szemébe,
Mint a csillag csendes tó vizébe.
Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
Vadrózsái szerelmes lelkemnek.
Szeret a lyány? iszom örömömben,
Nem szeret? kell inni keservemben.
S hol pohár és a pohárban bor van,
Tarka jókedv születik meg ottan.
Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
Szivárványi mámoros lelkemnek.
Oh, de míg a pohár van kezemben,
Nemzeteknek keze van bilincsben,
S amilyen víg a pohár csengése,
Olyan bús a rabbilincs csörgése.
Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
Fellegei bánatos lelkemnek.
De mit tűr a szolgaságnak népe?
Mért nem kél föl, hogy láncát letépje?
Arra vár, hogy Isten kegyelméből
Azt a rozsda rágja le kezéről?
Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
Villámlási haragos lelkemnek!
Pest, 1846. április 24–30.
Forrás: www.eternus.hu / Petőfi Sándor: Dalaim
Csak bor, csak lyány szerelme
Szívem fő gerjedelme,
Mit nékem a világ?
Ha más trónusra hág,
S hírnek fut ellenébe,
Pálcájától kezébe
Félvén a sokaság:
Fennáll királyi székem,
Országot a sors nékem,
És pálcát szintúgy ád.
A szék a lyány ölében,
Ország borom kelyhében,
S a pálca mirtuszág.
Káva, 1814. augusztus
Forrás: www.eternus.hu / Kölcsey Ferenc: Bor-király
Bort tölts, babám, beteg vagyok, jaj nekem!
Meg nem fér többé bőriben a szívem,
Elaltatja talán a bor bajomat,
Rég nem ittam, hadd igyam le magamat.
De ne tölts, mert a részegség majd megöl,
Úgyis részeg vagyok kökény-szemedtől,
Részeg vagyok piros arcod lángjától,
Részeg vagyok, mit sem tudok magamról.
Forrás: www.eternus.hu / Samarjay Károly: Bort tölts, babám
A bor és az édes szerelem
Két nagy földi jó,
De csak úgy, ha a szerelem új,
A bor pedig ó.
Forrás: www.eternus.hu / Jeszenszky Danó: Bor és szerelem
Hej, galambom, korcsmárosné gyöngyvirág,
Kóstoltassa meg csak vélem a borát,
Most kerestem föl először én magát,
Szoktatóban a javából adjon hát!
Szél fúj ott künn, eső esik javában,
Jó helyem van nékem itt a korcsmában,
Amíg megszűn a szél és a fergeteg,
Akkorára borom elfogy s nyergelek.
Pusztán lakom, rég nem voltam városban,
Hej, még sokkal régebben a templomban,
Mi a patvar, úgy hevülök borától,
Talán bizony üdvözülnek csókjától.
Édes lelkem, úgy szomjazom csókjára,
Adjon nekem csak egyet is próbára;
Higgye meg, hogy jóltevőleg hat reám,
Lássa csak, mint esenkedik érte szám!
Földerült már, megszűnt a szél s fergeteg,
Kincsem, lelkem, korcsmárosné, elmegyek,
Nincsen pénzem, kifizetni a borom,
Itt egy pár csók, ezt zálogba itt hagyom.
Forrás: www.eternus.hu
I.
Eső esik s künn nőnek füveid,
te legjobb, akié vagyok
hullasd rám égi cseppjeid,
szomjas füved vagyok…
füved, fád, boldog állatod,
növesztesz, itatsz, csókjaid
átjárják zsenge tagjaim
hajlásait.
Széppé fürösztött örömed,
ó nézz rám mindig! el ne hagyj!
vágyaid hadd formáljanak,
formák mestere vagy.
Lehelletedben leng hajam,
s öröm reszketteti szivem,
te szerető, szerettető,
vedd el szivem…
Te ki az éjben énekelsz,
a cseppek csöpp fülemilék,
szivem szólalt meg? vagy szived
énekli szét
szerelmünk, amely édesebb
jázminoknál s illatosabb,
kedvesebb hangú nálad nincs,
ének mestere vagy.
II.
Fogadj el, hadd legyek tied
mint erdőn tiszta szarvasok,
akiket táplál, rejteget
füvekkel, fákkal vadonod,
kiknek léptében táncod lejt
és könnyűséged száll, szökell,
s gőzölgő boldog orrukon
szabadságod lehell…
Szabadság, illat szivemen!
erdőt idéző tág lehek,
éjjel és ázott lomb szaga,
esők, szelek és fellegek;
értetek fájó szerelem
álmomban is sír, felriad,
mint messze, hegyről zuhanó,
testvérnek felelő patak.
Forrás: Magyarul Bábelben
hazafelé menet szeretnél ilyen otthoni meleget
mint a mai éjszakáé
egybefonódott testek melege
szem melege
lásd így kellene tudnunk megérteni ahogy ölelni tudunk
mert több vagyunk mint a megkívánás
pördül a szél
táncol a szél
vijjog a szél
ne félj
ne félj
ölelésem boldog erőit tebenned tovább álmodom
tebenned tovább érlelem
nem suhanhat el nyomtalanul fejünk fölött az értelem
szerelmes tüzek táncán
ujjong az ég
amint elmentél megláttalak egészen
búcsúzó zsebkendőjük lengetik künn a hópihék
Forrás: Magyarul Bábelben
