https://verskucko.com

Címke: Szerelem

  • Nagy István Attila: Találós kérdés

    Csak az él, ki társra talál.
    (Hervay Gizella)

    Összegző imára kulcsolom a kezem,
    de nem tudom a szöveget,
    mert hiszékenyen sodródtam a világban,
    s többet hittem, mint rendelve volt.

    Csak egyet kellett volna,
    akkor most nem hajlanék a bárd alá.
    Nem tudom, mi volt velem,
    valaha még elhittem:
    értelmet kaphat a létezés
    abban a formában is,
    ahogy én gondoltam.

    Sokszor becsapódtam,
    vagy magamnak hazudtam.
    Most itt vagyok
    imához készülő tenyerekkel,
    remegő szívvel,
    s nem tudom, kitől kérjem
    az utolsó szavakat,
    amelyeket rábízhatok
    erre a márciusi éjszakára,
    amely végleg kifosztja belőlem,
    aki valaha voltam,
    aki még lehettem volna.

    A szerelem kitépte a nyelvemet,
    engemet meg kilökött az egetlen ég alá.
    A boncmesterek talán megfejtik
    ezt a találós kérdést is.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • William Shakespeare: XXXV. szonett

    Bármit tettél, ne bánkódj; tüske van
    A rózsán, ezüst forrásban iszap;
    Nap s hold elé felhő és árny suhan,
    S rút rák él a bimbó selyme alatt.

    Mind tévedünk; én is, mert képbe zárom
    S így oldozom önkényed tetteit,
    S magam rontva vétkedet magyarázom,
    S túlzott mentéssel túlzom bűneid:

    Értelmezem érzékiségedet
    (Az ügyész véd): szívem ím pörbe száll
    Szívemmel, mert szerelem s gyűlölet
    Benne oly polgárháborúban áll,

    Hogy kényszerére keserű bajomnak
    Cinkosa vagyok édes tolvajomnak.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • William Shakespeare: XXXVI. szonett

    Bizony, jobb, ha utunk most elszakad,
    Noha szerelmünk osztatlanul egy:
    Így a sok foltot, mely velem marad,
    Viselem majd magam, tenélküled.

    Két szívünk közös vágy, de életünkben
    Olyan választó bántalom is él,
    Melytől, bár nem csökkenti örömünket, nem
    Egy szép órát veszt a szent szenvedély.

    Nem illethet ezután a szavam,
    Mert szégyenem megszégyenítene,
    S hogy becsülsz, ne mutasd nyilvánosan,
    Mert megromlik neved becsülete:

    Nem, nem, ne tedd; mert szívem úgy szeret,
    Hogy, mint magad, enyém a jó híred.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Tornay András: Háromsoros

    Nem tudom, hogy téged szeretlek-e,
    Vagy azt szeretem, ahogy bánsz velem
    Vagy ez ugyanaz?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: A multért

    Amikor én rajongó vággyal
    Követlek, várlak tégedet,
    A multnak álma száll meg akkor,
    A mult és az emlékezet.
    Nem a tied az a rajongás,
    Óh, nem a tied az a vágy, –
    Csak pillanatnyi édes álom:
    A visszatévedt ifjuság.

    Zavart, beteg, megtört a lelkem,
    Ezer fájó sebet kapott,
    Lázas hittel úgy érzem néha,
    Hogy tőled várhat balzsamot.
    Várlak, követlek, szomjuhozlak,
    Te vagy a célom életem…
    …Pedig tudom, hogy már a multat
    Nem adod vissza énnekem.

    Szerelmi vágy, szerelmi álom
    Emléke, fénye űz feléd,
    Keresem az elvesztett édent,
    Remények, álmok édenét…
    Amikor én rajongó vággyal
    Követlek, várlak tégedet,
    A multnak álma száll meg akkor:
    A mult és az emlékezet…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Somlyó Zoltán: Játék

    Egy nap szerelembe
    hullunk hirtelen.
    Az is puszta játék,
    hidd el ezt nekem!
    Porcellán-babácska,
    meg játék-huszár…
    Oly rövid az élet,
    játszani muszáj!…

    Régen gőzvasúttal,
    pénzzel azután…
    Később meg szívekkel –
    játszani muszáj!
    Játék ez az élet,
    hogy is lenne más!
    Mosollyal és könnyel
    való sorshuzás…

    Szerelembe estem,
    rámnyitott egy száj…
    Játékot találtam –
    játszani muszáj!…
    Bárhogyan is játszol,
    bölcsességhez érsz:
    Ha játszol: veszítesz…
    ha nem: nem is élsz!..

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Heltai Jenő: Menjünk a paphoz…

    Elég soká szerettük egymást,
    Elég soká gyötört a láng,
    Az irigyek s a jó barátok
    Ujjal mutatnak már reánk,
    Elég soká epedtem érted,
    Szálljon szivedbe irgalom,
    Hallgasd meg esdő unszolásom:
    Menjünk a paphoz, angyalom!

    Ki ezt a verset írja hozzád,
    Míg két szemében könny fakad,
    Igaz, csak egy szegény poéta,
    De hát te sem vagy gazdagabb,
    Padlás-szobám nagyon szegényes,
    De nálad sincs külön szalon…
    Tűzd ezt a rózsát szöghajadba,
    Menjünk a paphoz, angyalom!

    Valószinű, hogy éhezünk majd,
    S ha jő a tél, nem lesz tüzünk,
    De akkor csókjainkból élünk
    S ha fagyni fog, ölelkezünk.
    Amig telik cérnára, tűre
    És tinta lesz az asztalon –
    Nem csüggedünk a küzdelemben.
    Menjünk a paphoz, angyalom!

    Ha háztetőnkre száll a gólya
    És kis fiucskát hoz nekünk,
    Nem, nem cserélünk tíz királlyal
    És minden Krőzust megvetünk.
    Szivemből ekkor fog fakadni
    Legszebb, legédesebb dalom, –
    Vedd föl fehér muszlin-ruhádat,
    Menjünk a paphoz, angyalom!

    Ha életünk már télbe hajlik
    S homályba vont az alkonyat,
    Ifjan marad mindig szerelmünk,
    Bár ifjuságunk elfonnyadt.
    Együtt fogunk pihenni ott is,
    Hol ránk borul a sírhalom,
    Fond gömbölyű karod karomba,
    Menjünk a paphoz, angyalom!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Sárhelyi Erika: A Hold ágyában

    A Hold ágyában ágyazz meg nekem,
    két karod legyen egy-egy holdsugár,
    ha tekintetem kérőn rád vetem,
    ránk zuhog majd szikrázó csillagár.

    Fekete selyembe burkol az ég,
    vágyunk szerteszórja a végtelen,
    egy nap nem lesz más, csak egy emlék,
    hogy Te, én, a Hold és a szerelem.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Tóth János: A szerelemről

    Szerelem, ugyan mit jelent e bűvös szó?
    Mi ez, a boldogság fájáról lehulló, csodás ízű dió?
    De mégis mit rejt a hol édes, hol keserű fogalom?
    Hányszor hallottam ajkadról, s én eltűnődtem szavadon.

    A szabadság könnyű madárdalát juttatja eszembe,
    de e fogalom nem virág, hogy tegyem kezedbe.
    Valami részeg könnyedséget, vidám nevetést ad át,
    lepelként takarva a rosszat s minden emberi hibát.

    Hallom néha, mint átkot, kibukdácsolva égre tör,
    s látom kínzópad-arcát, ahogy jeges vizével gyötör.
    Hát lehet egyszerre tündér és szaggató fogú hurrikán,
    pusztító galóca és illatoktól mosolygó alma a fán?

    Mi lenne e romlott földi világgal, ha nem lenne szerelem,
    s komor napokon nem pihenhetnék puha szíveden?
    Mihez hasonlítsam, hisz a föld és az ég nem teremtett még
    ilyen millió arcot ölelő, csodás, szikrázó szelencét.

    Hogy melyik arca a tiéd, azt sajnos nem te döntöd el,
    mert szíved csalogánya vágyaid hangján hiába énekel,
    ha kőfalaknak ütköznek a csodaszép szerelmes dallamok,
    viszonzásra nem találnak a forró vágyak és a sóhajok.

    Ha egy szép nap elér hozzád, megérint fénylő ragyogása,
    őrizd, vigyázz rá, mint egy törékeny, kicsiny madárra!
    Ha túl erősen szorítod, az lesz szomorú halála,
    ha gyengén, elrepül, fájdalom marad majd utána.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szabó T. Anna: Akkor

    Van perc, amiért mindent odaadnál.

    Elfészkeltem a fejem a nyakadnál.
    Hogy dobogott! Felettünk csukott szemmel,
    égre tárt csőrrel zengett a rigó.

    Az első csók. Két forró tenyered.
    Ahogy belülről megismertelek.
    Akkor tanultam meg, hogy mégis, mégis:

    szeretni jó.

    Forrás: Lélektől lélekig