Húsz éve kereslek
minden szemben, fényben
téged láttalak
minden csókban, vágyban
téged vártalak
fonalam fut
pereg a rokka-idő
várlak
hazahúz talán még hozzám
ez a féléletnyi erő
Forrás: Lélektől lélekig
Címke: várakozás
-
Szabó Ila – Solveig dala
-
Emily Dickinson: 511
Ha őszre várnám jöttödet,
Elűzném a nyarat,
Gazdasszony hessent így legyet,
Arcán derűs harag.Ha év múltán jönnél megint,
Gyúrnék hónap-golyót,
És külön lenne mindegyik,
Egy hónap – egy fiók.Ha századok telnének el,
Számlálnám ezt a rajt,
Míg nem temetné ujjaim
Van Dieman földje majd.Ha tudnám, hogy a vég után
Élted lesz éltemé,
Héjként lökném odébb, s kapnék
Az öröklét felé.De nem tudom, mennyi is az,
Ami még hátravan,
És ez gyötör, mint gonosz méh,
Mely zaklat untalan.Fordította: Tábor Eszter
Forrás: Lélektől lélekig
-
Ady Endre: A türelem bilincse
Üzenem:
Vedd magadra a türelemnek
Rozsdás bilincsét
S ha talán rossz a zár,
Várj, míg megigazíthatom.
Bilincsem voltál,
Bilincsed voltam,
Bilincs volt egész életünk,
Szerelmünk és Napunk,
Kikapóságunk és hűségünk,
Csókunk, elernyedésünk, lángunk,
Téves, sok esküvésünk,
De jó bilincs volt,
Derék béklyó
S rabok voltunk volna mindétig,
Ha nincs rabság és nincs bilincs.
Vedd hát az utolsót,
A legszerelmesebbet,
A türelem bilincsét
S várd, hogy mihamar
Kegyetlenül lezárom,
De várd,
De akard a végső rabságot,
Minden élet s öröm tetejét:
A türelmet,
Akarom,
Üzenem.Forrás: Lélektől lélekig
-
Juhász Gyula: Magányos úton…
Magányos úton építek egy házat,
Betérhet hozzám, aki erre fárad,
Aki dalolva, virágot keresve,
Eltéved a mély életrengetegbe.
És őszi estén, míg az avar sír majd
S utolsó szirma hull a rózsáimnak,
Magányos vándor, múltakba révedve,
Emlékezik majd egy tündérszigetre.
És hírt hoz nékem élet tengeréről,
A csodaszépről, távoli tündérről,
Kit idevárok és aki nem jő el,
Csak egyre szépül a szálló idővel.Forrás: Lélektől lélekig
-
Dsida Jenő – Nagycsütörtök
Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak…
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.Forrás: Lélektől lélekig
-
Rab Zsuzsa – Dúdoló
Felhővé foszlott az erdő,
söprik nyers szelek.
Heggyé tornyosult a felhő.
Hol keresselek?Korhadt tönkön üldögélek,
nyírkos fák alatt.
Nem tudom már, merre térjek,
honnan várjalak.Virrasztom a fák tövében
szunnyadó telet.
Éneklek a vaksötétben
lámpásul neked.Forrás: Lélektől lélekig
-
Ecsedi Éva – Igaz – szerelem
Nem akarom gondolataim szavakba folyását
Nem akarom álmaim ébrenlétemmé válását
Nem akarom véres verítékkel megalázni magam
Nem akarom már megtenni a kiszabott utamHallom a csengettyűszót fenn a magasban
Hallom ahogyan zúgnak a habok a folyóban
Hallom álmomban a félelem kiáltását
Hallom a haldokló madarak szárnycsattogásátLátom a villámot fába csapódni
Látom a tegnapi pofonok nyomait lilulni
Látom mennyire lobog a tűz lángja
Látom hová vezet az út néma magányaÉrzem hideg szavaid lecsorogni arcomon
Érzem nem lehet többé innen elindulnom
Érzem mennyire sokat tévedtem
Érzem sokkal jobb sosem volt régen semAztán ha mégis változik valami
Csupán az idő csúszik alólam ki
Egyensúlyom vesztve a mélybe zuhanokTudom egy új világba szorult a hurok
S mint lélekharang kong az üres terem
Hidd el szép lesz a mélyhűtött szerelemAlszunk vagy száz évet s nem vénülünk
Ha minden elmúlik csak akkor ébredünkAkkor majd szeretni fogsz mint Rómeó Júliát
Akkor majd szedsz nekem egy csokor orgonát
Akkor majd lehozod a csillagokat is nekem
Akkor majd akkor válik valóra az igaz szerelemForrás: Lélektől lélekig
-
Rákos Sándor – Dal a várakozásról
várlak még el se mentél
máris várlak haza
ha kettesben magammal
az a pokol magavárlak mint bezárt állat
a gazdájára vár
várlak mint a rab várja
hogy ideje lejárvárlak mint várban várta
az ostromlott csapat
vágtasson a segítség
mert falak omlanakvárlak miként a hívő
égi csodára vár
gyorsan belépsz az ajtón
s kizárod a haláltvárlak s kérlelhetetlen
szívem dobajjal int
úgy menj el hogy ne menj el
s úgy jöjj vissza megintForrás: Lélektől lélekig
-
Szabó Magda – Szonett
Ha eljössz, összezúgnak a komoly fák,
és felrettentik lombjukon a csöndet,
a síró felhők halkan rádköszönnek,
fürge csikók zablájukat kioldják.Piros gyertyáit lobbantja az ünnep,
a lepkék szomjas csápjuk mézbe tolják,
minden vízen feszülnek a vitorlák,
torony körül vad csillagok keringnek.Ha jössz, villámmal gyúlnak messzi fáklyák,
álmos virágok kelyhüket kitátják,
az érhetetlen égből gyöngy pereg,a napraforgók szirmuk fényre tárják,
az Óra összecsukja csöndbe szárnyát,
lábadhoz ejti arcát s szendereg.Forrás: Lélektől lélekig
-
Somlyó Zoltán – Várlak
A sárkányfejű szigonyos kályhát
befűtöm. Dél van. Fütyörészek.
Meleg lesz, csöndes, buggyanó meleg
ez a bolond boszorkányfészek.Szorosan összekötözök
két unatkozó bársonyszéket:
itt te fogsz ülni, itt meg én…
Rendezgetek. És fütyörészek…Itt te fogsz ülni, itt meg én;
zimankós szívem összerázod,
bolond fejem öledbe hull,
s a könnyeidet magyarázod…Zimankós szívem megpendül,
mint éle jó, hevert acélnak –
Sok ránc lesz majd a szőnyegen
s a bársonyszékek elalélnak…És átkozol majd és gyűlölsz
s a csókjaidat megtetézed…
… A sárkányfejű szigonyos kályha
ropog. Várlak. És… és fütyörészek.Forrás: Lélektől lélekig
