Illyés Gyula: Magyar vagy?

Magyar vagy? Az se vagy.
Szomorú szolga vagy.

Bú, szép gond, a könnyek:
akiké a földek.

Tán ha német volnál,
pezsdülnél, rajongnál.

Mint mezőn a fűszál,
ezrekkel inognál.

Tán ha zsidó volnál,
sírva átkozódnál.

Milliókkal halnál,
ha szünne a felszél.

Magyar vagy, na hullj el
a bukó levéllel.

Százezernyi fájó
szív közt az ős fáról.

Nem őriz, nem táplál,
ki is dőlt talán már.