Ha kitekint az éjszakába,
Gondol-e arra, nagysád,
Miért nyávognak oly veszettül
A háztetőn a macskák?
S míg ön merengve álmodozna
Az illatos tavaszról –
Kémény körül mért kergetőznek
A kis cica s a kandúr?
Oh, asszonyom, ha ön kíváncsi,
Megmondom íme önnek:
A vágy ad itt most szerenádot
A jéghideg közönynek.
Kegyednek nem tetszik a nóta?
Pedig hát megbocsássa,
Minden zenénél szebb a kandúr
Lázas, vad nyávogása.
A kis cicának, látja, tetszik,
Lassan már hajt a szóra…
Oh, nagyszerű szerelmi himnusz,
Oh, macska-pásztoróra!
Oh, asszonyom, hát tudja-é, hogy
Minékünk mit jelent ez?
Ez annak a nagy úrnak ujja,
Ki mindent jól berendez.
Oh, ne ütődjön meg tehát egy
Könyörgő vallomáson,
S hallgassa meg irgalmas szívvel
Az én bús nyávogásom.
