Negyven évig kínban élni,
Adósságban evickélni,
Mindig, mindig másba fogni,
Végül szépen összerogni,
Mégis mindig talpra állni,
Éjjel kávéházba hálni,
Nappal mindig álmodozni,
Soha semmit összehozni,
Ma hevülni, ma kihűlni,
Közbe szépen megvénülni,
Ellankadni, elhallgatni,
Mindig másnak helyet adni,
Vén bűnöket szánni-bánni,
És az útból félreállni,
A jövendőn keseregni,
És a múltat nem feledni,
Néha titkon egyet sírni,
Néha egy kis verset írni,
És kínlódni, és szeretni…
És örökké reménykedni.
