A vizek felett kiált a szélkiáltó:
Kié? Kié?
Lecsap a megbűvölt halakra,
parti sópiramisokra,
s a lepárlott só szerteragyogja
az elzuhanó végzetet.
S úgy tetszik: minden felett
ez a kiáltás lebeg,
hogy már születésem előtt
tulajdonjogom ledőlt.
Kié? Kié?
a földé, a sóé, a tengereké?
A tenger a tartós palackoké,
a partvonal a pénzes pasasoké,
övék a hé, a ká meg a pé.
Az ifjú a pénzé, az alkoholé,
az arcvonal az orcátlanoké –
Kié? Kié?
A piramis, akié, azé a föld,
a só, a tengerek fehéren felrémlenek,
eltűnnek hallgatagon.
Lényemet én is elhagyom.
Ki mondja meg, kié volt a pisztoly,
meg a heg,
a te világos kézfogásod
s a forradalmak sóhaja –
isten veled.
