Mikor vetkezni kezd és karcsú
teste, mint rózsaszínű ének,
felszáll a szoknyák hullt habjaiból.
Mellei bárányfelső remegéssel
keresnek tenyeret, és combjai kacagva
a virágkönnyű nadrágból kibújnak,
hajladozva e fényes barna nádak.
Olyankor rám nevet tíz ujja rejtekéből:
„Te mit bámulsz?” – mert én csak állok
szemem tág partjain, és leselkedem,
mint ha kamasz fiú fürdő leányt les lopva,
mikor vetkezni kezd és karcsú.
Forrás: Váci Mihály Összegyűjtött művei, Magvető, 1979
