Juhász Gyula: A színpad délután

Királyi trón, mellette koldusbot,
A bot virágos és a trón kopott.
Az előtérben méla palota,
A balfenéken vérpad, kaloda.

Fönn a magasban függőkert virul,
Merengő tenger látszik messzi, túl.
Oly néma minden, mint a temetők,
Föltámadásra várnak csendben ők.

Mert jő az est, a csillár fölragyog,
Kigyúlnak a rivalda csillagok,
Fanfárok zengnek és üstdob recseg:
Tragédiába indul a sereg,
A taps viharja mennydörög, robog…
…Most kávéházban még az aktorok.

Forrás: MEK